Tegnap búcsúztatták a hatodikosokat a templomban, a lányom is énekelt a kórusban. Nagyfiam férjemmel kint maradt a kocsiban, én Matyival bementem a templomba megnézni őket. Az a fél óra, amiből kiindultunk, eléggé elhúzódott, úgyhogy majdnem két órát voltunk bent... de legalább tudom, mi vár ránk két év múlva. Fiam boldogan mesélte, hogy milyen jót beszélgettek az apjával. Hát igen, ritkán adódik alkalom, hogy kettesben legyen szegénykém, mert hol az egyik, hol a másik gyerek ott van... Nem baj, ha lesz autóm, akkor majd megoldjuk, hogy időnként egyik, vagy a másik gyerekkel elmenjek valahová...

Amikor elköszöntünk a templomban, a lányom tanára mondta, hogy milyen szép hangja van a lányomnak, mire a lányom gyorsan rávágta: Anya több, mint tíz évig énekelt. :) Magyarázkodhattam, hogy hát igen, de az csak esküvőkön volt... igaz, hogy a tanárom - Isten nyugtassa, drága Ági nénit... - operaénekes volt, tehát klasszikus énektechnikát tanultam. De mással nem is megy könnyen az éneklés... 8-10 órákat énekelni... nem kis munka volt... Elköszöntünk a tanár nénitől, Matykó természetesen a kiss-el (puszit szigorúan tilos kiejteni Írországban ugyebár :)), a lányoktól és mentünk apáékhoz, szegények már nagyon vártak... 

Matyi természetesen barátkozott, integetett, mindenkit megsimogatott, repkedtek a high five-ok. :) Érdekes, hogy itt egyáltalán nem érdekel senkit Matyi szindrómája. Az egyetlen ember, aki egy kicsit is foglalkozott vele, nem ír volt. Sajnos egyszer ilyennel is találkoztunk... de az írek soha nem tettek különbséget. :) Mindig elmondták, hogy milyen szép, én milyen szerencsés vagyok, van, hogy megkérdezik, hogy tényleg Down-szindrómás? Volt egy hölgy, ő levette a napszemüvegét, hogy megnézze Matyit, mert nagyon meglepődött, amikor mondtam, hogy az. :) Nagyon édesek az írek ilyen szempontból. :) Még a legmerevebb ír is meglágyul, amikor Matyi rámosolyog. :)

Itthon a szokásos házimunka... Matyi is hozzátette a magáét...

összeírtam a listát, apa elment vásárolni, majd amikor hazajött, megbeszéltük, hogy a lányomnak nagyon sürgősen kell venni ruhát, mert már nagyon kinőtte, elkezdtünk nézelődni online, mert azt még egyszer nem szeretném megismételni, ami múltkor volt... A nextnél most valami nagy leárazás van vagy mi volt, nem tudom, de végül sikerült elég szépen bevásárolnunk. Regisztráltam, próbálok fizetni - nem megy. Nem értem, újra megpróbálom, újra nem megy... valami volt a rendszerrel, mert a férjem kártyáját is csak sokadjára fogadta el. Levonta, majd jóváírta, újra levonta, újra jóváírta... két órát szórakoztunk ezzel, az ügyfélszolgálatot is felhívtuk... a vége az lett, hogy újra meg kellett rendelni, a pénzt el kell intézni az ügyfélszolgálaton: ha nem írják jóvá, akkor nekünk kell intézkedni. Csak hogy ne unatkozzunk... Úgy látszik, nekünk nem megy a ruhavásárlás kín nélkül. :)

Menni kell a záróvizsga tételeket tanulni, mert kelnek a drágáim... Nagyfiam este még lázas volt... remélem, ma elmúlik, mert egyébként antibiotikum kell... annak meg nem örülnék... de egy szövődménynek még kevésbé...

Szép napot mindenkinek! :)