Nagy izgalommal mentünk a könyvtári mesedélelőttre, még a háromgyerekes barátnőmet is befűtöttem, hogy jöjjenek velünk. A mese végén a lányom kérte, hogy menjünk haza. Szegénykém nagyon rosszul nézett ki, gyorsan összekaptuk magunkat és hazajöttünk. Itthon már lázas volt, befeküdt az ágyba és elaludt.
Matykót is lefektettem és mire ő elaludt, a nagyfiam is húzta a lóbőrt, így végre egy kicsit csend volt. Míg ők aludtak, küldtem üzenetet a osztálytársa anyukájának, hogy a lányom nem megy a kislánya születésnapjára, de átküldtem a húgával az ajándékot. Nagyon kedves volt, szabadkozott, hogy ne küldjek semmit, de mi neki vettük, szerettük volna neki odaadni.
Amikor lánykám kicsit jobban érezte magát, felkelt és kérte, hogy nézzünk egy kis Pumuklit, mert apa mesélt neki Pumukliról. Megkerestem youtube-on és az első részt elkezdték nézni, közben evett egy kis pirítóst, de egy idő után az a kevés pirítós is kijött belőle, így szegénykém nagyon éhezett. Megkértem apát, hogy hozzon egy Cola-t, mert valami kell, hogy legyen a gyomrában, mert nagyon éhes volt szegénykém...
A Pumukli nagy sikert aratott. :) Mivel ott voltam a közelben, én is bele tudtam nézni. Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire szórakoztató. :) Elgondolkodtam rajta, hogy mennyivel jobb rajzfilmek voltak régen... Az én gyerekeim ezeket még élvezik. Lehet, hogy mi kakukktojások vagyunk, bárhol élünk, de tulajdonképpen jó kakukktojásnak lenni. :)
Matyi elemében volt, amikor elunta, akkor rámolt...
Apa munka után bevásárolt, hozott Cola-t és sós perecet, szegény lánykám egy kis Cola után tudott enni egy kicsit. Ettől már kicsit jobban volt, leültek újra Pumuklit nézni, én meg felmostam - már harmadjára -, meg a lépcsőt alaposan leporszívóztam. Tovább nem nagyon jutottam a takarításban, mert a lányom újra kezdte rosszul érezni magát, ezért lefeküdt, én meg tüzet raktam és a tűz körül pakoltam.
Apa látva, hogy mit művel Matykó, kivitte egy kicsit a fiúkat játszani. Nagyon hálás voltam érte, mert végre volt egy kis nyugalmam. Matyi nagyon fárasztó tud lenni... folyton nyüzsög, pakol, borogat... Lánykám elaludt, én beszéltem egy magyar anyukával, akinek szintén Down-szindrómás a kisfia. Nagyon jót beszélgettünk... szeretek vele beszélgetni. Vannak emberek, akiknek olyan magas az érzelmi intelligenciaszintje, hogy talán mérni sem lehet... ő ezek közé tartozik. :) Alázatos, szeretetteljes, elfogadó és őszinte... micsoda erények... Sajnálom, hogy annyira messze van... Nagyon messze laknak tőlünk... Pedig annyira, de annyira szeretném már látni őket... Remélem, lesz rá alkalmam...
Bár betegeskedős nap volt, nagyon gyorsan elszaladt... várnak az államvizsga tételek...
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése