Apa mindenképp be akart menni dolgozni, mert nagyon sok munkája van és egyébként is bent hagyta a vércukormérőhöz a tesztcsíkját. Az, hogy csak 14 db tesztcsíkja van... tegnap elfelejtett venni. Mondtam neki, hogy ha bemegy, 9 órakor hívja fel a gyógyszertárat és ahogy kinyit, azonnal menjen be tesztcsíkért. Nagyon nem örültem neki, hogy bemegy dolgozni, mert aggódtam, nehogy valaki nekicsússzon. Ő tud vezetni hóban, de az itteniek nem, én meg féltem őt... Végül abban maradtunk, hogy bemegy, de vonalban maradunk, míg beér. Számolta az autókat útközben. Nem voltak túl sokan az úton... bár a munkahelyre elég sokan bementek, azért könnyebb volt parkolni, mint máskor. :)
Reggelire a gyerekek tükörtojást kértek. Csodák csodájára, Matykó is megette a tojást. :) Összetörtem a tojást, tettem hozzá kenyeret és úgy megette. :) Nekem így is jó, csak egyen. :) Nagyon örültem neki, hogy végre reggelire nem csak pépet vagy vajas kenyeret evett. :)
A lányom reggel mesélő kedvében volt. Nagyon szerette a tanító nénijét és mivel ma nem volt iskola, volt ideje emlékezni. :) Mesélte, hogy az előző tanító nénivel sokat kísérleteztek. Volt, amikor hideg vízbe tettek üveget, tetejére folpack-ot tettek. A hideg víztől lefele simult a fólia. Majd gyertyával alulról melegítették az üveget, akkor a fólia kidomborodott. De előfordult, hogy a szabadban leveleket szedtek, majd az osztályba visszaérve meggyújtották. A száraz levél égett, a vizes csak parázslott. Időnként projektmunkába fogtak: mindenki kapott egy számot, minden számnak volt egy gyógynövénye, az volt a házi feladat, hogy mindenki a számnak megfelelő gyógynövénynek járjon utána: milyen tulajdonságai vannak, zöldség vagy gyümölcs, mire jó, mérgező vagy nem, hogy lehet használni (pl.: teába vagy enni)? Állatokkal vagy dinoszauruszokkal is voltak projektek (le kellett rajzolni, megnézni, hogy hol él, milyen, stb. Igen, emlékszem ezekre a projektekre. Mennyire szerettem ezeket... Persze nekem is volt ezekkel dolgom, de nem baj, örültem neki, hogy ilyen leleményes a tanító néni. :) Annak ellenére, hogy akik külföldre mentek, azt mesélik, hogy mennyivel jobb az iskolájuk kint... nekünk sajnos nem jobb... nem rossz az itteni iskola sem... csak az otthoni volt túl jó... Ennek ellenére egyre elégedettebb vagyok az iskolánkkal. :)
Ha már kísérlet, akkor nekiestek ők is: összeöntöttek mindenfélét: festéket vízzel és olajat öntöttek rá, majd nézték, hogy nem keveredik a víz meg az olaj. Én meg szóltam apának, hogy vegyen olajat, mert a gyerkőcök elkísérletezik. :)
Fiam buborékfújót készített. :)
Barátnőmmel chat-eltünk tegnap, mondta, hogy örül neki, hogy végre újra a bizakodó Piroskát látja. Hát igen... :) Visszatértem. :)
Lányom osztálytársának a húga átjött egy kicsit játszani. Átjött a barátnője is. Aranyosak voltak, a lányom szívesen játszott velük egy darabig, de egy idő után már unalmas volt neki. A barátnőt anyuka hazavitte, a kislány még maradt egy kicsit. Imád lógni az edzőrúdon, amire a csepphintát tettük, olyan, mint egy kismajom, folyton lóg. :) Nagyon aranyos kislány, én nagyon szeretem, de a lányomnak sajnos nem korosztálya. Ettől függetlenül mondtam neki, hogy barátkozni kell mindenkivel, mert előbb-utóbb a kor nem fog számítani.
Apa megpróbált tesztcsíkot venni, de egyik gyógyszertárban sincs. Ha megrendeli, akkor két nap múlva ideér. De akkor már mindegy, mert hétfőn megy diabetológiára. Addig van 14 tesztcsík... ez van... Délben mindenkit hazaküldtek, apa is hazajött.
Átjött a magyar család, az apák fát vágtak, én főztem, anyuka segített itt-ott... de neki a pici még nagyon pici... vagy szoptat vagy ölben hordozza... egyébként nekem az a legnagyobb segítség, ha van még két szem, hogy figyeljen a gyerekekre, Matyi életveszélyes mutatványaira, az teljesült, úgyhogy nekem ez épp elég. :) Egész nap pakoltam, főztem, takarítottam, a ház mégis szaladt, a spenót nem sikerült. Nem tudom, mi lehet ezzel a spenóttal, de nagyon más az íze, mint az otthoninak... Matyi megette kenyérrel, de nem volt finom... szegény Matykó... lehet, hogy neki ez már nem lesz rossz ízű... csak mi utálkozunk...
Főztem egy nagy adag vadast, jutott mindenkinek, így megnyugodtam. :) Mindenki jól lakott, én meg annyira kipurcantam, hogy ülve elaludtam. Három óra óta fent voltam, 10 után jutottam ágyba... kicsit sok volt... egész nap talpon vagyok, takarítok, főzök, pakolok... és mégsem jó... nem akarják megenni, amit főzök, ha rendet rakok egyik sarokban, másikat szétszedik... Ráadásul a padlásról lehoztunk egy csomó holmit, végre megtaláltuk Matykó pulóvereit, meg néhány nagyon jó társast, aminek nagyon örültem... de mindent szanaszéjjel hagyták, én próbáltam pakolni, de nem jutottam túl messzire... annak ellenére, hogy egész nap egy percre nem álltam meg, a ház szalad... nagyon rosszul élem meg... próbálok változtatni a rossz szokásaimon, de nehéz... most már látom, hogy ha felmegyek az emeletre, mindig vinnem kell magammal valami fenti holmit, ha lejövök, akkor lehozom, ami lenti... a mosókonyhába menet viszem a szennyest, ami a kezembe akad, de egyszerűen már ezt összerendezni a fejemben sem kevés... Ráadásul a lányom, mivel nem akart enni, éhes és fáradt volt, ettől kerge volt, én meg utálom, amikor kajla és nyegle... Matyit egy kicsit sikerült megetetni, de kellett vele trükközni most is... a vadasba tettem egy kis kenyeret, majd tettem krumplipürét, úgy megette.
Már hallom a vihart... nemsokára kiderül, hogy mi lesz ma... iskola és munka nincs, vörös riasztás van. Menni kell szakdolgozni...
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése