2018. március 6., kedd

Olvasástanulás ír módra :)

Nem haladok a szakdolgozattal, úgyhogy rövid leszek. Apa elment a diabetológiára, a nagyokat a szomszédasszony vitte iskolába, mert az anyuka nem tudta vinni. A szomszédasszony nagyon kedves volt, felajánlotta, hogy bármikor elviszi őket, ne aggódjak. De én nem szívesen kérek meg senkit, már így is olyan rossz érzés, hogy mindig valaki viszi őket... A nagyok örültek, mert szeretik őket, csak nekem kellemetlen...

Délelőtt a szokásos: Matyi eszik - nem eszik, pakol - nem pakol... kiönti - nem önti, eltöri - nem töri... nem mondok ezzel újat, nem is részletezem. :) Végül azt az ebédet ette meg, amit egészben adtam oda, amit összetörtem, azt nem... aludni nem akart... Jómadár az én fiam. :)

Kicsit babaházaztunk... :)

Férjem hazajött az orvostól, elmentünk a szakdolgozatos kisfiú anyukájához, megmutatta, hogy mikor mit tanult a kisfiú. Érdekes, itt Írországban az olvasástanulás az óvodában kezdődik, Jolly Phonics dalokat tanulnak (minden betűnek van egy dala és egy jele), aztán azokat a betűket azokkal a képekkel kiszínezőként használják (megerősítik a szerzett tudást). Mivel a Jolly Phonics dalokat mindenki ismeri, ezek után már csak ránéznek a betűkre és tudják, hogy melyik dal, melyik betű, mélyen megragad. Az óvodai foglalkoztató füzetekben megismerkednek azokkal a karakterekkel, akik főszereplők lesznek később az olvasókönyvben. Viszontláttam Globby-t és társait, akiket a lányom és a fiam olvasókönyvében. :) Mivel mindig a meglévő tudásra építenek, rendszerben van az egész (nincs olyan, hogy most ezt a könyvet kell rendelni az iskoláknak, aztán azt), itt az első hat évre fel van építve az egész. Ugyanazok a karakterek, akiket a gyerek egy idő után már nagyon ismer és talán meg is szereti őket, ugyanazok a dalok, minden a meglévőre épül. Tetszik ez a megoldás. :) A dalok, az asszociációs tanulás különösen jó módszer az ismeretek elsajátítására. A meglévőbe mindig csak egy-két újdonságot teszünk. Mivel hosszú időt adnak az olvasástanulásra, nem csoda, hogy egy öt éves Down-szindrómás gyerek már tud olvasni. :) Erre mondta a lányom múltkor, hogy az angol tanárával nem tanultak, csak játszottak. Hát persze. :) Ez azért csak az iskola oldala, anyuka is hozzátett rendesen. A ház úgy volt felszerelve, hogy minden tele volt fejlesztőjátékkal. :)

Hazafelé beugrottunk a Lidl-be, majd házi feladatkészítés és már szaladtunk is az ágyba. Mostanában önállóan végzik a házi feladatot. Egyre jobb a helyzet. Ha így haladunk, akkor délutánonként kicsit felszabadulok. :)
Menni kell, sok időm ment el az írással...

Szép napot mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése