Jelentem, a barátnőm jól van. :) Megnyugodtam. :) Bár kérdés, hogy mitől volt olyan rosszul... ez még számomra kérdőjel, mert azért az a vesekő... azért nem baj, hogy sok vizsgálatot végeztek...
Délelőtt szakdolgozatot írtam, hivatkozásokat kerestem... ez a legnehezebb... Annyi könyv van a fejemben, ki tudja már, hogy mit hol olvastam? De a szakdolgozatban mindent alá kell támasztani, forrásmegjelölés kell mindenhová...
Miközben én a szakirodalmakkal és a szakdolgozattal vesződtem, férjem ebédet főzött, sógornőm kivitte a nagyokat sétálni, majd lovakat etettek a szomszéd telken - Matyi az ablakban állt és magyarázott nekik... :)
Amikor visszajöttek, beszabadultak a nappaliba játszani. Lányom fejlesztette Matykót. :)
Ebéd után elindultunk kirándulni. Az erdőn átsétáltunk...
Az erdő szélén készítettem a madárcsivitelésről egy videót. :) Az a "bu" egy jómadár volt, de azt gondolom, nem kell mondanom. :)
Nagyfiam persze minden latyakba belemászott, a patakból szedegette ki a követket, hogy gyorsabban folyjon... a nadrágja csuromvíz volt...
Nézzétek ezeket a mohával benőtt fákat és ezeket a köveket... mindent belepett a moha... olyan, mint egy óriási puha takaró... :)
Az erdőből kimentünk az óceánpartra. :)
Az erős szél, az eső... semmi nem ronthatta el az óceán csodálatos látványát... azok a haragos hullámok... ahogy átbuktak egymás hátán... és kicsapódtak a szélére, ahol már tehetetlenül terült szét a világ e gyönyörű csodája...
Nagyon sok élménnyel fogunk gazdagodni, mielőtt hazamegyünk... Ettől az írországi léttől gazdagabbak, többek leszünk... a lelkünk megtelik ezzel a szép látvánnyal...
Ahogy az óceánparton lévő korlátokba belefújt a szél, nagyon érdekes hangot adtak ki... először találgattuk, hogy mi lehet az a hang... :) De aztán rájöttem, ahogy a korláthoz közeledtem. :)
Visszafelé Matykó nagyon eleven volt. :) Rohangált fel-alá. :) Meglepetésemre felmászott az összes kőre. :)
Emlékeztek? Ez volt a gondunk, hogy félt az olyan talajon, ami nem biztonságos. :) Most minden kőre felmászott. :) Természetesen ment a nagyok után... :)
Még erre is felmászott, pedig ez már azért kemény dió egy ilyen pici fiúnak. :) Kellett hozzá egy kis ösztönzés, de felment. :) Az anyamarketing ugybár. :)
A végére még kellett egy kis játszóterezés... :) Matyi volt az ajtónálló. :) Köszöngetett mindenkinek, dobálta a puszikat. :) Nagyon figyelünk rá, hogy ne puszit tanítsunk meg neki, hanem "kiss"-t. :) A puszi ugyebár nem szerencsés Írországban, érdekesen néznének ránk, miket beszélünk a fiunknak... :)
Sötét volt, mire hazaindultunk... Matykóval elköszöntünk vacsora után és durmolás volt... :)
Szakdolgozat, parkrun... vár a sok teendő...
Szép vasárnapot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése