Apával egyszerre érkeztünk oda, ahol előző alkalommal forró csokiztak a gyerekek. :) Kaptunk egy jó nagy asztalt, mindenki kényelmesen elfért. :) A gyerekek egész jól viselkedtek, pedig ebédidő volt és fáradtak voltak.
Finom csípős curry-s levest ettünk isteni kenyérrel, a nagyok szendvicset kértek, Matyival viszont nehéz dolgunk volt. Végül a sokadik próbálkozás után egy kis kolbászt evett. :) A lányomnak nem ízlett most a forró csoki. Kár, mert nagyon jól nézett ki...
Apa visszament dolgozni, mi befejeztük az ebédet és utána elmentünk a 2 eurós boltba. Matyi borzalmas volt, egyszerűen nem bírtam vele, folyton ki akart szállni a babakocsiból, mindent rámolni akart, nem tudtunk szétnézni, egyszerűen nem jutottam vele dűlőre, úgyhogy megvettük gyorsan, amit szerettünk volna a lányom osztálytársának a szülinapjára és kijöttünk a boltból. A fiamat hiába szólongattam, nem hallotta, ezért azt gondoltam, hogy jó tanulság lesz, ha most nem kap semmit. Meg kell tanulnia annyira fegyelmezettnek lenni, hogy figyeljen a többiekre. Majd ma elbeszélgetek vele, mert én sem szerettem volna ezt így, de muszáj valahogy rábírnom, hogy ne merüljön el annyira, hogy ne vegye észre, hogy mi mennénk. Három gyerekkel nem tudom megengedni magamnak, hogy egyik itt, másik ott és egyik sem foglalkozik vele, hogy én merre vagyok. Muszáj megtanulniuk annyira megosztani a figyelmüket, hogy készenlétben legyenek, ha menni kell, mert soha nem tudhatjuk, mikor lesz arra szükség, hogy azonnal ott teremjen. Remélem, ez nem fordul elő, de bármikor lehet olyan, hogy balesetünk van a testvérével és őt nem lehet sehonnan előkotorni, azért ez nagyon-nagy baj lenne...
Mivel a 2 eurós boltban nem jártunk sikerrel, bementünk egy másik boltba, ahol végül kénytelen voltam kitenni Matykót, mert nem bírtam vele. Hát az sem volt a legjobb megoldás, de sikerült vennem teaszűrőt és egy üveg citrus facsarót, mert azt Matykó eltörte.
Miután ott végeztünk, bementünk a könyvesboltba, abban a reményben, hogy még megvan a bogaras készlet, amit múltkor kinéztem. Egy könyv és bogárnéző volt egy kis átlátszó műanyag hátizsákban. Jön a tavasz, hasznos lehet ez még. :)
Útba esett a könyvtár, bementünk érdeklődni, hogy mennyire érvényes a hirdetés miszerint mesedélelőtt lesz holnap. A hölgy mondta, hogy lesz és ráadásul ingyenes. El sem hiszem... ha ezt tudom, fél évig minden héten mehettünk volna... mennyire bezárkóztam... annyira bánom, hogy nem nyitottam jobban a világ felé... ha nem hagytam volna, hogy ennyire mélyre süllyedjek lelkileg és nem nyalogatom ennyi ideig a sebeimet, már rég észrevettem volna, hogy itt van a minőségi program...
Ha már itt vagyunk, gondoltam, hogy beiratkozunk a könyvtárba. Mind a három gyereknek kaptunk kártyát, kikölcsönöztem a két fiúnak könyvet - a lányom leszedett egy csomó hercegnős könyvet, de nem kérte egyiket sem -, akkor jött a másik meglepetés: itt a könyvtár INGYENES. Döbbenet! Ott álltam és nem tudtam szóhoz jutni. Ingyen juthatunk hozzá ezekhez a kincsekhez? Hihetetlen... Azt hiszem, gyakori vendég leszek. :) Fantasztikus. :) Egyszerűen nem tudok napirendre térni ez az egész felett. :) Már nagyon várom a mesedélelőttöt. :) Nem fűzök hozzá nagy reményeket és nem várok egy nagyon színvonalas programot, de legalább nem én olvasok a fiamnak angolul. Hiába, az én angolom mégsem az övék, nekem biztosan van akcentusom, nem akarok belemenni abba, hogy angolul olvassak nekik. Néha ráveszem magam, de nem akarom, hogy a szavakat tőlem hallják először. Mire végeztünk, apa is megérkezett, így nem kellett gyalog hazamennünk. :)
Alig értünk haza, a fagyis kocsi már ott zenélt a lakóparkba. Anyaaa, gyere máááár! - sürgetett a lányom. :) Vettünk három fagyit, de megbeszéltük, hogy legközelebb kihagyjuk...
Lányom párizsi csirkét kért vacsorára, hát sütöttem nekik. Ha már egészségtelen, legyen egy kis egészséges is, készítettem mellé uborkasalátát. Nagyon ízlett nekik. :)
Te jó ég, jól elhúztam az időt... menni kell, hátha nem ébrednek még fel és tudok tanulni...
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése