Ha már így alakult, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a gyerekek iskolája utáni településre, mert azt kinéztük magunknak, hogy ha nem Galwaybe költözünk, akkor lehet, hogy ott is szétnéznénk, az talán kissé közelebb van Galwayhez. A település elég messze volt, legalább 20 percet, de lehet, hogy fél órát utaztunk...
Aznap épp vásár volt, ami nagyjából 3-4 standból állhatott - bár lehet, hogy későn érkeztünk - , de a zöldséges összepakolt, mire odaértünk. Volt egy ruhás stand, egy süteményes és egy csokis. A csokis pultnál volt rubik kocka. Jaj, de megörültem. :) Bár már rendeltem neten, de ez olyan volt, amit könnyű forgatni, ezért Matyi is tudja kezelni majd. :) Gyorsan elmentünk a gyógyszertárba, mert vennem kellett magnéziumot, legalább kérek vissza cash-back-et. A gyógyszertárban legalább 20 percet vártunk, mire az eladó kijött. Egy idős bácsika nagyon kedvesen tájékoztatott, hogy mindjárt jön, mindjárt jön a hölgy. :) Hát vártunk. :) Írországban gyakran találkozunk ilyen helyzettel: minden elől, bármit el lehetne bátran vinni, szerintem senki nem venné észre. :) Hihetetlen... otthon ez az elképzelhetetlen kategória. A gyógyszertárakban minden egy zárt üvegszekrényben vagy a pulton belül van. Gondolom, itt vannak kamerák, de szerintem alapból nem jut eszébe az embereknek, hogy elvigyenek valamit. Bár biztos, hogy itt is vannak, akik élnek a "lehetőséggel". Én azért azt mondom, hogy a hazug embert előbb érik utol, mint a sánta kutyát. :) Biztos, hogy előbb-utóbb lebukik, aki próbálkozik... De most ezt félretéve: a gyógyszertárban a hölgy nagyon kedves és segítőkész volt. Majd visszamentünk a csokis pulthoz, vettünk rubik háromszöget - mert már olyan is van ám :) -, és három darab csokit, ami annyira finom volt, hogy inkább visszamentem még egy nagyobb adagért, az már 15 darab volt, úgyhogy hazafelé volt, mit majszolni. :) Ki gondolná, hogy az első rubik "kockát" Írországban fogjuk megvenni? :)
Tulajdonképpen ebben a kis faluban megáll az idő. Az emberek nyugodtak, nem sietnek sehová... békésen elbeszélgetnek... jó ez a béke... de leginkább csak arra jó, hogy néha benézzünk ide. Megbeszéltük a férjemmel, hogy itt élni nem tudnánk. A mi életünk túl mozgalmas egy ilyen csendes kis faluhoz. :) Nekünk egy csendes környék kell a város szélén, ahogy otthon. Remélem, megtaláljuk. :)
Hazajöttünk és megpróbáltuk befejezni a könyvespolcot, de még sok munka van vele. Mivel én ragaszkodom hozzá, hogy rendesen le legyen csiszolva, hát nekiálltam és lecsiszoltam egy polcot, de még három hátravan. Nem baj, nem adom fel. Az a polc a "mi polcunk" lesz. :) Elmondhatom, hogy mi készítettük. :) Csak tartanánk már ott... :)
Ma futás lesz, úgyhogy menni kell... remélem, egyik gyerek sem lesz beteg...
Áldott húsvéti vasárnapot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése