Vasárnap reggel elkészítettem a szendvicseket és siettünk Parkrun-ra. Az utolsó pillanatban értünk oda, majdnem lekéstük az indulást. Mivel április elseje volt, ellenkező irányba indult el a futócsapat. Őszintén szólva így sokkal nehezebb volt futni, mert sokat kellett felfelé menni, a másik oldalon nem olyan meredek az emelkedő. Hát... tegnap nem igazán sikerült felülmúlni magunkat... A lányom alig akart elindulni, először csak velünk sétált, de megértettem, még csak most gyógyul... A fiam hol futott, hol megállt... Matykót végig motiválni kellett. :)

A végén már apa is beszállt, mert azt hittem, hogy leszakad a derekam. :) Folyton noszogattam, énekelve futottunk, mondókáztunk, mindent bevetettem, de Matyi csak a kutyák után akart rohangálni, másik irányba akart menni, azt hiszem, nem ez volt a legjobb teljesítményünk... A végére annyira elfáradtam, mintha én futottam volna legalább két kört... :)

Futás után elindultunk misére, de a lányom megkért, menjünk haza. Hát hazamentünk... nagyon sajnálom, hogy nem jutottunk el a misére... húsvét napján... de nem akartam gyötörni a lányomat, hiszen nemrég még beteg volt, kell egy kis idő, mire regenerálódik...

Hazajöttünk és míg én főztem, ők az Egyszer volt az élet-et nézték. A lányom nagyon érdeklődik a történelem iránt mostanában, de nem szeretne félelmetes filmeket nézni. Márpedig a történelem tele van háborúval... próbáltam a lehető legkíméletesebb módját kiválasztani a történelem bemutatásának. Úgy tűnt, hogy most pihenésre, kikapcsolódásra van szükségük. Apa a könyvespolcot csiszolta, most már egészen alakul, de kell még egy kis idő, mire elkészül...

Délután kiment az egész család egy rövid sétára. Sajnos a közelben nem nagyon tudunk hová menni gyalog, autóba most nem akartam ülni, ezért csak a főút mellett tudtunk sétálni egyet. Visszafelé a fiam megkapta megérdemelt forró csokiját, amit Parkrun után szokott. Egész nap azzal a forró csokival nyaggatott. :) Matykó elemében volt, a séta alatt széttárt karokkal próbálta átölelni a világot és bőszen magyarázott nekünk. :) Annyira szereti, ha az egész család együtt elmegy valahová. :) Csak az a baj, hogy végig a nyomába kell lenni és mivel alacsonyan van, a derekunknak nem kis munka... :)

Úgy néz ki, lánykám lassan kilábal a betegségből, remélem, hogy ma végre elmehetünk valamilyen családi programra...

Várnak az államvizsga tételek...

Szép napot mindenkinek! :)