A lányom segített a reggeli készítésben, Matykó természetesen elrendezte a pelenkaügyeket, majd fürdött. Míg ő fürdött, én is elkészültem, majd lementünk reggelizni. Egész reggel mondogattuk, hogy Matyi megy oviba, játszani fog ezzel a nénivel, azzal a nénivel, a lányom már előző nap előkészítette a ruháját, bepakolt a táskájába gyümölcspürét, reggel innivalót tett be, papírzsebkendőt, tettünk be pelenkát, csereruhát, kanalat, mindent, amire szüksége lehet. :)
Matykó is hozzátette a magáét, eltört egy poharat... Hát ez van, mindenki leül, anya söpör és porszívózik... :) Ez a Matyi... az én jómadaram... :)
Lánykám nagyon szeretett volna valami édeset enni, hát sütött magának isteni finom süteményt. :) Elkészültünk és elindultunk az iskolába (mivel az iskola épületében van az óvoda, amit ők preschool-nak hívnak, ezért ha azt mondom, hogy iskolába megy, ne lepődjetek meg. :)). Amikor kiszálltunk az autóból, akkor láttam, hogy a fiam nem hozott kabátot... mindegy, majd visszajövünk... beértünk az épületbe, Matykó boldogan ment az ajtóig, de amikor be kellett menni, elindult kifelé. Hát ez jól kezdődik - gondoltam -, visszavittem, az óvónő ölbe vette, elvette a táskáját, mutattam, hogy minden benne van és becsukta az ajtót. Matyi bent sírt, én meg az ablak alatt... Minden gondolat megfordult a fejemben az az egy perc alatt, míg ő sírt: Biztos, hogy el kell kezdenünk az óvodát? Biztos, hogy jó helye lesz itt? Biztos, hogy ne várjunk még őszig? Biztos, hogy ez... vagy az...? Egy-két perc múlva már csak a gyerekek csevegése hallatszott. Háromnegyed órát álltam az ablak alatt, de már annyira hideg volt, hogy az utolsó negyed órára beültem az autóba. Közben kicsit beszélgettünk azzal az anyukával, aki az elején vitte a gyerekeket iskolába. Nagyon szomorú volt, mondta, hogy sírt a kisfia, nem akart bemenni. Megértem... ez annyira letöri az embert... Mesélte, hogy hétvégén születésnap volt és ott volt egy kisfiú, aki nagyon csúnyán viselkedett. Mondtam neki, hogy vannak itt is ilyen meg olyan gyerekek, de ne foglalkozzon vele, a fia meg fogja tanulni, hogy álljon hozzá. Szegénykém, ugyanazt élte meg, amit én eddig... Istennek hála, nálunk most rendeződni látszik a dolog...
Egy óra elteltével mentem Matykóért. Hát ez a legényke... én ott aggódtam, ő meg nem akart hazajönni. Olyan jól érezte magát, hogy amikor bementem, integetett és ennyi. Nem igazán foglalkozott velem. :) Végén az óvónő hozta ki és úgy mentünk haza. :) Mondta, hogy játszott mindennel, jól érezte magát, minden a legnagyobb rendben volt. :) Egy kortyot nem ivott, nem evett, nem kellett neki semmi. Persze, jól bereggelizett. :) Megevett két szelet kenyeret és egy nagy szelet süteményt. Naná, hogy nem volt éhes. :) Megbeszéltük az óvónővel, hogy legközelebb két órát marad. Ma nem, mert ma orvoshoz megyünk, majd holnap. Boldogan jött ki az oviból, olyan lendülettel ment, hogy alig tudtam lefotózni a nagy óvodást. :)
Hazajöttünk, elvettem a fiam kabátját, visszavittem az iskolába és utána újra haza. Matykó közben elaludt, bevittem ölben abban a reményben, hogy majd alszik, én meg pakolok...
na igen... csak éppen ő nem így gondolta. :) Alig aludt fél órát, már fent volt és hiába próbáltam visszaaltatni, nem ment.. Ha nem, hát nem... Ebédeltünk, kicsit pakoltunk, mosást be, szárítást ki... majd elmentünk a nagyokért.
Lányom mesélte, hogy ma egy helyettesítő tanár volt, nagyon készséges volt és segített neki. Ő nem mondta a lányomnak, hogy "It's too hard for you", hanem elmagyarázta. Az az érdekes, hogy itt a gyerekektől nem várnak el nagyon sokat, ezért a lányomtól sem. De ő szeret teljesíteni, ő szeret a többiekkel együtt haladni. Az otthoni iskolában is csak egy-két négyese volt évente, a többi ötös, soha nem kellett őt gyötörni, hogy tanuljon, szeretett tanulni. Kicsit nehéz neki az, hogy itt többször mondja neki a tanító néni, hogy ez neked túl nehéz... de az a gond, hogy mivel a lányom nem sajátos nevelési igényű, ezért a tanító néninek nincs segítsége, ő sem tud ennyi felé szakadni, nem tud neki külön segíteni. Amikor elmegy külön angol órákra, akkor tanul angolul, akkor halad (nem is kicsit, hiszen már könyveket olvas), de sajnos az órákon nem tud a tanító néni annyira differenciálni... Van, akinek ez is megy, de ezt kevesen tudják még akkor is, ha Írországban eléggé bevett szokás... Mert az ír tanítók is csak emberek, nekik is lehetnek problémáik, nehézségeik... Valószínűleg a tanító néninek is vannak gondjai, nehézségei... én nem haragszom rá. Ha többet várna el, nyomás alatt lenne a lányom, az nem lenne jó... időt ad a lányomnak és jobb ez így... nyugalomban tölti az iskolaéveket. Ő még nem tudja, hogy jobban járt így, de én igen. Mert ő akar, ő tanulni fog, mert akar.
Ugyanakkor még valamit észrevettem: itt nagy hangsúlyt fektetnek a megerősítésre. Időnként úgy tűnik, hogy túl nagy önbizalma van itt a gyerekeknek. :) A lányom bár sokáig szenvedett ebben az osztályban, mert nehezen találta meg a helyét, de egyre nagyobb önbizalommal szerepel nekem otthon, vagánykodik, bohóckodik... ez eddig nem volt... szóval bármilyen ez a rendszer, de ha az önbizalmat megerősíti, akkor az mindent megér. Mert az embernek az önmagába vetett hitére nagy szüksége van az életben... Itt nem törik le a gyereket... Ezt nagy előnynek tartom. Bár ez közel sem olyan iskola, mint a Gyermekek Háza, de látom nagy előnyeit...
Visszatérve a tegnapi napra: megbeszéltük apával, hogy elmegyünk a két eurósba, mert csomó mindent szeretnék venni, a málnának kellene egy dézsa vagy valami, amibe ültethetném. Vettem a biciklik tárolásához egy madzagot, amivel oda tudjuk kötni őket a korláthoz, így nem fog ráesni Matykóra, vettem összecsukható műanyag ládákat az autóba, ebédhez dobozokat, ezt-azt, majd amikor apa megérkezett, elvitte Matykót és nyugodtan tudtuk befejezni a vásárlást. Matyival vásárolni, hááát... nem egyszerű... Kifizettünk mindent és hazajöttünk. Itthon vettem észre, hogy nem hoztuk a málnának az edényt... ennyit erről. :)
Apa elment orvoshoz Matyival és utána vásároltak. Amikor hazajött, mutatta, hogy vett a málnának egy dézsát. :) Akkor már nem is bánom, hogy nem hoztam el... :)
Lányomat a barátnője már nagyon várta, már az iskolában megbeszélték, hogy játszani fognak délután. Bejött hozzánk, kimentek trambulinozni. :) Átjött a fiam osztálytársa is, nagy volt az öröm, hol a lánycsapat ugrált, hol a fiúcsapat, mert ugyebár a lányok nem keverednek... :) Ezek a lányok... :) Én teát főztem, inni adtam, enni adtam... vacsoráztunk és mentünk aludni Matykóval, mert ő nagyon fáradt volt... elszaladt ez a nap is... A lányom ilyen szép hajat készített magának. :)
A tételek... menni kell...
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése