Hát ezért esett le múltkor is a kis jómadaram:
... mert nem bír magával. Mert neki mindig menni és menni kell... szépen néz ki, nemde? :)
Lánykám kitalálta, hogy sütni szeretne valamit. Talált valami kakaós piskótaféle receptet, bögrés, de ügyesen megsütötte. Ez lett belőle :)
Melegen vágtam fel, ezért kissé szétesett...
A fiam közben ventillátort alkotott :)
Apa hazajött, fát vágott és utána elmentünk étterembe, hogy kimozduljunk egy kicsit. A favágásról: érdekes, a háromgyerekes barátnőm mondta, hogy kellemesen csalódott a férjemben. :) Nem gondolta, hogy fát fog vágni, menő villamosmérnök létére. :) Hát... apósom is kétszakvizsgás orvos, mégis megfogta a kaszát. :) A munka nemesít - mondják. :) Én is erre tanítom a gyerekeimet. Ha ők is végeznek kétkezi munkát, megbecsülik azt az embert is, aki kétkezi munkás. Az én szememben az nem normális, hogy valaki azért, mert esetleg magasan képzett, nem áll szóba egyszerű munkát végző emberekkel. Én már a kilencedik évemet töltöm felsőoktatásban, de soha nem éreztem, hogy több lennék egy bármilyen takarítónál vagy bárkinél. Ember-ember... ott végezzük mind, a föld alatt... Egyet tehetünk, amitől többek lehetünk: körberagyogjuk a környezetünket, segítünk, ahol tudunk... Én mindig azt mondtam, hogy a világ egy nagy gépezet, minden alkatrésznek megvan a maga helye benne. A mi dolgunk az, hogy a számunkra kitalált helyet, azt, ami pont ránk van szabva - megtaláljuk és betöltsük. Ha tesszük a dolgunkat és hozzáteszünk egy icipicit is a világ előremeneteléhez, akkor már sokat tettünk... csak tegye mindenki hozzá a magáét... akkor a világ halad előre.
A világ halad előre... hm... előre halad? Nem tudom... Az a világ, amiben eddig éltünk, tele volt magasan iskolázott, jól szituált emberekkel, értelmiségiekkel. Onnan nem láttam azt, amit innen... mert most nem a burokban vagyok... Nem tudom, mennyire haladás az, hogy kitalálták a számítógépet, ami nekem segít, hogy boldoguljak, mást elszigetel... Nem tudom, mennyire haladás az, hogy mindent elektronikusan intézünk, ugyanakkor ahhoz, hogy ezt megtehessük, sok pénz kell és ezzel egyre mélyül a távolság ember és ember között... Magányos szigetek élnek magányos szigetek mellett... Dolgozunk, dolgozunk, házi munka, házi munka, gyerek nevelés, gyerek nevelés... de hol vannak a szociális kapcsolatok? Hol vannak a régi fonók, a régi idők, amikor az emberek összeültek, hogy megtudják a híreket? Igen, pletykák voltak... az sem volt jó... de ez most jó? Az interneten mindent megtalálunk... Sokan szakembernek adják ki magukat és áltudományokat osztogatnak... még nincs meg a kultúránk ahhoz, hogy szűrjünk... a gyerekeinket fel kell készíteni arra, hogy ők is szűrjenek... mert a világ fura... korcs vagy nem... tiszta vagy nem... nem tudom... de ott, ahol megszűnt az egyház hatása és nincs erkölcsi plafon... ott hiányzik valami... az Istenbe vetett hit erre adott lehetőséget, volt egy erkölcsi plafon. Ahol nincs hit, oda is kell... kell egy értékrend, ami az egyház erejének gyengülésével nem épült ki... legalábbis nem mindenhol... ahol nem épült ki, ott segíteni kellene... hogy az emberek ne korcsosuljanak el... hogy az érték érték maradjon... nincsenek örök igazságok... nincsenek igazmondók... de van olyan, hogy lelkiismeret... a lelkiismeretünket hagyjuk "szóhoz jutni", halljuk meg a belső jelzéseket... akkor minden a helyén lesz... azt hiszem...
Úgy tűnik, ma filozófus hangulatom van... :)
Visszatérve a tegnapra: étterem. Elmentünk a Supervalu-ba, mert elfogyott a pelenka és onnan mentünk volna az étterembe, de Matyit nem tudtuk beültetni az autóba, úgyhogy én elmentem vele gyalog. Apa is próbálta, de neki sem sikerült. Egyszerűen nem... ha nem, hát nem... elgyalogoltunk az étterembe. :) Legalább megnéztük a patakot és elmagyaráztam neki, hogy a patak egy folyó. Lehet, hogy most nem értette, de majd elmondom néhányszor és meg fogja érteni. :) Lassan már ilyesmit is meg kell tanítanom neki, hogy értse, mi a különbség állóvíz és folyóvíz között. Tudom, korai... de most elmondom, majd újra elmondom... így megy ez... mert az élet rövid. Ha nem mondom el sokszor hosszabb idő alatt, akkor nem lesz rá időm, hogy mindent megtanítsak neki. De ha most mondom, mutatom, akkor előbb-utóbb mire odaérünk, már nem először hallja, talán könnyebben jegyzi meg. Ismétlés a tudás atyja - mondják az okosok. :)
Az étteremben a nagyok rajzoltak...
Matyival nem lehetett bírni. Mellettünk két idős néni ült, őket tartotta fel egy darabig. Ők nagyon élvezték a társaságát. :) Kezet fogtak vele, repkedtek a puszik. :) Amikor ők elmentek, jött a savanyú leves: apa és én felváltva mentünk ki vele sétálni, mert mehetnékje volt. :) A bevásárlóközpontba mentünk, mutatta a ló jelét. Nem értettem, miért, de amikor beértünk, rájöttem: ott volt egy ló és egy autó, amibe pénzt kell bedobni és akkor lehet vezetni. Hát pénzt nem dobtunk be, de boldogan üldögélt benne. :)
Azért így is sikerült valahogy megenni a vacsorát. :) Isteni salátát ettem sok-sok rukkolával. Imádom a rukkolát. :) Azért felét apának hagytam. :) A lányomnak nem ízlett a pizza, de a gluténmentesért odavolt... sajnos csak a végén derült ki, ezért csak néhány falat jutott neki... én meg ott vesződtem, hogy valahogy eltüntessem a maradékot... ha ezt tudom... megehette volna az egészet. Majd legközelebb. :)
Menni kell, mert már az államvizsga tételekre sem marad időm... ma nagyon elhúztam az időt...
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése