Reggelire a nagyok bundás kenyeret kértek. Én nekiláttam, a gyerkőcök Cup Song-ot énekeltek és játszottak. A végén én is beszálltam, úgy voltam vele, hogy ha már ennyit éneklik, hadd tanuljam meg én is. Jókat nevetünk, amikor bénáztam. :)
Matyinak is sütöttem bundás kenyeret, de ő nem volt hajlandó enni... Az oviba vettem neki egy kulacsot, abból kapott inni és ez annyira tetszett neki, hogy nem tudtam megetetni. Ez van... az étkezés nálunk mindig nehézkes volt...
Reggeli után összekaptuk magunkat és elindultunk Galwaybe, mert a fiamat meghívták születésnapra. Apa ment elől a gyerekekkel, én mögötte. Nagyjából 26 km-t mentünk odáig, majd letettük az én autómat, onnan együtt mentünk. Ennyi szerintem elég az első napon, majd visszafelé ugyanez nem lesz kevés...
Apa elment a trambulinért, én ott maradtam a szülinapon a három gyerekkel, a fiam és a lányom bementek a szülinaposokhoz. A lányom kissé unta, mert a fiúk fiús játékokat játszottak... a trambulin tetszett neki, de egyedül az is unalmas volt... egy idő után kijött hozzám. Egy kicsit beszélgettem anyukával, de szegény ő is sok gyerekkel volt, úgyhogy nem sok ideje maradt társalgásra. Az idő nagy részét fent töltöttük, vettem innivalót és sütit. A lányom már a végén mondta, hogy neki valami sós kell, mert rosszul van ennyi édestől... nem volt más, csak chips. Hihetetlen, hogy ezek a gyerekek hogy tudnak ennyi édességet enni... a lányom már nem tud, a lányom nem nagyon szereti az édeset. Néha egy kicsit, de egyébként nem... A fiam boldogan mesélte, hogy játszottak focis biliárdot és 8-2-re nyertek. :) 4-et ő rúgott be. :) Legalább kettőt a szülinapos. Ők együtt szoktak focizni a szünetben, azt a kisfiút a fiam is nagyon szereti és én is. :) A kisfiú nagyon szerény, kedves gyerek, anyuka vagány, agilis és végtelenül kedves. Amikor panaszkodott a fia, hogy az egyik kisfiú kizárja őket a fociból, akkor bement és szólt az igazgatónőnek, hogy a fiát és az én fiamat ki szokták zárni, az igazgatónő bement és rendet tett. Azóta a fiam nem panaszkodik. :)
Mire véget ért a szülinap, apa is megérkezett. A saját kocsiját trambulinnal együtt larakta ott, ahol az enyém volt és az enyémmel jött vissza. A végén még egy kicsit játszottak a fiúk levezetésként, apa és Matyi fent bohóckodtak. :) Matyi repkedett a boldogságtól. :) Hihetetlen, hogy mennyire imád menni ez a gyerek, nagy világjáró. :) Tud élni. :) Mindegy, csak menjünk, éljünk, buli az élet... :) Ez a legényke... :) Ha látnátok, amikor széttárja boldogan a karjait... soha nincs időm felvenni, mert annyira elvarázsol, hogy nem jut eszembe elővenni a telefont... Azt szokta csinálni, hogy nevetve széttárja a karjait és forog, forog, énekel, iszonyatosan tud örülni. :) Ha tehetné, a világot ölelné át. :) Este odajött és egyszer engem ölelt át, egyszer a lányomat, majd újra engem, újra a lányomat. :) Ő már csak ilyen. :)
Hazafelé felvettük apa kocsiját, ő ment elől, én utána. Útbaejtettük a gyerekek iskoláját, mert szerettem volna kipróbálni az utat akkor, amikor még nincs nagy forgalom. Hétfőn iszonyat lesz szerintem... Nagyon szűkek az utcák, de kezdem érezni, hol vagyok középen, úgyhogy alakul... Békésen hazaértünk, Matyi meg közben elaludt. :)
Mivel reggel óta fájt a fejem, Matyival aludtam egy órát, apa ebédet adott a pernahajdereknek. Utána elmentünk vásárolni, vettem málnát. Kíváncsi vagyok, hogy megmarad vagy nem... meglátjuk... A vége felé már nagyon rendetlenkedtek a gyerkőcök, az egyik eladó rám köszönt, szokásos havarje, mire mondtam, hogy jobban leszek, ha végzek. :) Annyira aranyos volt, hogy beült a pénztárba és így nagyon hamar végeztünk. Egy fiatal lány volt, annyira hihetetlen, hogy ennyi empátiával legyen megáldva. Mondanom sem kell, hogy Matyit elbűvölte és Matyi is őt, mert jó sokáig köszöngettek és dobálták a puszikat. :) Természetesen szigorúan a "kiss"-t. :)
Menni kell, mert még csak a jogi területnél tartok, jaj...
Szép vasárnapot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése