Most Matykó beteg :(

Végre megérkezett a rubik kocka, amit néhány hete rendeltem. Reggeliztünk, a nagyoknak sütöttem rántott húst, mindenki be a kocsiba és futás iskolába. Miután a gyerekek bementek, felhívtam a háromgyerekes barátnőmet, megbeszéltük, hogy a Supervalu-nál találkozunk. Matyi kinézett magának a Supervalu-ba egy ernyőt, megvettük, majd visszamentünk a parkolóba, ott várt a barátnőm a kisfiával.

Sűrű eső esett, de séta közben kíméltek az égiek, akkor csak szemerkélt, úgyhogy szerencsésen eljutottunk a 2 eurós boltba (végre vettem kenyértartót, mert nagyon zavart, hogy mindenhol kenyeres zacskók vannak), és utána a könyvtárba mentünk. Leadtam a kölcsönzött könyveket, kikölcsönöztem három másikat.

A könyvtárban van egy kis játszókuckó a kicsiknek, Matykó nagyon boldogan szaladt játszani. Megkerestük a szőnyegen a zöld csillagot, a rózsaszín csillagot (ha már ráérünk, fejlesszünk egy kicsit :)). A rózsaszín csillagot magától mutatta. :) Aztán a zöld pöttyöket, rózsaszín pöttyöket, aztán a zöld könyveket keresgéltük, de ahogy valakit meglátott, azonnal rájött, hogy puszikat dobálni izgalmasabb, hagytam érvényesülni. Sok kicsi sokra megy, a kevés is több a semminél. :) Visszament játszani, mindent szétrámolt, játszott a barátnőm kisfiával, nagyon édesek voltak. :) Annyira szereti azt a pici fiút, folyton ölelgeti. :)

Segítséget kértem a könyvtárosoktól, ők nagyon készségesek és segítőkészek voltak, Matyival természetesen repkedtek a "kiss"-ek. :) Végül a nagyfiamnak egy nagyon jó könyvet találtam, egy képes enciklopédiát. Ez legalább kicsit oltja a tudásszomját. :) Matyinak egy Nursery Rhymes-os könyvet hoztam el, lányomnak egy részletesebb enciklopédiát. Úgy gondoltam, hogy ez szókincsbővítésnek jó lehet, mert több témakört tárgyal.

Hazafelé a kocsiban elaludt, sikerült átmenteni az ágyba, úgyhogy kaptam egy kis időt takarításra. Ébredés után megpróbáltam megetetni, de sajnos nem sikerült, elindultunk a nagyokért. A lányom és a fiam angol órán voltak, ezért kicsit később értek ki. Mesélte a lányom, hogy a kedvenc tanárával volt órája és olyan hamar elrepült az óra, hogy egyszerűen nem vették észre, hogy vége van. Didri repült hozzám, olyan boldog, hogy én hozom haza. :)

Hosszú idő után újra átjött a lányom osztálytársa játszani egy kicsit. Izgatottan várták a gyerkőcök, hogy apa összerakja a trambulint. A nagyfiam segített, hátha akkor gyorsabban kész lesz. Szegény apa... :) Gyönyörűen sütött a nap - persze, már nem sétálunk... :) Sebaj, trambulin szereléshez is kell a napsütés. :)

Én Matyival vesződtem, mert nem akart enni, nem akart inni, nyűgös volt... megmértem a lázát... sajnos lázas. Gyorsan hazavittem a lányom osztálytársát és mondtam anyukának, hogy ne haragudjon, de nem volt semmi baja Matykónak, most lett beteg. Ezek után már kétlem, hogy valaha át fogja engedni a lányát... Matyinak adtam lázcsillapítót, attól jobban lett, énekelgetett, majd lefektettem, mert jobb, ha kipiheni magát.

A háromgyerekes barátnőmék is átjöttek szerelni, így elég hamar sikerült befejezni. A gyerekek kiugrálták magukat, utána hazamentek, nem akartam őket fertőzni, ezért csak a kertben volt egy kis játék. Éjjel még egy adag lázcsillapító kellett... remélem, hamar meggyógyul ez a kis legényke, mert annyira rossz látni, hogy szenved... olyan vékonyka és nem eszik...

Szép napot mindenkinek!