Hát ez történt... a fenébe... olyan nehéz az, hogy nem értem... mert mondja szegény, mondja, csak nem értem... több jelet kellene megtanulnunk, hogy tudja mellé mutatni. Nagyon leálltunk a jelek tanulásával. Azt hiszem, ki kellene tűzni egy célt, hogy minden nap öt jelet megtanulunk.
Gyerekeim unokatesója küldött a gyerekeknek képeslapot. :) Legalább gyakorolja a kézírást címszóval. :) Nem is tudják, mennyire jót tettek vele. Annyira örültek neki a gyerekek. :)
Nagyfiam megreggelizett, majd apa elvitte iskolába. Matyi annyira édes volt, mert apa tartotta a bátyja kabátját a kezébe és belebújt. Csak annyit láttam, hogy apa tartja a kapucnit és Matyi áll a kabátban. Olyan volt, mintha lógna a kabáttal együtt apa kezében. :) Sajnos annyira gyorsan történt, hogy nem tudtam levenni, de nagyon cuki volt. :) Ha már így kinézte magának, a fiam felvett egy másik kabátot, Matyi meg boldogan mászkált a térdig érő óriási kabátban. :)
Lányom megírta a válaszlevelet az osztálytársainak. Az osztálytársai csupa jó híreket meséltek: az egyik osztálytársa a magyar válogatottal nemzetközi tornán volt külföldön, a másik a magyar országos karate bajnokságon harmadik lett, a kenguru matekversenyen bekerült három osztálytársa: 5, 11, 41-dik helyezettek lettek, négy osztálytársa az országos néptánc fesztiválon kiemelt arany minősítést kapott és fellépett a Szegedi Nemzeti Színházban. Csupa jóhír, csodálatos, gratulálunk nekik! :)
Matyi annyira élvezte, hogy a lányom otthon van, hogy nem igazán akart elaludtni, pörgött ezerrel. Fél három körül láttam, hogy nagyon kezd kidőlni, átpelenkáztam és közben elaludt. :)
Míg Matykó aludt, megpróbáltunk Hattyúk Tava balettelőadást keresni, de nem sikerült. :( Azt kérte a lányom születésnapjára, de sajnos nem tudok neki ilyet biztosítani... Annyira szeretnék... Már egy éve kéri, hogy nézzük meg együtt a Hattyúk Tavát, de olyan nehéz, mert azt nem mindig és nem mindenhol játsszák...
Míg készülődtünk, felhívott Matyi tanácsadója és megbeszéltük, hogy Matykót én a kocsiban fogom várni, úgyhogy az elején örülnék, ha csak egy órákat lenne bent. Megkért, hogy ezt mondjam meg az óvodának is. Próbáltam hívni őket, de nem sikerült.
Jövő héten lesz valami szülőknek a korai fejlesztőben, amolyan tájékoztató, lehet kérdezni a korai fejlesztéssel kapcsolatban, nem pontosan tudom még, hogy mi lesz, de majd kiderül. :)
Apa elhozta a fiamat és elmentünk orvoshoz. Itt ha háziorvoshoz megy az ember, az 45 euróba kerül, aminek a felét a biztosító visszautalja (a mienk legalábbis). Apa kitett a banknál, felvettem pénzt és átsétáltam az orvoshoz. Abban a pillanatban léptem be, amikor apa kilépett az autóból. Siker. :) Az orvos vizeletmintát vett, nincs genny a vizeletében, de azért elküldte tenyésztésre, jobb a békesség. De megkaptuk az igazolást.
Itthon a lányom természetesen nagyon ki akart jönni, ezért inkább hagytam, hogy nézzék meg a Pöttöm Pannát és egy kis Pumuklit, de előbb szigorúan el kellett pakolni a ruhákat. :) Ügyesen elrámoltak és utána lehetett mulatni Pumuklival. :)
Én Matyival kint maradtam, de annyira fáradt voltam, hogy folyton ásítoztam, kértem apától egy kávét. Lánykám főzött nekem egy kávét és apa kihozta. A szomszéd kislány ahogy meglátta Matyit, azonnal beszaladt és hozta a babakocsit, majd mentünk körbe-körbe, toltuk a babákat. :) Persze Matykónak is unalmas a körbe-körbe járás, időnként egy-egy szomszédnak a parkolójába bement, onnan kellett kiterelni... majd a lovakhoz akartak átmászni a keríŧésen keresztül. :) A kislány eszméletlenül mászik, mint egy kismajom. Pillanatok alatt fent volt a kerítés tetején. :) Annyira édes, hihetetlen... Nem tud vele beszélni Matyi, de annyira próbál neki kedveskedni. Nem zavarja, hogy nem érti. Megpróbál mindent, hogy a kedvébe járjon. :) Babáztak: odaadta Matyinak a babát, Matyi nem értette, mit akar, eldobta a babát. Felvette és mutatta neki, hogy ringassa, majd újra odaadta. Hát Matyi ringatta. :)
Néha elnézem ezeket a gyerekeket... annyira érdekes, hogy ha mást látnak, ha nem átlagos gyereket látnak, mintha külön érzékük lenne rá, hogy kitalálják, hogy jussanak el hozzá. Néha anyukákat meghazudtoló leleményességgel fedezik fel az utat Matykóhoz. De ők ahhoz vannak szokva, hogy ez van körülöttük. Ez nagyon jól látszott az iskolában.
Amikor Matyira vártam az iskolában, akkor egy nagyon érdekes dolgot vettem észre: folyton jönnek-mennek a gyerekek óra alatt a folyosón. Nem céltalanul, hanem csak az a gyerek jön-megy, akinek dolga van. Ugyanis az van, hogy akinek segítségre van szüksége, ő külön vonul a fejlesztőpedagógussal vagy az asszisztenssel fél órára vagy egy órára és külön foglalkoznak vele. Mert itt az a lényeg, hogy minden gyerek képes legyen felzárkózni a többihez. Amikor a lányom angol órára ment, gyakran volt, hogy három osztálytársa is ment vele és tanultak olvasni. Senki nem tudja, hogy ők nem tudnak olvasni, nem neveti ki az osztály, egyszerűen csak máshogy fejlődnek, ennyi... Nincs kód, nincs kivételezés, nincs semmi, ők gyerekek. Gyerekek, akik ilyen vagy olyan ütemben fejlődnek. Teljesen mindegy, mert van az iskolában legalább három vagy négy asszisztens meg van fejlesztőpedagógusuk, tele van segítőkkel az iskola. Így lehet. És meg kell, hogy mondjam, hogy még így is lázadnak az iskolarendszer ellen. :) Azért, mert nem tudják, mennyivel rosszabb is lehetne. :) Persze azért ez a tanároknak veszett nagy munka ám... De itt el sem tudják képzelni, hogy van, ahol semmilyen segítő nincs. Mert nálunk otthon nem igazán volt... Nem tudom, hová halad kis országunk, de a remény hal meg utoljára... egyszer hátha mégis eljut oda az oktatási rendszerünk, hogy a gyerekeknek esélyük lesz... nemcsak a nagyoknak, akik könnyedébben vennék az akadályokat...
Menni kell, túl sok a filozófiából. :)
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése