A Bunratty kastély és a falumúzeum :)

Reggel kettesben beszélgettünk a lányommal és mesélte, hogy pénteken az iskolában ki kellett találni egy 4 mondatból álló versikét, ütemre kellett hozzá tapsolni. Meg volt adva, hogy 4 taps lehet soronként. 5 csoport volt, az ő csoportjáét háromszor elmondatták (I's excellent, again - mondta a tanító néni :)), annyira tetszett neki. :) A lányom találta ki a mondatokat, az egyik osztálytársa besegített:
We are children and we likes to play
We jump up and shout Horray
V-E N U S (Vénusz a csoportjuk neve)
Our teacher is the best. :)
Egyrészt annak örülök, hogy a lányom már itt tart, hogy ritmusra, megadott szabályok szerint képes egy versikét összerakni angolul. Szerintem ez nagyon szép teljesítmény. :) Másrészt nagyon örülök neki, hogy a lányom annyira motivált, hogy mindenben ennyire aktívan vesz részt. Az elején nagyon elutasító volt. Most már ez megváltozott, amiért nagyon hálás vagyok neki...

Délelőtt megbeszéltük a galwayi barátokkal, hogy elmegyünk a Bunratty Castle & Folk Parkba. Ez egy kastély és falumúzeum, ami 1962 óta felújítva, berendezve megnyílt a nyilvánosság számára (További részletek...), így mi is azon szerencsések közé tartozunk, akik meglátogathatták ezt a szépséget. :) A lányom minden házban elmondta, hogy de szeretne itt lakni... :) Ha visszagondolok nagymamám vidéki házára, nagypapám műhelyében a döngölt földre... tulajdonképpen gyerekkorban milyen másak az igények... imádtam ott lenni. :)
Nem kellett a padlófűtés, csak az unokatestvérek, a nagy kert, leszedtük a körtét, az egrest, a ribizlit és megettük... beleestem a térdig érő csalánba... Istenem, micsoda emlékek... :) Szóval visszatérve a kastélyra: rengeteg képet készítettem. :) Az utolsó órában mentünk fel, így lendületesen kellett mennünk, ha mindent látni akarunk. :) Matykó lendületéhez nem fér kétség. :)

Egy nagy terembe értünk be, Matykó mindenre rácsodálkozott, a csillárra is... :) Mindent meg kellett neki nézni, amit lehetett, megtapogatott, láthatóan élvezte ezt a kis kiruccanást. :)

Hatalmas kandalló... na persze, Matykó kedvenc helye a kandalló, ami összehozza a családot. :)

A nagyok lementek egy nagyon szűk járaton, oda nem jutottam le, mert mindenkire figyelni kellett. Állítólag kínzókamra volt ott... A folyosók nagyon szűkek, keskeny csigalépcsők vezettek egyre magasabbra. Itt két ember egymás mellett nem igazán férne el... már csak azért sem, mert a csigalépcső belső oldala nem alkalmas közlekedésre. Egyébként sem a mai kor emberének épültek ezek a kastélyok, kétlem, hogy abban a korban éltek volna akkora méretű emberek, mint napjainkban. :) Az átlag ember kényelmesen elfér és ha szerencséje van, akkor felfelé menet közben nem jön szembe senki. :) Idő hiányában nem kommentálnám az egészet, lassan tanulnom kell... :) Íme néhány kép a kastély belsejéből:

A kapitányi lakosztály  és wc :)

Mennyi munka lehetett egy ilyen szekrény készítése...

Ez az alkotás a falon kézzel készült (valószínűleg szőtt, nem tudom pontosan, de úgy tűnt, mintha az lenne), nagyjából 200 éves. Hát nem csodálatos? :)

A kastély után a falumúzeumba mentünk. Minden házban égett a tűz, tele voltak turf-el a kosarak. A házak bejáratánál írta, hogy kinek a háza volt, de erre sajnos későn jöttem rá, csak néhány háznak a bejáratát fényképeztem le...

 Voltak háziállatok is. :)

Ez a kék ház például egy halásznak a háza. 

A halcsapdák: 

A végén egy gazdagabb család emeletes házát láttunk, ez már jóval modernebb, nagy valószínűséggel később épült.

Az asztalon frissen sült kenyér várta a vendégeket, finom vajjal megkenve. A gyerekek lelkesen, örömmel lakmározták a friss kenyérkét! :)

 Az emeletről :)

Ez volt az utolsó ház, amit megnéztünk. Ez után egy kis utca tárult elénk...

...boltokkal, iskolával (természetesen külön fiú- és külön lányiskolával):

csodaszép kézzel készült agyagedényekkel teli bolttal,

...teázóval, kocsmával, játszótérrel. :)

Nem tudtam több képet készíteni, mert lemerült a telefonom. :) Ennyit a tegnapi napunkról, menni kell, felkeltek a gyereksereg. :)

Zökkenőmentes hétfői kezdést mindenkinek! :)