- Szerinted nem lesz eső?
- Írországban ilyet ne kérdezz - mondja nevetve a barátnőm. :)
Igaza van! :) Amikor elindultunk, esett az eső, az ég sötét és borús volt, de azért megbeszéltük, hogy majd kiderül, mire odaérünk, hogy milyen idő lesz. :)
Jól tettük, hogy nem dőltünk be a szeszélyes időjárásnak. :) Csodálatos, meleg, napos sétánk volt. :) Az Óriások Parkjában óriási bútordarabok és berendezési, használati tárgyak érzékeltetik, hogy milyen lehet az óriások világában. Ezzel együtt az én fejemben megfordult, hogy hasonló érzés lehet a világ a pici gyerekeknek. :) Ez egy 4 mérföldes (kicsit több, mint 6 km.) túraútvonal (vagy inkább egy kis séta) a kiserdőben, ahol időnként rábukkanunk egy látványosságra. :) Egy kis tér vezetett be, tele kacsákkal, libákkal, akik hangosan méltatlankodtak vagy csevegtek egymással. Kíváncsi lennék, mit gágognak vagy hápognak... Figyelj, jön egy újabb embercsapat, figyelj! :):) Jófejek voltak, repkedtek, játszottak, veszekedtek körülöttünk, nem zavartatták magukat. Meglepően felszabadultak... és gyönyörűek voltak. :)
A térről indult a történet. :) Útközben kis tündérlakok, tündérajtók vezettek be a mesebirodalomba. :)
Irány az óriások világa :)
Egy kedves kis patakocska csörgedezett mellettünk... Hát nem mesés? :)
Kis séta után egy tóra bukkantunk... :) Istennek hála, mindegyik gyerek megúszta szárazan... :)
A tó mellett volt egy kis tájékoztató az élővilágról. :)
A nádasban talán még lengék is lennének... ha a gyerekeink nem riasztanák el őket a kiabálásukkal. Sebaj, inkább itt kiabáljanak, mint otthon. A szomszédnak is élni (túlélni) kell... :)
Senkit ne tévesszenek meg a felhők, Írországban így néz ki, ha jó idő van... de nem vészes, tényleg. :) Amikor az ember itt van, megérti, hogy csak egy kicsit hűvösebb, egy kicsit más... de kellemes... nagyon kellemes. :) És soha nincs 40 fok meleg. :) Matyi mindent megnézett, mindenre kíváncsi volt. :)
Egy cumifába is belebotlottunk. Pontosan nem értem, hogy kapcsolódik ide, de ha elolvastam volna a tájékoztatót, tudnám... :)
Az első berendezési tárgy egy óriási ajtó volt. :)
Majd egy óriásszék következett. :)
A nagyok valami rovart találtak... meg kellett vizsgálni... :)
Az óriás vonalzóknál Matyi boldogan mutatta a hatalmas ceruzákat. :) Apa mondta neki, hogy ceruza, ő meg megjegyezte. :)
Sajnos a vonatot tönkretették... Csak a sín maradt... de az is jó terep a gyerekeknek, ők helyettesítették a vonatot. Micsoda fejlesztési lehetőség: szerepjáték, egyensúly fejlesztés, szociális fejlesztés (egymásra figyelni, amikor a többi gyerek is beállt mozdonynak :)).
A lego embert is megviselte az idő... és az időjárás... vagy a gyerekek... ki tudja...
a gitár...
és a labirintus zárták az útvonalat.
A labirintusnál kicsit elidőztünk, az nagyon jó terepnek mutatkozott kergetőzésre. Matykónak meg arra, hogy a reflexideje javuljon. :) Ahogy szaladtak a nagyok, folyton felborult az elején. Egy kis idő után megtanulta... a nagyok is megtanulták... :) Kellenek ezek a helyzetek mindenkinek, ha megkímélem Matykót a nagyoktól, nem tanulja meg, hogy figyeljen, a nagyokra ez ugyanúgy érvényes. Nekik is meg kell tanulni figyelni a kisebbre.
Az út végén visszatértünk a kacsákhoz és libákhoz, barátnőmnek sikerült felvenni egy kacsapár repülését testközelből. :)
Imádom ezt a hangot... gyerekkoromra emlékeztet... amikor nagymamámnál voltam... Érdekes, mindig sírtam, ha anyukám otthagyott, de mégis úgy emlékszem vissza, mint életem legszebb napjaira... :) Annyira azért nem lehetett rossz... csak anyu hiányzott...
Ahogy kiértünk az éhes had nekirontott barátnőm gyümölcskenyerének, a lányom fonott kalácsot kapott, amit alig bírt megenni, akkora falatot tömött a szájába. Már fél éve nem evett fonott kalácsot, magánkívül volt, amikor meglátta. :) Matyi és a glutén... megevett három szeletet... pedig útközben mindenki falatozott elég rendesen, de olyan éhesek voltak, hogy majdnem felfaltak mindent. :) Én még megvagyok, rágós falat lennék... :)
De elszaladt az idő... menni kell...
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése