Jobb híján takarítottam... Ha már én a konyhában tevékenykedtem, Matyi is ott próbálkozott, felmászott a székre és a főzőlapon főzöcskézett a kis edénykéivel. Kihúzta a levegőszűrőt, mert azért ez mégiscsak úgy az igazi, anya is úgy szokta... :) Mire észrevettem, kiöntötte az olajat az edénykéjébe... Szerencsére nem sok ment mellé :) Ez a jómadár Matykó... már nem elég neki a földön vagy az asztalon főzöcskézni, a főzőlapon kell... ajajj, lesznek még nehézségeink... :)
Épp ebédeltünk, amikor megérkezett az első és utolsó locsolónk: a háromgyerekes barátnőm férje jött hozzánk. :) Jókor jött, leült hozzánk és együtt megebédeltünk. :)
Ha már nem tudtunk menni sehová, legalább alapanyagunk legyen... elindultunk a Lidlbe. Lányommal megbeszéltük, hogy nem nyúlhat semmihez, ezért a könyvet fogta a kezébe és olvasott. Szegénykém el sem merte engedni... :) Még két napig lehet elhozni a zöldség- és gyümölcs plüssöket, ezért megvettük a körtét, répát és az epret. Most már mindegyikből van egy. Micsoda gyűjtemény... :) Nem baj, hasznos lesz majd a zöldség-gyümölcs tanulás idején. :)
Hétfőtől féláron van a kézi porszívó, juhhéj. :) Már egy jó ideje vesződöm ezzel a porszívó kérdéssel... a nagy porszívót folyton elől hagyom, mert egész nap szükségem van rá... mindig csetlünk-botlunk, mert mindenhol útban van... ha nem hagyom elől, akkor egész nap söprögetek... mire összeszedem, Matykó csinál valamit, ha ottfelejtem a lapátot, akkor újra kiborítja... ki sem tudok mozdulni a konyhából... remélem, beválik a kézi porszívó...
A fiam kierőszakolt valami elektromos kütyüt, amit neki kell összeépíteni és hangra be- és kikapcsol. 8 éves kortól van, de mit neki egy ilyen játék? Végülis 7 vagy 8 év, nem számít... :) Ha már apa rábólintott, én aztán nem állok a boldogulása útjába, megvettük. :) Otthon mire kipakoltam, már össze volt szerelve és mutatta, hogy működik. :)
A pénztárban a kedves néni dolgozott, naná, hogy oda kellett sorba állni. :) A gyerekek boldogan csevegtek a nénivel. :) Már egyre többet tudnak angolul, egyre jobban elbeszélgetnek mindenkivel. :) Kezdünk hasonlítani az otthoni családunkra. :) Azt hiszem, most kezdünk újra lélegzetvételhez jutni... A gyerekek is kezdenek egy kicsit jobban mozogni a környezetükben, én is egyre jobban beilleszkedem... talán előbb-utóbb elboldogulunk... :)
Apáék elmentek a háromgyerekes magyar családhoz locsolni. Apa segített fát vágni apukának, a fiam játszott a gyerkőcökkel, mi meg itthon vesződtünk Matykóval. :) Matyi tegnap olyan volt, mint akit felhúztak. :) Fürdeni vittem, de kipancsolta a vizet, majd leengedte... inkább kiszedtem. :) Utána lenyúlt egy kis csokit. Ez is érdekes... nem eszik darabos ételt az én drága Matykóm, de azt a kemény fekete csokit úgy harapta, hogy el sem hittem. :) Ennyit arról, hogy nem eszik darabos ételt... :) Nem mertem neki sokat adni belőle, nehogy holnap a kimenetnél legyenek gondok. :) De jó tanulság volt, hogy nem a darabos étel a gond, hanem kellően motiváló ételt kell adni ennek a jómadár fiamnak. :)
Mire apáék hazajöttek, már csak vacsorára jutott idő...
Menni kell, várnak a tételek. Jó sok tétel van és elég sok szakirodalmat ölel fel az anyag...
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése