Tegnap a lányom pizzát sütött reggelire, "Anya tanul" címszóval... :) Isteni volt. :) A tésztáját én gyúrtam pénteken, az már megvolt, de minden mást ő csinált. :)
A fiaim bográcsoztak. :)
Reggeli közben kártyáztak... de nem szeretem, ha reggeli közben mást csinálnak... mindegy, most belefért...
Pénteken, amikor a lányom barátnője itt volt, a lányom rajzolt egy gyönyörűszépet. :) Neki nem tetszett, szerintem csodaszép. :) Alig várom, hogy kiszínezze :) Kérte, hogy fotózzam le, mert utána látni szeretné, hogy mennyivel másabb, amikor kiszínezte. :)
11 körül elvittem Matykót aludni, én is kidőltem, apa kint játszott a nagyokkal. A lányom megunta, úgyhogy elkezdett keltegetni: Anyaaa, gyere máááár, készülődjüüünk... :) Úszni akart menni. Hát jó, felkeltem, elkészültünk, ebédeltünk és elindultunk Salthillbe. Egy ideig úszkáltunk a nagy medencében, de utána kitalálták, hogy szeretnének a meleg bébi medencébe menni. Matyi nem volt annyira elemében, nem nagyon akart merülni... talán az is lehetett az oka, hogy kint nagyon meleg volt és hidegnek érezhette a vizet, nem tudom... Mutatta, hogy menjünk át a kismedencébe, hát átmentem vele. A pezsgőfürdőben természetesen most is kinézett magának egy anyukát a gyerekeivel és velük koketált. :) Minden alkalommal valakivel haverkodik. :) Iszonyatos érzéke van ahhoz, hogy magára irányítsa mások figyelmét és ami nagyon érdekes, hogy mindenki azonnal pozitívan áll hozzá, az ő személye mindenkit mosolygásra késztet. :) Nem tudom, mi az a varázs, amivel eléri, de pillanatok alatt mosolyog mindenki körülötte. :) Nagyon szociábilis, de ez egyébként is jellemző a Down-szindrómásokra. Bár soha nem szoktam hasonlítani más Down-szindrómás gyerekekhez, de ebben valóban nagyon hasonlítanak: általában nyitottak, szeretetteljesek és kedvesek. Persze ez is személyiségfüggő, de a nyitottság, barátságosság eléggé jellemző rájuk. Ettől függetlenül Matyi egyébként is barátságos lenne, hiszen a gyerekeim mind azok - mivel mi is azok vagyunk. :) Szóval Matykó egy különleges gyöngyszem. :)
Egy idő után odajöttek a nagyok is apával - fáztak :) Végül valahogy úgy alakult, hogy én átmentem a nagymedencébe a lányommal, a kicsik a kismedencében melegedtek apával. Nem is emlékszem már rá, mikor úsztam utoljára nyugodtan. :) Annyira jólesett, hogy nem tudom, hány hosszt tehettem meg, de legalább 10-szer oda és vissza úsztam. :) A végén mértük a lányommal, hááát... 1 másodperccel gyorsabban úszta át a hosszt, mint én. :) Az is igaz, hogy én nem teszem be a fejem a vízbe. De én nem tanultam úszni, csak megtanítottak és utána jöttem rá a helyes technikára. El sem tudom mondani, mennyire élveztem az úszást. :) Végre mozogtam, te jó ég... :) Nem kellett kapkodni a fejem, hogy Matyi mit csinál, csak magamnak, magamért úsztam... :) A lányommal versenyeztünk, játszottunk... de jó volt! :) Még a csúszdára is felmentünk. :) Apa és a fiúk ott vártak minket a végén és örömködtek, amikor megérkeztünk. :)
Remélem, lesz még rá alkalmam, hogy a lányommal kettesben legyünk... :) Olyan hamar felnőnek... úszás után a Dunnes Stores-ban a lányom már mondta, hogy Anyaaa, ne fogd már meg a kezem, mert olyan cikíííí... óóó, tudtam én, hogy eljön az ideje, hogy ciki leszek... nem sok időnk van már... nemsokára bezárulnak a kapuk... addig kell hatással lenni, míg tudunk...
Nem kaptunk semmi különlegeset, pedig nagyon szeretnék a nagyfiamnak papucsot venni, de nem találtam, úgyhogy kaptak néhány pár zoknit, mert az sosincs elég, aztán hazajöttünk, mert késő volt. Itthon a nagyfiam mondta, hogy fázik, megmértük a lázát, hőemelkedése volt... szépen nézünk ki... hát ez van... újra jön a betegeskedés...
Szép vasárnapot mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése