Így várják Matyit az ír óvodában :)

Délután átjöttek hozzánk a háromgyerekes barátnőmék. Nem sokkal utánuk a szomszéd áthozott egy levelet, amit Matyi óvónői küldtek nekünk. Hozzá dobták be. Aranyos volt, megkérdezte, hogy hogy hívnak. Valószínűleg értetlenkedve nézhettem rá, de azért válaszoltam, mire ő: akkor ez az én levelem. :) Kinyitottam és meglepetésemre Matyi kapott egy kis füzetet. :)

Így várják az én Down-szindrómás fiamat az ír többségi óvodában:

A második oldalon a két óvónő képe és neve van, amit - személyiségi jogok megsértését kerülendő - nem tettem közzé... 

Ez a csoportszobáról készült kép:

Ide a kis babakonyhát tették első játéknak, mert amikor bent volt az óvodában, majdnem végig babakonyhásat játszott. :) Látszik, hogy naphosszat kint van velem a konyhában... :)

Tulajdonképpen ezzel saját életüket könnyítik meg, mert ez képi megerősítés, könnyebb lesz a beszoktatás, ha Matyi megszokja a képen az óvónőket és a helyet. Mindemellett azt gondolom, hogy egy nagyon-nagyon kedves gesztus és erős törekvés arra, hogy a fiam boldogulását segítsék. Szegény Matykó több szempontból is nehéz helyzetben van. Nem beszéli a nyelvet, az angolt nem nagyon érti, de mivel szituáció olvasásában nagyon jó, ezért azt gondolom, hogy valami úton-módon fog boldogulni... Nagyon dilemmáztam rajta, hogy beszéljek hozzá angolul, de utánajártam és egy nyelvész blogján olvasva rájöttem, hogy azzal teszek jobbat, ha az anyanyelvi bázisát erősítem. http://felicitasz.blog.hu/2010/10/04/kulfoldon_elunk_magyarul_beszelunk

Az alapokat átbeszéljük: tárgyakat, amikkel érintkezhet az oviban (játék, asztal, tányér, villa, kanál, pohár stb.), és azokat az utasításokat, amikkel találkozhat: Állj fel, ülj le, gyere játszani, gyere ide, menj oda, stb. A kérdéseket is átbeszéljük, amit feltehetnek neki (Éhes vagy? Álmos vagy? Fáj?). De mást nem szeretnék, mert azt látom, hogy nagyon szépen beindult a beszéde és ezt nem szeretném elrontani. Elsősorban az anyanyelvi beszédét szeretném segíteni. Ráadásul nagyon fontos dologra világított rá a blog: mivel nekem mindenképp van valamilyen akcentusom, azt fogom átadni a gyerekemnek, ezzel logopédiai esetté téve. Ezek után azt gondoltam, hogy inkább hagyjuk...

A lányom kinézett egy receptet, isteni muffint sütöttek a barátnőm lányával. :) Kinézte és megsütötte, ennyi. :) Büszke vagyok a lányomra! :) Nem vagyunk tökéletes család, vannak hiányosságaink bőven... ahogy mindenkinek... de a gyerekeim törekszenek a jóra. Számomra ez a legfontosabb, a jóra való törekvés. :)

Menni kell, sok a teendő. :)

Szép napot mindenkinek! :)