Tegnap miután a nagyok elmentek, kimentünk egy kicsit sétálni. Matyi az anyaszomorító formáját adta, folyton eldobta magát a földre, rendetlenkedett, bele akart ülni a pocsolyába, nem volt könnyű dolgom vele. Úgy döntöttem, hogy inkább hazamegyünk, de amint beléptünk a házba, kitalálta, hogy ő motorozni akar, ezért egy újabb kört futottunk, több-kevesebb sikerrel. Elég hamar elálmosodott, valószínűleg a levegőnek köszönhetően, így kaptam egy kis időt a szakdolgozatra.
Apa hazahozta a nagyokat, visszament dolgozni és amikor újra hazajött átvette a gyerekeket, én meg folytattam a szakdolgozathoz a felderítést. Mivel még soha nem vettem fel Strassmeier Fejlődési Skálát, nem volt könnyű kideríteni, hogy pontosan hogy kell értékelnem, de úgy néz ki, hogy nagyjából sikerült... Ma már az eredményeket fogom leírni. Már nagyon közel állok a végéhez, de őszintén szólva nagyon megszenvedtem vele... Szívesen tanulok és öröm volt a kisfiúval dolgozni, de ez a szakdolgozat... na mindegy, hétfőre remélhetőleg végzek és leadom, utána már csak az államvizsga lesz hátra. Őszintén szólva eddig úgy éreztem, hogy képtelen vagyok befejezni a szakdolgozatot, de ahogy egyre jobban belemélyedtem, úgy érzem, hogy nem is olyan lehetetlen küldetés ez... csak nem adják ingyen... de nem baj, a jóért mindig meg kell küzdeni. Csak már ott tarthatnék, hogy kis Down-szindrómás gyerekeket fejleszthetnék... de nagy öröm lenne...
A konzulensemmel is tudtam beszélni, úgyhogy a tegnapi nap siker volt. :) Annyi minden történik, de ez a szakdolgozat kimos belőlem mindent, úgyhogy most be is fejezem... inkább írom tovább, mert mindjárt kelnek a minimanók és ezer dolog van...
Ma csak délig lesznek, hosszú lesz a nap. :)
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése