2018. március 12., hétfő

Az ír néptánc :)

Reggel elvittük a nagyokat iskolába, utána megmutattuk sógornőmnek a salthill-i partot és elmentünk vele a buszpályaudvarra. Gyorsan elköszöntünk, mert menni kellett a nagyokért.

A gyerekek jókedvűen jöttek haza az iskolából, sehol semmi dráma. :) Mondtam nekik, hogy gyorsan álljanak neki a házi feladatnak, majd látom, hogy a lányom osztálytársa is jön, együtt tanulnak. Mondtam, hogy rendben, nekem mindegy, ahogy gondolják. Amikor már nagyon nehezen boldogultak egy feladattal, megmutattam nekik, hogy kell megoldani. A nehezebb feladatokat úgy tűnt, hogy nem igazán látták át, gondolkodom rajta, hogy lehetne jobban szemléltetni, bár ott akkor úgy tűnt, mintha értenék, mert a következőket már megoldották nélkülem.

Míg a lányok tanultak, apa a fiúkkal kint játszott. Megetették a kerítésen túl lévő lovakat, boldogság volt. :) 

Vasárnap találtam interneten egy írtánc iskolát, de mivel nem értem el őket telefonon, üzenetet írtam nekik. A válasz: hétfőn várják a gyerekeket szeretettel. Mivel a lányok nagyon nem akartak elválni egymástól, megbeszéltük a barátnővel és az anyukájával, hogy ő is velünk jön. A kislánynak azonnal felcsillant a szeme, örömmel pattant be az autóba. :)

A tánciskolában egy nagyon szimpatikus tanárnő volt, nem túl bájos, látszott, hogy nem ma kezdte a tanítást, de nagyon jól bánt a gyerekekkel. Nem volt túl mézes-mázas, következetes volt és kedves. A fiam elkezdte mondani, hogy ők már jártak néptáncra. Mondtam a tanárnőnek, hogy hát csak néhányszor voltak, de a fiamnak ha beindul a beszélője, akkor le sem áll. :) Mire a tanárnő: van itt nekünk még egy chat-box-unk, majd ők ketten jól eltáncolgatnak. :) Odahívott egy kislányt, aki a fiammal egyidős és nagyon kedves, szerény leányzó, ő segített a fiamnak, tanította neki a lépéseket. Szegénykém nem kis munkát kapott. :) A fiam és a tánc... Nem baj, ügyesedjen csak. :)


Mivel az a szabály, hogy a szülő kint vár, a gyerekek bent maradtak, mi bementünk szétnézni a közelben lévő boltba. Jól éreztem, hogy menjünk be, mert fantasztikus fejlesztő könyveket és játékokat vettem. :) Szókép kártyákat, számoláshoz, íráshoz kártyákat, mindenfélét. Az történt ugyanis, hogy mondtam a hölgynek, hogy fejlesztő játékokat keresek a fiamnak, mert Down-szindrómás, mire ő mutatta, hogy nézzem csak, ez az ő kincstára. :) És odaadott egy csomót, nagyon kedvező áron. Annyira örülök, hogy el nem tudom mondani. :) Odavolt a fiamért, a végén még egy puszit is kapott. :)

Amikor végeztek, elmentem a gyerekekért, hát ekkora lelkesedést... A lányom azt mondta, hogy többet tanult ír táncból, mint az iskolában töltött 6 alkalom alatt. :) Hazafelé bementünk a Lidl-be, mert megígértem, hogy kapnak fagyit, ha rendesen viselkednek, majd hazavittük a csacsogó bandát. :) Egy kicsit még játszottak, a kislánynak átjött a kishúga, ő is csatlakozott hozzájuk.

Ma nem lesz iskola, vendégeket várunk, jön hozzánk a szakdolgozatos kisfiú, úgyhogy megyek készülődni. :)

Szép napot mindenkinek! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése