A nagyok elkészítették a reggelit, én Matykóval foglalkoztam, mert hétfőn várták a preschool-ban. Mivel igényeltünk mellé asszisztenst, az igénylés menete az, hogy beadjuk a nyomtatványt, ők megnézik integrációs körülmények között a gyereket és utána eldöntik, hogy adnak mellé asszisztenst vagy nem. Valószínűleg fog kapni, mert nem szobatiszta, de ha az lesz, nem tudom, hogy mi lesz... állítólag ez a feltétele az asszisztens igénylésnek. Bekopogtunk, az óvónő széles mosollyal ölbe kapta Matykót és elköszönt. Mondta Matyinak, hogy integessen, Matyi integetett, mi meg ott álltunk az ajtó előtt, hogy húha... most mi lesz? Mi lett volna? Semmi... :)
Matyi játszott az ovisokkal, én kint sétáltam, mert apa elment leadni a 24 órás vérnyomásmérőt. Az átlag vérnyomása 110/60 volt, az orvos mosolygott, hogy nem fog szívrohamot kapni, ezzel téma lezárva. :) Kedden megy diabetológiára. Közel öt hónap alatt eljutott. :) Bár ez állítólag jó arány Írországban. :)
Míg Matyi bent volt, behívott az igazgatónő, hogy igyak egy kávét. Mivel ő nem kért, én nem akartam egyedül kávézni, megköszöntem és elnézést kértem, hogy ennyire nem vagyok összeszedett, de most nagyon kavarog minden a fejemben a szakdolgozatom miatt. Megkérdeztem, hogy megy itt az olvasás tanítás, hát teljesen másképp, mint otthon. Először a Jolly Phonics-ot tanítják, majd a képolvasás jön és közben a betúk játékosan. Ott volt az egyik asszisztens és vele egy kicsit beszéltem, mondta, hogy ő pici kora óta ismeri azt a Down-szindrómás kisfiút, aki az iskolánkba jár, szerinte a legjobb választás egy Down-szindrómás gyereknek a többségi iskola. Mondtam, hogy tudom, mi is azért vagyunk Írországban. :) Hiszen nekünk jó volt otthon... de még milyen jó... mindegy, most ez van, itt boldogulunk még néhány évig. :) Amikor apa visszaért, szóltunk az oviban, hogy itt vagyunk, ha Matykó végzett, hazavinnénk. Míg ide-oda mentem az iskolában, kétszer futottam össze a fiammal. Angolórán volt, őt néha kiveszik az osztályából nyelvtanulásra. :) Úgy tűnik, majdnem minden nap van egy kis angol órája.
Matykó egy órát volt bent a csoportban. Amikor bementünk hozzá, haza sem akart menni, annyira élvezte a játékot. Egyik kisfiúnak folyton le akarta szedni a szemüvegét, szóval rendetlenkedett azért ott is... Az óvónő nagyon élvezte a társaságát, széles mosollyal mesélték, hogy Matykó nagyon sokat főzött az oviban. :) Lehet, hogy szakács lesz? :) Az tény, hogy mindig főz... :) A hölgy, aki megnézte Matykót, nagyon mondogatta, hogy mennyire önálló meg mennyire ügyes. Mondtam neki, hogy mi nagyon korán nagyon sokat jártunk fejlesztésre, úgyhogy sok munka van mögötte. Egyetértően bólogatott és ezt megerősítve mutatott Matykóra: Na, igen, ez látszik. :) Jó hangulatban köszöntünk el, Matykó iszonyatosan elfáradt, de nagyon élvezte az ovit. Azt hiszem, jót fog tenni neki az óvoda. :)
Délelőtt még úgy nézett ki, hogy teljesen át kell írnom a szakdolgozatomat. Kíváncsiságból megkérdeztem a gyógypedagógusokat a facebook csoportban, hogy tanítják az olvasást. Legtöbben ellenezték az egész szó olvasását, de eltérő fejlődésű gyereknél azért volt, aki hajlott rá, hogy minden oldalról támogatni kell a gyereket és törekedni arra, hogy így vagy úgy, de tanuljon meg olvasni... Nem tudom... remélem, nem írok akkora blődséget, hogy kivágjanak... A konzulensem szerint nem, ne aggódjak. Tegnap végre fel tudtam hívni és telefonon beszéltünk egy kicsit. Otthon az az állásfoglalás, hogy szóképkártyákkal nem tanítunk olvasást, mert áldiszlexiásak lesznek tőle a gyerekek (a toldalékok miatt valóban szerencsésebb a silabizáló olvasástanítás). De motiválásképp, eltérő fejlődésű gyerekeknél mindenképp hasznos, úgyhogy egyelőre úgy néz ki, hogy jó szálon futunk... majd kiderül...
Matykó úgy elfáradt a játékban, hogy elaludt a földön játék közben. Próbáltam ébren tartani, de nem ment... Ha már alszik, gyorsan főztem ebédet az éhes hadnak és összekaptam az étkezőt, mert jönnek a nagyok és tanulni fognak az étkezőben. De jó, hogy lehurcolták az íróasztalukat :)
Itthon a lányom mesélte, hogy most nem kettesben játszott, hanem többen fogócskáztak, a szomszéd kislány kiállt mellette, szerinte sem volt fair, hogy egy gyerek fut mindenki után, akik egymást feloldhatják, így abban maradtak, hogy ketten kergetik a többieket és így esélyes, hogy nem ér senkit csalódás. :) Örülök, hogy végre beállt a többiek közé, nem kell neki mindig kettesben játszani valakivel...
Menni kell szakdolgozni...
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése