Bekísértem a gyerekeket az osztályba, az osztálytársak anyukái is kint tanakodnak... tanító néni szerint minden rendben lesz, ne aggódjunk... Könnyű ezt mondani...
Az időjárásra való tekintettel megbeszéltük az anyukával, hogy nem megyünk úszni, úgyhogy elmaradt az úszás...
Mivel otthon másra sem tudtam gondolni - bár gyönyörűen süt a nap, de ők ötven kilóméterre voltak tőlünk -, eltereltem a figyelmem és takarítottam. A nappaliban Matykó mindent szanaszéjjel dobált, fogtam egy seprűt és úgy söpörtem össze mindent. Végre néhány percig nem volt semmi a földön. :)
Persze Matykó segített, együtt felsöpörtük a lapátra, majd ő szépen leöntötte. Kicsit játszott a lego autókkal, épített rá néhány kockát...
... kimentem, hogy odategyem a húst, hát látom, hogy Matykó elaludt a kanapén. Valószínűleg nem foglalkoztam vele eleget, így elálmosodott.
Míg ő aludt, elindítottam a mosást, a szárítást és a mosogatást, főztem zöldséges rizst a sült csirkecomb mellé és amikor felkelt, ebédeltünk. Alig fejezte be az ebédet, apa már hívott, hogy elindult. Matykót felöltöztettem és elindultunk apa elé, hogy ne kelljen bejönnie a lakóparkba, mert hozzánk lejt az út és nehéz a csúszós úton közlekedni. Matyi nagyon álmos volt, ölbe kaptam, de amint kiléptünk az útra, iszonyatosan elkezdett havazni. Ráadásul mivel fújt a szél, vízszintesen, egyenesen az arcunkba fújta a havat, ezért mondtam Matykónak, hogy nézzen rám, én felvettem a kapucnimat és így szegénykém arca is védve volt. Nem sokat láttam, mert Matykó arcát védtem, de ahogy eljutottunk a kőkerítésig, akkor már nem hullott ránk a hó, mert a kerítés védett minket... Annyira jó, hogy Matykó ilyen kis szófogadó, mert ilyen helyzetekben azt csinálja, amit mondok és nem nehezíti meg még jobban az életem. Ahogy mondtam, hogy forduljon ide, azonnal oda fordult és utána nem is nézett sehová, holott éreztem, hogy szeretne, de valószínűleg neki is eljutott, hogy így nem hullik az arcába a hó.
A kritikus szakaszon túl voltunk, amikor apa odaért, úgyhogy ügyesek voltunk. :) Matyi olyan volt ez a fél perc alatt, mint egy hóember... gondolom, én is... :) Az út eléggé rendben volt, gyorsan megérkeztünk az iskolába.
A lányom mesélte, hogy borzalmas volt az egész kirándulás: útközben rosszul volt, előre kellett ülnie (nem hiába félt a buszos utazástól), a múzeumban egy kirakat előtt álltak végig, arról beszéltek, de nem sokat értett belőle, úgyhogy eszméletlenül unatkozott. Nem értem, hogy miért ilyen programokat szerveznek, a fiam is így járt szegény... ahelyett, hogy valami mozgásos jó kis programot összehoznának, valami játékosat, amit szívesen csinálnának a gyerekek... Az egész múzeumból szinte semmit nem láttak, csak azt az egy kirakatot. Amikor tartottak egy kis szünetet, a tanító nénivel elmentek ruhákat próbálni, végre valami érdekes... sajnos a lányomra nem került sor, mert vége lett a szünetnek... szegénykém... végigszenvedte az egészet. Sejtettem én, hogy a múzeumlátogatás az osztállyal nem lesz a legjobb ötlet... majd elmegyünk együtt valamikor.
Hazajöttünk, megcsinálták a házi feladatot, apa visszament dolgozni és mire hazajött, a lányom osztálytársa átjött hozzánk játszani. Akkor már nagyon hullott a hó, kimentünk hógolyózni, a hóba firkáltak a gyerekek, hóangyalkát gyártottak... felszabadultan rohangáltak a hóban. :) Amikor láttam, hogy már nagyon vizes a ruhájuk, betereltem őket a kandallóhoz és mondtam, hogy kötelező szárítkozás van... :) Főztem teát, vacsoráztak, majd kicsit játszottak, de összeugrottak azon, hogy a lányom véletlenül kiöntötte az osztálytársa kezéből a teát... ezek a lányok... min tudnak összekapni... az elköszönés nagyjából már békés volt... én is próbáltam békíteni őket, de nagyon meg tudják magukat makacsolni... A lányom nekiadta a plüss epret, amit ő nem akart elfogadni... szóval örihari volt néhány percig. :) Mivel itt felejtette a pulóverét, a lányom átvitte neki, akkor már nem volt semmi gond. :)
Ültünk a konyhában és beszélgettünk. A lányom kérdezte, hogy Anya, azért ilyen az osztálytársam, mert kamasz? A könyvben olvastam, hogy a kamasz lányok a hormonok miatt nagyon szeszélyesek. Mondtam neki, hogy előfordulhat és nagyon örülök neki, hogy ezeket a dolgokat így átlátja, mert ha megérti, hogy valaki mit miért tesz, akkor könnyebb elviselni. Mindig a dolgok mögé nézzen. Nagyon okos a lánykám... örülök neki, hogy megvettem neki a Csajológia könyvet. Azt hiszem, ennél jobb felvilágosító könyvet nem is vehettem volna.
Este megnéztük a Vadócka című filmet magyarul, mert utána megnézzük angolul is. Szeretné érteni, hogy mi történik és utána akarja megnézni angolul. Meglátjuk. Hátha működni fog...
Menni kell, szakdolgozat van... Még azt sem tudom, hogy ma nyitva lesznek-e az iskolák, ugyanis a preschool már zárva van...
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése