Kezd visszatérni a régi Piroska. :) Tele vagyok tervekkel, ötletekkel. :) Úgy gondoltam, hogy a házban nincs elég mozgásfejlesztő eszköz (otthon volt csúszda, hinta, tele voltunk kismotorral, homokozóval, mindennel... itt semmilyen kinti játék nincs a motoron, rolleren és bicikliken kívül. Azt gondoltam, hogy jó lenne ide egy hinta, ezért megkérdeztem a lányomat, hogy mit szeretnének a kertbe. Azt mondta, hogy hintát nem szeretne, semmiképp ne vegyek hintát, ne költsük a pénzt, mert ő e-book-ot szeretne. Ilyen nemes célt érdemes figyelembe venni, úgyhogy beszéltem apával, átgondoltuk a dolgot. :) Arra gondoltunk, hogy az ugrálóvárat valahogy megjavíttatjuk (ha sikerül) és akkor lesz egy kis mozgásra lehetőségük a gyerekeknek, az étkezőbe veszünk egy asztalt, ami kreatív asztal lehet, ott kint lehetnek a festékek és alkothatnak bármikor, a kertbe pedig, ha a főbérlő belemegy, akkor építünk egy kis előtetőt és alá egy asztalt szintén hasonló célra, de azt használhatjuk grillezésre is. A lányom szerint ez sokkal jobb megoldás és talán igaza van... még gondolkodunk rajta...

Talán azért is tért vissza a régi énem, mert belefogtam a szakdolgozatba és a kisfiú, aki az esetleírásom alanya, szárnyakat ad. Döbbenetes! Egy 5 éves Down-szindrómás kisfiúról írom a szakdolgozatomat, aki néhány perc alatt elolvasott 15 oldalt a tanár által feladott egy oldal házi feladat helyett. Anyukája szerint imád olvasni. Nem csak szóképeket olvasott, sillabizált is (betűnként is felolvasta a szavakat). Ez azért minden várakozásomat felülmúlta. :) Teljesen bepörögtem tőle. :) Befejezem a blogot és folytatom a szakdogát. :) Már alig várom, hogy megírjak mindent. :)

Nagyon kellemes idő volt, ezért kicsit kimentünk a gyerekekkel sétálni és bementünk egy festékboltba. Juhhéj, ez kellett nekem. :) Gyorsan beütöttem a dictzone-ba, hogy csiszolópapír, és kértem az eladótól. Nagyon kedves volt, mutatta, hogy milyen kell: egy durvább és egy finomabb. Kértem hozzá kézi csiszolót is. :) Indulhat a könyvespolc készítés. :)

Tulajdonképpen szerintem azért voltam annyira magam alatt, mert nem mertem a kezembe venni a dolgokat. Ez a bolt előtt már ezerszer elmentem, de soha nem gondolkodtam benne, hogy bemenjek és megvegyek valamit, mert mindig féltem, hogy nem tudok beszélni. Már nem érdekel, beütöm az online szótárba, ha kell, de nem fogom hagyni, hogy a dolgok kicsússzanak a kezeim közül. Remélhetőleg rövidesen lesz autóm is, akkor el tudok menni bárhová. Már nem tartok tőle, hogy megtegyek olyan lépéseket, amiben nem vagyok biztos. Meg kellett tanulnom, hogy ne szégyenkezzek azért, mert nem tudok jól beszélni, mernem kell, tennem kell. :)

Ahogy hazaértünk, a fiam ledobta magáról az utcai ruháját és nekiállt csiszolni. Persze a ruhájára meg a földre, mindenhová, de sebaj, mert annyira aranyos volt. :) Ez kell neki, ilyen elfoglaltságokat kell neki biztosítani. Imád szerelni, bütykölni. Majd kialakul ez még... az úszás és a parkrun jót fog tenni nekik. Megbeszéltük, hogy ahogy tudunk, elmegyünk velük uszodába, de sajnos a hétvégén nem fog menni, mert Matykó belázasodott. :( Már előző nap folyt az orra, de most sajnos be is lázasodott, úgyhogy gyerekápolós, szakdolgozatírós hétvégénk lesz... :( Bár vasárnap mindenképp el kell mennünk a fiammal születésnapra, mert meghívta az osztálytársa, de most minden más kimarad... Annyira sajnálom... szegénykém összeszedett valamit valahol...

Menni kell, vár a szakdolgozat.

Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek! :)