Az igazgatónőnél :)

A levélre kapott válaszból úgy ítéltem meg, hogy az igazgatónő nem értette a problémánkat, ezért bementünk személyesen. Hát jól tettük, hogy bementünk, mert egyáltalán nem értette a helyzetet. :) Bement a lányom osztályába, mindenkit kiosztott, hogy tessék játszani a lányommal, mire ők mondták, hogy de ők játszanak, hívták, hogy menjen. A lányomat megkérdezte, hogy akkor miért nem ment? Szegénykém nem tudott válaszolni, mert nem tudja kifejteni és elkezdett sírni. Ezt éreztem... siettem nagyon, de már késő volt... Ez az igazgatónő nem aprózza el, ő azonnal lép. Hát elmondtuk neki, hogy nem az a baj, hogy nem játszanak vele, hanem az, hogy nem vihet ki semmit, nem vihet ki gumit, mert elvették tőle és neki meg nincs kedve szaladgálni. Erre mondja az igazgatónő, hogy ő nem látta a lányomat gumizni, ő soha nem vette el, sőt, van egy terem, ahol tele van eszközökkel, ugrálókötéllel, hullahopp karikával, labdákkal, bármikor bemehet és kihozhat valamit, amivel játszani szeretne. Hát ezt szegény lánykám nem tudta, így szenvedett kint... Ahogy végeztünk, kicsengettek, és látom, hogy a lányom és az osztálya jönnek egy kosár ugrálókötéllel és nekiállnak ugrálni. Ki volt adva mindenkinek a kötelező ugrálás. :) Szegénykék... :) A lányom elkezdett sírni, hogy ő nem akar ugrálni, vigyem haza, mert hogy megszégyenítette őt az igazgatónő. Mondtam, hogy az igazgatónő nem értette, mi bajunk és megpróbált intézkedni, de nem akarta bántani. De aztán odajött az osztálytársa és kérte, hogy táncikáljanak és megtanított neki valamilyen tapsolós játékot, nagyon helyes kis játék volt, otthon megmutatta. Majd még keresünk a youtube-on ilyen játékokat, hátha bátorítani fogja, hogy jobban merjen játszani...

Hazajöttünk, Matykó ebédelt, majd főztem a nagyoknak zöldséges rizses húst, ahogy a barátnőm mondta. Isteni lett, ezt meg fogjuk ismételni. :) Nagyon egyszerű étel és nagyon finom. :)

Háromra mentünk a nagyokért, kikérdeztük, hogy mi történt, most mindenki nyugodtan jött haza. Mindkét gyereknél minden rendben - egyelőre. :) Matyi elaludt a kocsiban, bementettük és mi nekiláttunk a házi feladatnak. A fiamnak elég volt kicsit több, mint egy óra, de a lányom nem sokkal nyolc előtt fejezte be. Szegénykémnek elég nehéz dolga van, mert neki nagy anyagot kell feldolgoznia nyelvtanulás szempontjából is. Lassan menni fog ez is, csak ki kell tartanunk... Azt hiszem, hogy meg fogunk tanulni itthon ilyen-olyan játékokat, amit lehet bent is játszani és akkor a lányomnak is könnyebb dolga lesz...

Este egy kis Állati küldetést néztek angolul, mert muszáj... nagyon fontos jól megtanulniuk a nyelvet, mert akkor nem lesznek ilyen nehézségeik. A mai olvasásnál láttam, hogy mennyit haladtak előre: a lányom a történetből egy mondatot nem értett pontosan, minden mást igen, a fiam nagyjából ugyanígy volt, úgyhogy lassacskán menni fog...

A nap tanulsága az volt, hogy ha úgy érzem, hogy a gyerekemmel nincs minden rendben, be kell menni, tisztázni kell, mert a gyerek nem biztos, hogy tudja magát képviselni és a tanárok csak a hozott anyagból tudnak dolgozni. Ha nem tudják, mi fáj, nem tudnak segíteni. Hála Istennek, hallgattam a megérzéseimre, egyébként katasztrófaként végződött volna a nap. Az igazgatónő előtt le a kalappal, nagyon korrekt volt és azonnal intézkedett... Azt hiszem, jó döntés volt. :)

Menni kell, mert muszáj szakdolgozatot írnom. :)

Szép napot mindenkinek! :)