Reggel háromkor felkeltem, hogy tudjam írni a szakdolgozatot, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy Matyinak nem tudok már mit adni, mert elfogyott a Sinlac-om. Fél csomag van csak, de néha neki szüksége van a pépes ételre, mert nagyon kevés darabos ételt eszik meg és vajas kenyéren nem élhet... Egyébként is olyan kis vékonyka, muszáj új ízeket találni neki, mert már nagyon unja, amiket eszik. Megértem, én is unnám... de nehéz így főzni neki, hogy mindent eltol magától... egy idő után az ember már legszívesebben csak készítene neki sinlacból pépet és kész... ha úton vagyunk, hát az a jéghegy csúcsa... az nagyon nehéz... útközben etetni Matykót... mivel gluténmentes ételeket nem mindenhol kapni, ezért nagyon nehéz őt űtközben etetni. Gluténmentes is legyen, pépes is legyen... vagy puha... de van, amit meg sem kóstol... a múltkori csokis muffint bezzeg megette... de azt tudta, hogy mi az... viszont amikor nekiáll csapkodni, akkor az embernek nincs kedve próbálkozni az új ízekkel...
Szakdolgozat írás maradt, rendeltem a Supervalu-ból többféle ételt neki. Persze mire megtaláltam, hogy mi micsoda, mi az, ami gluténmentes, addigra eltelt egy kis idő, nem jutott egy perc sem szakdolgozatra... De legalább most felfedezzük az itteni választékot és utána már könnyebb lesz vásárolni. Amikor végeztem a rendeléssel, nekiálltam kiflit sütni. Persze Matykó reggel fürdött, mert a pelus tele volt, szóval... szokás szerint nem volt zökkenőmentes a reggel. :) Mikor fürdene, ha nem akkor, amikor nekem sütni kell a nagyoknak az ebédet? :) Megkértem a lányomat, hogy figyeljen rá, én meg lementem tésztát gyúrni. A lányom ügyesen megfürdette, majd felöltöztette. :)
A kétgyerekes barátnőm vitte a gyerekeket iskolába. Mire ideért, felöltöztek - még a fiam is elkészült. :) Büszke volt magára, hogy milyen ügyes. :) Büszke is lehet, mostanában összekapta magát. :) Az is tény, hogy volt pár nagyon kemény harcunk... Most, hogy végre megérkezett a Marks & Spencertől az iskolai egyenruha tartozéka, végre van annyi, hogy mind a két gyereknek legyen elég pólója, mindene... Barátnőm türelmesen végigvárta, nyugodtan kezdődött a nap. :) A mostani kiflik közül kettőbe tettem paradicsomot is próbaképpen. Finom lett, a lányomnak ízlett. :)
Amikor a nagyok elmentek, ki akartam vinni Matykót, de nagyon nem akart kimenni. Talán a hosszú hétvége fárasztotta le, de nem volt kedve sehová menni, csak otthon akart játszani. Ha már ott kezdtünk játszani, gondoltam, hogy egy kicsit hadd fejlesszünk takarítás címszóval. :) Két dobozba kezdtük gyűjteni a konyhai eszközöket (edényeket, zöldségeket és gyümölcsöket) és a másikba a járműveket. Olyannyira eljutott, hogy már a végére mondanom sem kellett, hogy a vonatsínt ne tegye a konyhai eszközökhöz. Amikor véletlenül a járművekhez tette a bögrét, kivette és áttette a másik dobozba. Juhhéj! :) Az én okos Matykóm. :) Imádom. :)
Tegnap jöttem rá, milyen jó, hogy még nem kezdtük el a szobatisztaságot. :) Hétvégén derült ki, hogy az asszisztenst nem kaptuk volna meg, ha szobatiszta Matykó. Márpedig az asszisztens azért kell neki... De sebaj. Ahogy megkapjuk, elkezdjük. :) Pénteken megyünk a preschool-ba, hogy megnézzék a pici fiam. Jaj Istenem, hogy fogja kibírni nélkülünk... Ott fogom rágni a körmöm az a fél óra alatt... Nagyon-nagyon izgulok... Egyébként fontos, hogy Matykó ne nagyon múlja felül magát pénteken... reménykedem benne, hogy megkapja... mivel nem ért angolul, nem nagyon fog tudni villantani... vagy csak én vagyok naiv... :)
Miután szétválogattuk a dolgokat, eszembe jutott, hogy hoppá, a szakdolgozat leadási határidő 2-a, de én még nem vagyok kész és halasztanom kellene. Hát persze, hogy a weboldalon nem találtam a nyomtatványt... nem elérhető. De az egyik évfolyamtársam elküldte. Hála neki, most kitöltöttem és reménykedem benne, hogy elfogadják beszkennelve.
Kicsit kimentünk sétálni, de bár nagyon sütött a nap, Matykó nem nagyon akart menni sehová... mire bementünk, elaludt az ölemben. Még jó, hogy nem vittem messzire. :) Letettem aludni és pakoltam, mert a hétvége maradványait el kellett takarítani. Az élményteli hétvége alatt nem tudtunk fát vágni, így maradt a sütő melege... nem mondom, hogy melegünk volt...
Miután Matykó felébredt, ebédeltünk és elmentünk a nagyokért. A lányom mesélte, hogy a napokban agyagoztak és tegnap megszáradt az edény, de szétesett. Hát persze - mondta ő -, hiszen nem ragasztottuk össze... na mindegy... A lányom sokáig agyagozott otthon... a mi drága Enikő nénink jóvoltából. :) Ahogy kiszállt itthon az autóból, odaszaladt az osztálytársához, annyira be voltak pörögve, hogy nem akartak szétválni, a végén meggyőzte a lányomat, hogy átmenjen házi feladatot csinálni. Szegényeknek annyi házi feladatuk volt, hogy este hétig azzal voltak elfoglalva. Utána slime-ot gyártottak. :) Hadd ne mondjam, mi lett belőle... :) Míg ők házi feladatot írtak, apa fát vágott, úgyhogy végre begyújtottunk. :) A reggeli rendelés is megérkezett, mondhatnám, hogy nagyon hatékonyak voltunk tegnap. :)
Olyannyira, hogy meg kell, hogy mondjam, a nagyfiam már több, mint egy hete - de lehet, hogy több, mint kettő - rendet tart a szobájában. :) Úgy néznek ki a ruhái, mintha katonaságban lenne: gyönyörűen be vannak hajtva a szekrénybe. :) A szobája olyan, mint egy szállodai szoba, semmi nincs elől, a ruhája, ami elől van, a szobainason van szépen összehajtva. Azt hiszem, érik a fiam. :) Annyira vártam már erre... el sem tudom mondani, mennyire örülnék, ha ez hosszú ideig tartana... Gondolom, ő is szeretne szép ruhákat. :) Múltkor, amikor a lányom kapott, ő nem kapott, mert nem volt rendben a ruhája. Hát igen... Ugyanakkor ha szüksége van ruhára, akkor mindig kap. Szerintem inkább ezt látta be, mert amikor mondtam neki, hogy ha rendben tartja a ruháit, neki is veszünk, azt mondta, hogy Anya, nekem sok szép ruhám van, ne költsd a pénzt. :)
Matyi nagyon élvezte a sok ételt, kétfélét is kipróbált, majd az ebédből kért, amit akkor főztem, amikor aludt, majd újra egy kis új íz, újra az ebéd... jó játék... :)
Este kilenckor már nagyon fáradt voltam, felmentem aludni, a többiek nemsokára csatlakoztam utánam. Matyi éjjel többször köhögött, jó lenne, ha végre kitisztulna... annyira sajnálom, hogy olyan későn jutott eszembe az allergia... a fene egye meg... holott én is szenvedek tőle... de magamnak is elfelejtek fújni időnként... ahogy most is... majd néhány nap után jövök rá, hogy nem kapok levegőt...
Menni kell, szakdolgozat van...
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése