Reggel két üzenet fogadott: a lányom osztálytársának az anyukája írta, hogy ma átjönne a kislánya, hozzuk el és ő érte jön este hatkor. Hát ez nagyon jó hír végre. :) A másik üzenet a másik osztálytársa anyukájától jött, meghívták a lányomat, szombaton dél körül érte jönne az anyukája. Hát ez meglepett. Ezt az anyukát felhívtam háromszor, mert a két lány sokat játszott együtt, de először hallottam a másik oldalon a döbbenetet, ettől függetlenül udvariasan azt válaszolta, hogy majd megbeszéljük. Másik két alkalommal nem vette fel a telefont. A kislánya szerint nagyon "busy" volt, de jelezte, hogy szeretnék meghívni a lányomat hozzájuk, mire én küldtem egy üzenetet anyukának, hogy szeretnénk meghívni a kislányát vagy a családot vagy ahogy jobb nekik, arra nem válaszolt. Ezek után érkezik egy üzenet, hogy elvinné a lányomat... De ki? Hiszen nem is ismerem... Azt gondoltam, hogy ha nem tisztel meg minket azzal, hogy felvegye a telefont, akkor sem fog, ha a lányom náluk lesz és nem tudom, hogy hol laknak, nem tudok érte menni, ha nem érzi jól magát, nem tudja nekem jelezni, ez nekem nagyon nincs rendben. Mondtam a lányomnak, hogy mondja meg a kislánynak, hogy a hétvégénk elég "busy", majd írtam egy üzenetet, hogy köszönjük a meghívást. talán máskor.
Amíg gyúrtam a tésztát a gyerekek péksüteményéhez, beszéltem a gyógypedagógus barátnőmmel a szakdolgozatomról és Matyiról. Meséltem neki, hogy Matykó mennyire félt a kőkerítésen és mondtam, hogy tudom, hogy a dinamikus egyensúlya rendben van, de szerintem a statikus nincs rendben. Megerősített benne, hogy valóban, a Down-szindrómás gyerekeknél ez gyakori probléma, hogy látszólag rendben van az egyensúlyuk, kerékpárral ügyesen tekernek, de magaslaton vagy göröngyös terepen megtorpannak, félnek. Ezt sajnos eddig nem tudtam, csak nemrég jött a felismerés, ezért most kezdtem el foglalkozni ezzel. Mondta, hogy a falmászás nagyon jót szokott tenni ilyen esetekben. Érdekes... Évek óta mondogatom a férjemnek, hogy nekünk falat kellene mászni, mert az végre egy olyan foglalkozás, amit családostól tudnánk űzni. Mindig az volt a válasz, hogy drága, de mivel ez a korai fejlesztésre megy, hát akkor semmi sem drága. :) Milyen érdekes az élet, nem? Az ember érzi, hogy hová kellene mennie... Ez nagyon jó megerősítés volt, elkezdtem keresgélni mászóhelyeket Írországban és találtam egyet Galwayben. Mivel ez nem üzleti vállalkozásként működik, hanem egy klub, a szervezőknek van munkahelye, nem érhetők el telefonon, csak e-mail-en lehet hozzájuk bejelentkezni. Alig várom, hogy kipróbáljam. :)
A napokban rendeltem a Marks & Spencertől a gyerekeknek iskolai pólót meg alsóneműt, ma már meg is érkezett. Nagyon szeretem a M&S-t. Jó minőség és nagyon gyorsan kiszállítják. Talán két napja rendeltem. A minőséghez képest, amit kapunk, az ár igazán korrekt.
Az írországi magyarok facebook csoportjában kérdeztem személyes tapasztalatokat a galwayi mászóklubról, egy fiatalember válaszolt, hogy ő kipróbálta és tetszett neki a falmászás náluk, úgyhogy elkezdtük beszélgetni. Kiderült, hogy a barátja nemsokára jön Írországba néhány hónapra a családjával és szívesen összehozna minket vele - Down-szindrómás a gyermekük. :)
Apa hazahozta a gyerekeket, a lányom nagyon boldog volt, amikor meglátta, hogy megjött a csomag. :) Az osztálytársa evett egy kicsit, majd játszottak. Azt mondta, hogy szereti a társasjátékokat, de a lányom nem volt elég kitartó, pedig jót lehetett volna játszani... egy kicsit rajzoltak, egy kicsit építettek, a fiam épített Matykó mágneses játékával, a kislány elmélyülten játszott a Rubik kígyóval :) ...majd sütöttünk egy kis sütit, ami nem igazán sikerült túl jól... kicsit kimentek a lányok labdázni meg kerékpározni, de az sem volt hosszú életű... ettünk, ittunk egy kis teát, de az idő nagyon gyorsan elszaladt, nemsokára jött az édesanyja és elvitte a kislányt. Úgy érzem, hogy ez a találkozás nem sikerült túl jól, úgyhogy nem tudom, eljön-e még a kislány hozzánk... nagyon sajnálnám, ha nem jönne, mert aranyos kislány, csak más világban él és nehezebben tud feloldódni... Valószínűleg a mi tv nélküli világunk nagyon fura és új neki, amivel vagy tud valamit kezdeni vagy nem... majd kiderül...
Matykó délben nagyon hamar felébredt, ennek az lett a bőjtje, hogy egész délután nyűgös volt, apa elvitte egy kicsit pancsolni, de közben jött az olaj, akkor én váltottam fel... ott sem volt jó neki... semmi sem volt jó...
Szerencsére rendeltünk, mert holnaptól felmegy az olaj ára... Spóroltunk egy kis pénzt most... kinéztem az ablakon és két olajas autót láttam. Nekünk szerencsénk volt, nekik rutinjuk. :) Teleraktuk a tartályt, remélhetőleg elég lesz nyár végéig.
A pénteki baráti találkozás elmaradt, mi is szétcsúsztunk, ők is... de beszéltem a másik Down-szindrómás kislányt nevelő sorstársunkkal, akik Dublinban laknak, jönnek hozzánk tavasszal egy hétvégére. :) Lesz egy szenzoros workshop Galwayben, megyünk anyukával képezni magunkat. :)
Szegény Matykó annyira kivolt, hogy ahogy hozzámbújt, azonnal elaludt. Ettől függetlenül éjszaka még mindig szenved az allergiától... lehet, hogy veszek egy új párnát neki, hátha az segít... hétvégén még ezt is be kellene iktatni...
Megyek szakdolgozni, mert az idő nem szalad - repül. :)
Kellemes hétvégét mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése