Megvan Matyi tanácsadója :)

Szerdán reggel volt az utolsó korai fejlesztés, amire eljött egy gyógypedagógus, aki majd Matyit fogja szakmai szemmel követni és ő lesz a tanácsadója az iskolában. Nagyon korrekt, nyugodt, békés középkorú hölgy, nagyon elégedett volt Matykóval, ki is fejtette, hogy nagyon várja, hogy együtt dolgozzanak. :) Szerinte a középiskoláig biztosan működhet az inklúzió Matykónál, a beszéde és a mozdulatai azt jelezték, hogy számára ez már most nem kérdés. Azért merült fel a középiskola, mert kérdeztük, hogy mi a véleménye, hogy találhatnánk egy olyan iskolát, ahol mindhárom gyerekünk jól érezheti magát? Mondta, hogy mindenképp megpróbál utánanézni, segíteni fog keresni iskolákat a lányomnak. Úgy érzem, hogy kaptunk egy védőangyalt a személyében. Megnyugtató volt a hozzáállása, a Matykó iránti rajongása, a figyelmessége. Kérdezte, hogy nem beszél túl gyorsan? Mondta, hogy a mi angolunk nagyon jó, gondolom, ez könnyebbség számára is, a nyelv az együttműködéshez nagyon fontos. Tulajdonképpen nem is bánom, hogy a szakdolgozatomat itt fejezem be, mert mivel kénytelen vagyok mindennek utánanézni, a szakmai kifejezéseket kénytelen vagyok mihamarabb elsajátítani... valljuk be, nem tenném ilyen intenzitással, ha nem kellene gyorsan a szakdolgozatot befejezni...

A fejlesztés alatt Matykó már nagyon aktív és bátor volt, mindenben elől járt, mindent ő akart csinálni, mindenben részt vett. Folyton le kellett állítani, hogy ne nyúljon be a dobozba, mert most nem ő következik, de nagyon ügyes volt, mert a legapróbb jelzésekre visszavonult. :) Hiába, hozzá van szokva a sok egyéni fejlesztéshez, itt volt az ideje, hogy megtanulja, hogy nem csak ő van ott, ha játék van. Azt hiszem, kicsit többet kellene társasjátékoznunk. Istenem, ha egy nap több időm lenne... Mennyi mindent szeretnék még... De sebaj, államvizsga után sem vagyunk lekésve, hiszen még csak három éves. Az óvodában egyébként is meg fogja tanulni, hogy nem csak ő van, várnia kell. De nem baj, hogy most van bátorsága, remélem, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy majd az óvodában részt vegyen a csoportos játékokban.

A fejlesztés után beszélgethettünk egymással és kérdezhettünk a szakemberektől, kitöltöttünk egy elégedettségi kérdőívet, kaptunk a jelekről egy képes anyagot. Nagyon örülök ennek a hölgynek, mert nagyon erősen érzem a támogatását és az elfogadását. Matyinak - ahogy minden gyereknek, sőt továbbmegyek: ahogy minden embernek - nagyon nagy szüksége van arra, hogy szeretetteljes közegben legyen. Matyi fejlődése nagyban függ attól, hogy mennyit feltételeznek róla és mennyire mernek tőle elvárni dolgokat. Őszintén szólva bár nagyon szeretném az integrációját, nem is merek belegondolni, hogy fog boldogulni az óvodában... Az egyetlen, amibe kapaszkodhatok, az, hogy nagyon ügyes kislegényke.
Mindegy, ráérek ezen gondolkodni később...

Vajon ki lehet a háttámla mögött? :)

Itthon volt egy kis játék, főztünk egy kis vadast, amit most kivételesen a gyerekek is szívesen ettek. :) Ki érti ezt? Egyszer az egyik gyerek, máskor a másik utálkozott... most meg úgy ették, hogy majdnem kinyalták a tányért... 

Annyi minden történik, hogy alig győzöm leírni, ezért csak gyorsan és röviden írom le, mert nincs sok időm: férjem intézi az életem (kollégája próbál egy kicsit bevonni az itteni életbe, ezzel kamatoztatom a facebook-os tapasztalataimat, erre nekik nagy szükségük van, nekem meg a kapcsolatokra és a nyelvtudásra, amit szerzek ezen keresztül), a gyerekek egyre jobban alakulnak (Lányom szépen halad, egyre motiváltabb a tanulásban, egyre jobban alakulnak a kapcsolatai: mindig valaki játszik vele, meghívták pénteken az egyik kislányhoz játszani. Sőt, olyan is volt, amikor senki nem játszott egy másik kislánnyal és ő ment oda hozzá, hogy játsszanak. Fiam jobban olvas, mint a lányom. Ez nem a lányom hátránya, mert nem tehet róla szegénykém, a fiamnak a kommunikáció a mindene: másfél évesen már mondatokban beszélt, 4-5 évesen már 500 oldalas könyveket követett, mert ő egy kimondottan kommunikáció-központú gyerek. Mivel érzi, hogy ez az egyetlen útja a kiteljesedésre, valószínűleg emiatt teper ennyire. A lányom kissé sajnálkozik, hogy a fiamnak jobban megy, hiszen ő hamarabb kezdett tanulni, de elmagyaráztam neki, hogy a fiam erőssége a kommunikáció, ne keresse magában a hibát). Ma megyünk megnézni az autót, állítólag senkinek nem kell, ne aggódjak, meglesz még bőven, mert automatát nem akar venni senki. Ez nekem ideális helyzet. :) Nagy vonalakban ennyi, majd még mesélek, de vár a Kommunikációs mátrix, amit jól meg kell tanulnom, mert ha minden jól megy, hétvégén találkozom a kisfiúval és ha sikerül, ki szeretném tölteni.

Szép napot mindenkinek! :)