Reggeli után együtt összedobtuk a házat, nagyon várták a gyerkőcök a lányom barátnőjét. Matykó és a nagyfiam elaludtak, mire jöttek a lányok. Kicsit felmentek, mi kávét főztünk és kicsit beszélgettünk anyukával. Mesélte, hogy a lányomról beszélgettek otthon és megpróbálták megtalálni a megoldást, hogy a lányomnak segítsenek, hogy jól érezze magát. Kérdezte a lányától, hogy mit játszik a lányom kint? Mondta a lánya, hogy hát sétál mindig az udvaron, míg a többiek játszanak. Majd mondta az anyukája, hogy akkor sétáljon ő is vele. Istenem... mennyire aranyosak... nekik is mekkora rejtély lehetett a lányom... Az, hogy anyuka ennyire támogató, azt első perctől éreztem. Nagyon kedvesek, végtelenül segítőkészek...
Míg mi beszélgettünk, a lányok slime-ot próbáltak összehozni. Mivel nem sikerült nekik, végül én is becsatlakoztam és a végére összehoztunk valamit, amit inkább gyurmának neveznék. Beletettek egy csomó lisztet, mert találtak olyan receptet, amiben liszt is van, úgyhogy a végére gyurma lett belőle. :) Amikor a fiam felébredt, ő is csatlakozott hozzájuk. Elővették az akril festékeimet, elhasználtak egy csomót belőle, aminek nem sok értelme volt, mert semmit nem ért, gyöngyházas akril festéket nem érdemes ilyen mennyiségű slime-ba tenni. A végére ilyen lett:
Sajnos csak egy órácskát maradhattak, amit nagyon sajnáltam, de ha menni kell, hát menni kell... a lányok jól érezték magukat, anyuka meghívta a lányomat hozzájuk, talán sikerül összebarátkozni a jövőben, nagyon örülnék neki...
A slime után maradt takarítani való bőven és fél óra múlva jöttek a vendégek, egy magyar család, akik odaadtak egy csomagot, amit jövő héten a szállítók elvisznek. Ilyen gyönyörű csokrot hoztak magukkal a vendégeink :)
Nagyon messziről jöttek, sajnos... bár először találkoztunk, de anyukával nagyon jól szót értünk. Annyira sajnálom, hogy nem laknak közelebb... A kisfiú jóval visszafogottabb, mint az én gyerekeim, akiket le sem lehetett lőni, gyorsan letámadták a vendégeket. Ha hozzánk egy magyar ember betéved, vállalnia kell, hogy a gyerekeim le fogják rohanni, mert a "képzeld el"-eknek ki kell jönni. Nekem meg már szétmegy a fejem, mert a fiam iszonyatosan hangos és mondja, és mondja, és mondja... :) ... persze én szóhoz sem jutok. :)
Amikor elmentek, a nagyok kaptak egy kis időt Állati küldetést nézni, mi Matykóval kicsit pihentünk, mert azt éreztem, hogy meghalok a fáradtságtól. Ébredés után Matykó elkezdett a nappaliban játszani. Először kicsit építettünk, belevettük a színek tanulását is, majd nekiesett a megmaradt lufiknak. A lufi nagyon jó fejlesztőeszköz lehet labdázás előtt, mivel a labda elég gyorsan esik le, a lufit van ideje a gyereknek észrevenni és lereagálni az érkezését. Hát őszintén szólva, Matyi egész ügyesen játszik a lufikkal. Az esetek többségében eltalálja a lufit és megüti. Tulajdonképpen korosztályához mérve Matyi reakcióideje egész jónak tűnik. Eddig is tudtam, de ezzel a lufizással rájöttem, hogy jót tesz neki, mert egyrészt javítja a reakcióidejét, másrészt az egyensúlyát fejleszti. Matyinak nincs gondja az egyensúlyával, de minél stabilabb, annál jobb. Láttam, hogy ahogy forgatta a fejét, úgy néha meg-megbillent, ami normális egy ilyen kisgyereknél, de nem árt, ha ezt a területet még egy kicsit ingereljük és fejlesszük. Azt hiszem, gyakrabban kellene lufival játszanunk. :)
Menni kell, mert találtam valami jó kis könyvet " A nyelv enciklopédiája" címmel, ami azt hiszem, hogy jó kis irodalom, bár régi, de jó alapok lehetnek benne.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése