Tegnap délelőtt két órát aludtam, annyira fáradt voltam. Azt hiszem, egy kis pihenésre lenne szükségem de ebben a végső hajrában a szakdolgozat idején erre nincs lehetőség... Tulajdonképpen eléggé feszített tempóban zajlanak a napok: felkelek, megírom a blogot, aztán szakirodalmat olvasok, ha hagy a nagyfiam, utána reggelit készítek, ez a kis időm marad takarításra, főzésre, mosásra úgy, hogy közben Matykó életveszélyes mutatványait szemmel kell tartanom, délután a nagyok hazajönnek, házi feladatot írunk, majd jön a szokásos esti rutin... közben kell elintéznem mindent, begyűjteni a sok-sok információt, amire szükségünk van az élethez, hiszen itt minden új... Nincs megállás egy pillanatra sem. Valószínűleg a betegségem is emiatt volt, mert pihenni akart a szervezetem. Otthon nem kellett a gyerekekkel estig házi feladatot írni, azért ez az órákon át tartó vesződés nem kis munka akkor, amikor már eleve fáradt az ember. Minden esetre a tegnapi alvás nagyon jót tett, kicsit jobban éreztem magam.

Ezzel sajnos elúszott az a mise, ahová szerettünk volna menni, de megbeszéltük, hogy elmegyünk Galwaybe, majd ott. Hát persze, hogy azt is lekéstük... Ha már így jártunk, sebaj, este hattól van mise a mi kis városkánkban.... Elindultunk újra meleg nadrágot keresni a lányomnak, mert a múltkori nem volt tökéletes. Bementünk néhány boltba, de sehol nem találtunk olyat, amilyet szerettük volna, majd visszamentünk a Dunnes Store-ba és ott a lányom talált egy jó meleg leggingset. Nem tudom, előző alkalommal miért nem találtuk meg, valószínűleg azért, mert annyira elegem volt, hogy nem tudtam eléggé támogató lenni. Vettünk egy vastag leggingset és két harisnyát, reménykedve, hogy ebben nem fog fázni. Sajnos tévedtünk, mert fázott szegénykém ebben is, de azt mondta, hogy melegebb a többinél. Hát igen, otthon télen vastag bélelt leggingsben mentünk ki vagy overall-ban. Itt télen vékony harisnyában nem fáznak a lányok... Hihetetlen... Ahogy jobban szétnéztem, azt láttam, hogy a Dunnes Store kissé hasonló a C&A-hoz vagy a H&M-hez, úgy tűnik, ez lesz a mi boltunk. Itt van melegebb ruha is, könnyebben lehet olyat vásárolni, ami közelebb áll az igényeinkhez.

Ha az ember idegen országban van, még az is nehézséget jelent, hogy hol vásároljon. Az, hogy lassan kezdünk rátalálni a boltokra, ahol olyan holmikat találunk, ami nekünk megfelel, sok felesleges körtől szabadít meg minket. Három gyerekkel ide-oda szaladgálni, felpróbálni hét nadrágot, amiből egyik sem jó... ez borzalmasan kikészíti az embert. Bár ezek apróságnak tűnnek, de az értékes hétvégéinkből vesznek el hosszú-hosszú órákat és sok idegességgel járnak. Így már érthető, hogy mennyire örültem, hogy kezdjük végre átlátni, hogy hol tudunk vásárolni. Ha rövidesen sikerül nekem autót venni, az nagyon nagy siker lesz, mert ezeket a dolgokat idővel én is el tudom intézni és ehhez nem feltétlenül kell apa, nem kell az egész családot meghurcolni.

Délután átjött a fiam osztálytársa, az esti mise előtt nem sokkal ment el. Utána gyorsan összekaptuk magunkat, hogy elmegyünk misére, de sajnos csak az üres templomot találtuk... nem volt mise... ha már így jártunk, a madárcsicsergés kicsalogatott minket az autóból, gyalog mentünk a boltba vásárolni. Hihetetlen, hogy Írországban télen-nyáron, mindig hallja az ember a madárcsicsergést. :) Azt olvastam, hogy több, mint 300 féle madárfaj él itt. Persze nem mindig a csicsergést halljuk, mert ahogy közelítünk Galwayhez, úgy a sirályok vijjogó hangját lehet hallani, ami szintén nagyon magával ragadja az embert. :) Érdekes, a férjem szerint a sirály hangja nem túl szép, de én nagyon szeretem. Valószínűleg az is benne van, hogy a sirály mindig a víz mellett van, de nekem maga a sirály hangja is kellemes élmény. :)

Bevásároltunk, majd hazajöttünk és egy csendes este után aludni tért mindenki. Ma újra kezdődik a hajrá, úgyhogy menni kell...

Szép napot mindenkinek! :)