Magához tért Matykó... az egyensúlyt meg térítjük... :)

Szétesett a repülő, amit csináltál - mondom reggel a fiamnak. Mire ő: Nem baj, azért van, hogy újra összeépíŧsük. Imádom az optimizmusát. :)

A lányom amikor felkelt, elmesélte, hogy azt álmodta, hogy volt egy barátnője, akivel időben utaztak és elmentek a kőkorszakba, ide-oda, nagyon érdekes álom volt. :) Mesélte, hogy amikor elindultak, szédültek, majd repültek, aztán amikor mondták, hogy itt vagy ott szeretnének megállni, odarepültek. Nagyon részletesen emlékezett rá. :) Az álom végén mondta a barátnőjének, hogy ne haragudjon, de mennie kell iskolába, majd felébredt. :)

Közel fél 10 volt, mire észrevettem az üzenetet, hogy ma nem jön az anyuka, aki elviszi a gyerekeket. Hívtam apát, ő nem tudta felvenni a telefont, de legalább üzent, hogy 5-10 perc múlva ráér. Háromnegyed körül mondtam, hogy a gyerekeket nem vitte el senki, érte kellene jönni. Nos, ezek azok a helyzetek, amikor nagyon kellene az autó. Szegény gyerekek 10 óra után értek be, közel egy órás késéssel. Az ajtóban találkoztunk az igazgatónővel. Nagyon kedves volt, mondtuk, hogy csak most tudtak beérni és amikor látta, hogy a lányom az ajtó előtt van, kérdezte, hogy mi baja? Mondtam, hogy aggódik, mert késett, be kell kísérnem. Az igazgatónő legyintett és mondta, hogy ne aggódjon, nincs semmi baj. Tanító néni mosolygott, lányom bement, nem volt dráma. A fiamat is bekísértem, majd hazamentünk apával.

A lakópark elején tett ki apa, mert szerettem volna, hogy Matykóval a kőkerítések tetején menjünk, de Matyi szegénykém annyira félt, hogy alig tudtam vele menni egy métert. Ölbe vettem és hazamentünk. Igazam volt, az allergia kínozza, azért volt olyan rosszul. Itthon beadtam az allergia elleni cseppet és azóta nem folyik az orra annyira, egyre jobb a helyzet. Éjszaka nem fújtam az orrába, ezért éjjel még egy kicsit köhögött a hátracsurgott váladék miatt, de az allergia elleni orrspray után azonnal elmúlt és most végre alszik. :)

Mivel láttam, hogy nem fog menni a kinti fejlesztés, elővettem a tölcsért, kicsit énekelgettünk benne, játszottam vele, majd a tüskés ülőpárnán egyensúlyoztunk. Imádta a fejlesztést. :) Hiába, ő hozzá van szokva ehhez. Azért nem foglalkoztam vele, mert nem gondoltam, hogy baj van az egyensúlyával, hiszen rollerezett, csomó mindent csinált... de mégis... ezek szerint bent kell elkezdenünk. Nem baj... megoldjuk. :) Nem kell sok idő nekünk és Matyi rohangálni fog a kerítés tetején. Ha nem kellene ez a fejlesztés, a fene gondolkodna ezen... utána meg fájhat a fejem, hogy ne essen le, mert tuti, hogy magától is oda fog felmászni. :) De muszáj valahogy elérnem, hogy jó egyensúlyérzéke legyen. Valószínűleg a sok orrfolyás is bezavart, mert olyankor a fül is begyulladhat és a vesztibuláris rendszer fontos része a fül... utána kellene néznem, szerzek valahonnan kövirózsát. Mielőtt még baj lesz...

Ahogy megkapta az allergia elleni cseppet, Matyi újra a virgonc Matykó lett és végre evett, meg ivott. Délelőtt négy pohár almalét megivott, délután újabb néhányat, evett egy nagy tányér ételt, szóval a cseppek nagyon megindították az étkezést. De a rosszaságot is. :) Nagyon nehezen haladtam mellette, ezért megbeszéltem magammal, hogy jobban járok, ha mindent vele csinálok. Ez ma elég nehezen ment, bepótolta a néhány napi kimaradt virgonckodást, mert amíg én a ruhákat raktam be, ő nem akarta betenni őket, hanem a szemetesből szedegetett ki dolgokat és azt akarta betenni a mosógépbe. Amikor látta, hogy az nem megy, akkor az elosztónak a dugóját rakta be, én kivettem, ő berakta. :) Jó játék... :) Elszórakoztunk, így nagy nehezen egy mosással végeztem, mosogatást megcsináltuk, kicsit pakoltunk, de menni kellett a nagyokért.

Amikor hazahoztunk a gyerekeket, a lányom mesélte, hogy azzal a kislánnyal játszott, akivel tegnap. Teljesen fel van pörögve, tapsolós játékokat játszanak, amit ő nagyon szeret. A kislány jól tanul, rendben tartja a holmiját, nagyon hasonló hozzá. Kérdeztem, hogy eddig miért nem vette észre? Mondta, hogy azért, mert eddig szegénykém mindig hozzácsapódott valakikhez. Egyik nap odament a lányomhoz és megkérdezte tőle, hogy nem szeretne-e játszani vele. Mondta a lányom, hogy gyűrögette a ruháját, de édes... :) Olyan kis szorongó gyerek, mint a lányom, hát persze, hogy nem találtak egymásra. Kellett hozzá az, hogy egyik merjen lépni. :) Viszont indulnak a viszálykodások, mert az a kislány, akivel eddig a legtöbbet játszott, haragszik rá. Hogy miért, nem pontosan tudom... Talán emiatt a kislány miatt... nem szereti őt ezért nem játszanak együtt... vagy amiatt, mert az ügyeletes szépfiú mellett ül, akit mellőle ültettek el és ő nagyon szereti... nem tudom... de nagyon undok volt vele. Mondtam, hogy ezek  az ő harcai, ne törődj vele. A szépfiú most nagyon normális és segítőkész. Talán azért, mert most végre hozzáfért a lányomhoz... nem volt más választás, mert mellé ültették. De most összekapta magát és nem szórakozik a lányommal, hanem segít neki. Mindegy... lényeg, hogy béke legyen.

A fiam labdáját átrúgták a szomszéd farmra, úgyhogy most nincs focilabdája. A másik sincs meg, nem tudom, hová lett... Hát így járt szegénykém. De nem kellett neki foci, annyira dilibogyó volt tegnap... adtam neki enni, de nem ette meg, leült az ágyra és lelógó lábbal elaludt. Szegénykém... mennyire ki van purcanva...

Este jött a főbérlő, addig megpróbáltam rendet tenni, de iszonyatos állapotok voltak... Annyira kedves az a nő, hogy csoda. Mesélte, hogy ő is most írja a szakdolgozatát. Valami egészségügyben dolgozók hozzáállásával kapcsolatban, de nem pontosan értettem, hogy a páciens hozzáállása a gond, vagy a nővér... minden esetre valahol ekörül... Mondtam, hogy én is most írom. Nézett rám... hú, akkor én nagyon elfoglalt lehetek... hát eléggé. :)

A gyerekek befejezték a házi feladatot, mindenki rendben volt és mentünk aludni, mert Matykó teljesen kivolt... meg én is... 

Menni kell, hátha szakdolgozhatok végre...

Szép napot mindenkinek! :)