Matyi három éves :)

Matyi tegnap töltötte be a három évet. :) Egy kis énekelgetés és reggeli után a nagyok iskolába mentek, mi korai fejlesztésre. Gyalog mentünk, mert nem akartam apát ezzel fárasztani és mivel siettünk, ölbe kaptam Matykót.  Őszintén szólva, mire odaértem, annyira kipurcantam, hogy alig kaptam levegőt... de így csak egy nagyon picit késtünk. :) A korai fejlesztőben most mindegyik gyerek ott volt, akivel eddig találkoztunk. Mivel egyszer az egyik, máskor a másik gyerek jött el, eddig felváltva találkoztunk velük, de most mindenki együtt volt. Jót játszottunk, Matyi nagyon ügyes volt, nagyon élvezte a fejlesztést. Nagyon aranyosak voltak a fejlesztők, mert felköszöntötték, mindenki elénekelte a Happy birthdayt. :) Volt köszöntős dalocska, zene (hangszereket vettünk elő és énekeltünk), nagyjából hasonló volt a felépítése a foglalkozásnak, csak most volt labdázás is. Matyi egyből elkapta a labdát és a kis kosárpalánkba dobta (először nézte, hogy alulról hogy kell bedobni, de mutattam, hogy fentről kell és ügyesen bedobta. :) Utána nagy tekebábukat kellett felborítani a labdával. Hát volt nagy buli, a gyerekek nagyon élvezték a labdázást, mindenki össze-vissza gurított, abban a kis teremben ennyi gyerek. :) Volt egy kis sértődés is, mert egyik kislány elvette Matykótól a labdát, Matyi meg odacsapott (na nem erősen, épphogy érintette a kislányt, de jelezte, hogy "Nana!"). A kislány elkezdett volna balhézni, de anyukája mondta, hogy jó lesz abbahagyni, így szépen abbahagyta. Nem volt nagy dráma, csak egy aprócska kis összekoccanás. :) Utána Matyi szerintem nagyon megbánhatta vagy nem tudom, mert folyton odament a kislányhoz és neki dobta a labdát, meg akarta simogatni, szóval szerintem érezte, hogy nem kellett volna. :) Később már a kislány is gurította neki, szóval megvolt a béke. :) Anyuka meg lazán kezelte, így nem volt semmi gond. :)

Fejlesztés után a beszédfejlesztőnkkel beszéltem pár szót, ő mondta, hogy nem kell megújítani a jelenleg használt jeleket, csak használjuk nyugodtan azt, amit eddig és csak az új jeleket használjuk az ír jelnyelvvel. Mondta, hogy beszélt az iskolával (az óvoda az iskola épületében van) és mondta nekik, hogy mivel ilyen sok jelet használ Matykó, szerinte jobb lenne, ha hagynák, hogy használja, mert így könnyebben tudna kommunikálni. Azt mondta, hogy az óvodában ennek annyira nem örülnek, de majd meglátjuk... Mutattuk neki, hogy már haladtunk egy kicsit ezzel, de mondta, hogy ne vesződjünk, a használt jeleket használjuk úgy, ahogy eddig.

Hazafelé félútig elhozott egy anyuka, vele nagyon jót beszélgetünk, nagyon kedves volt. Beszéltünk az iskolákról, mondtam neki, hogy rájöttem, milyen buta kérdés volt katolikus iskolát keresni Írországban, mert jelenleg itt épp a katolicizmus ellen küzdenek a fiatal családok, Megértem őket. Ennyi borzalom után, ami itt zajlott... ettől még nem lesz nekünk könnyebb az életünk... ugyanakkor azt mondta, hogy ne aggódjak, nincsenek buta kérdések, kérdezzek nyugodtan, mert akkor tudom meg, hogy mi a helyzet. A beszélgetés után bementem Matykóval a Lidl-be, vettem neki egy kis gyümölcspürét és egy kis favonatot, mert azt kért: "tutu-tutu". Mondtam, hát legyen, ő a szülinapos. :) Itthon ebédeltünk és utána pillanatok alatt elaludt. :)

Délután bementünk az iskolába, találkoztam a fiam osztálytársának az anyukájával, ő mondta, hogy bent volt és beszélt az igazgatónővel, mert előző nap a fiamat és az ő fiát bántotta az egyik kisfiú. Úgy néz ki, hogy helyretették, mert most a gyerekek ki lettek tanítva, hogy állítsák le azt a kisfiút. Mondta a fiam, hogy tegnap nagyon rendes volt. :) A lányom miatt viszont nekünk kell közbenjárni, bementünk, hogy beszéljünk a tanító nénivel, kérdeztük, hogy mikor tudna ránk szánni néhány percet, de mondta, hogy majd beszéljünk márciusban. Hát... a lánykámnak a március nem igazán lesz jó, mert nem találja a helyét... A lányok azt játsszák, hogy kergetik a fiúkat, de a lányom ilyet nem akar játszani és én nem is támogatnám. Mondta, hogy Anya, ezeket a játékokat én nem fogom játszani. Teljesen igaza van, egyetértek. De nem engedik, hogy kivigyen könyvet, nem engedik, hogy kivigyen valami játékot, semmit nem hagynak neki. Ennek így semmi értelme, apa írt az igazgatónőnek levelet, mert valami megoldás kell, ez nem mehet így tovább. Szegénykém amikor egyedül támasztotta a falat, rászólt az igazgatónő, hogy menjen játszani a többiekkel és annyira szorult helyzetben volt, hogy az egyik kislányt meggyőzte, hogy játsszon vele. Hát ez aztán a vég... az én gyerekem ne könyörögjön senkinek. Azt nem hagyom, hogy ilyen helyzetbe hozzák. Kíváncsian várom az igazgatónő válaszát. 

A fiam épített egy csatornát, az egész fürdőszoba vízben úszott, mert ő kipróbálta, hogy működik. :) De megúsztuk beázás nélkül. :)

Menni kell...

Szép napot mindenkinek! :)