Adó, szódolgozatok, na meg az ír ékezetek. :)

Tegnap felhívott a férjem, hogy a fizetéséből hatalmas összeget vontak le. Amikor meghallottam, hogy mennyit, teljesen összeomlottam. Annyi pénzből, ami megmaradt, képtelenség megoldani az életünket. Minden Írországban élő barátunkat felhívtam, és Istennek hála, mindannyian ugyanazt mondták: menjünk be az adóhivatalba vagy hívjuk fel őket, mert valamit elnéztek.

A gyerekeknek elkészítettem a pizzát, így legalább e téren nyugodtan zajlott a reggel, de ők is érezték, hogy nagy a baj, mert igyekeztek viselkedni a maguk szintjén...  A pizzatészta felét megsütöttük, másik felét elgyurmázták. Mondhatnánk azt is, hogy kárba ment, de amennyire hasznos a gyurmázás, nem nevezném kárnak, hagytam, hadd csinálják. Matyi boldogan gyúrta a kis pizzatészta darabkáját. :) Felvétel közben jöttem rá, hogy annyira el vagyok foglalva a sok házimunkával, hogy mostanában egyáltalán nem gyurmáztunk. Szegénykém nem csoda, hogy nem értette, hogy mit kérek, amikor a kukacot kértem tőle... Sebaj, úgyis el fog tartani egy ideig a pizzatészta sütés reggelente, abból majd kap mindig és gyúrhatja. :)

Mivel anyuka nem tudta elvinni a gyerekeket, mi vittük be őket és útközben átbeszéltük a férjemmel, hogyan tovább. Szegény férjem egész nap ezt intézte, miközben dolgozott. Este mesélte, hogy annyira nehéz volt ilyen szorult helyzetben mosolyogni a többiekre, mintha semmi gond nem lenne... holott szegénykémben egy világ omlott össze... ahogy bennem is... 

Egész napunk ezzel ment el... végül sikerült az adóhivatallal beszélni, férjem mondta, hogy mennyit vontak le, a hölgy szerint ez így teljesen rendben van. Majd amikor férjem hozzátette, hogy ő nem egyedülálló, a neje nem dolgozik, hanem otthon van a Down-szindrómás gyerekkel, aki harmadik gyerek a családban, akkor a hölgy azonnal javasolt egy nyomtatványt, hogy töltsük ki és kapunk adókedvezményt. Itt lélegeztünk fel egy kicsit... ebből a pénzből akkor sem jöttünk volna ki, ha egész nap kenyéren és vízen él az egész család...

Délután mintha érezte volna a fiam tanító nénije, nem adott házi feladatot a fiamnak. Először nem hittem el, gondoltam, hogy talán félreértette, erőt vettem magamon és chat-en írtam a fiam osztálytársainak az anyukáinak, mire pillanatok alatt csomó válasz érkezett: az én fiam is ezt mondta, az enyém is. :) Nem hittél a fiadnak? :) Mondtam, hogy hát ... leginkább attól tartottam, hogy nem jól értette. Olyan aranyosak voltak, tulajdonképpen a fiam osztálytársainak az anyukái nagyon kommunikatívak és jófejek, csak nekem kellene kicsit jobban nyitnom. Egész délután jöttek az üzenetek, hogy a fiam osztálytársainak anyukáitól, hogy mennyire örül a kisfia vagy kislánya, nagyon várja a születésnapot, örömmel jönnek a szülinapunkra. :) Annyira jó érzés volt, hogy ilyen nyitottak... Rájöttem, hogy mernem kellene jobban, mert ez a szülői közösség nagyon összetartó, itt mindig megy valamin a traccsparti. :)

Nagyon hálás voltam a tanító nénijének ezért a lazább estéért, mert az egész napos kesergés annyira kimerített, hogy alig éltem... Csak a könyv olvasás volt, amit mindkét gyerekkel végigolvastunk, majd bementek a tűz mellé melegedni és hallom, ahogy éneklik Matykónak azt a dalt, amit a korai fejlesztőben az elején énekeltünk. :)

Nagyfiam a tűz mellett elaludt. Szegénykém olyan fáradt, hogy délutánonként elalszik. Hiába nyurga nagyfiú, nagyon baba még... fáradt... nem csodálom, hogy annyira kimerül, iszonyatos koncentrációt igényelhet az, hogy egész nap angolul kell tanulnia... Nemrég mutatott rá egy anyuka, hogy folyékonyan olvasni egy elsőstől még anyanyelvén is szép teljesítmény, a fiam két nyelven olvas folyékonyan úgy, hogy a szöveg egy részét már angolul is érti... tulajdonképpen a fiam óriási eredményt ért el...

Míg a fiam a tűznél aludt, a lányommal átnéztük a szódolgozatokat és a matek dogákat, de nem túl fényes a helyzet. Szegénykém az összes szöveges feladatnál elcsúszik, mert nem érti. Nem tudja, mi az, hogy forma, csak az egyszerűbb formákat ismeri, nagyjából a síkidomokat, de mást nem igazán... Borzasztó, hogy csak most jutottam el idáig, hogy ezt felismerjem... annyira káosz volt az életünkben... Úgy döntöttem, hogy indítunk egy füzetet, amibe beleírjuk a matematikai fogalmakat, amiket nem ismer és megtanuljuk. El is kezdtem tegnap, megígértem a lányomnak, hogy ma folytatom, úgyhogy megyek rajzolgatni. :) Ilyen szépségeket rajzolunk. :)

Történt még valami: írből hibátlan szódolgozatot írt. Kérdezte a tanító nénije, hogy szereti az írt? Mondta, hogy igen, nagyon. Bennem felmerült a kérdés: miért pont az írt? Válasza az volt, hogy vannak benne ékezetek. Erre nem tudtam mit mondani... angolból nem volt ilyen fényes a helyzet... de tegnap nagyon igyekezett és még alvás előtt átnéztük a szavakat, amiből szódolgozatot fog írni. Szegény lánykám annyira ügyes, hogy vele nem is foglalkoztam annyit, ezért maradt le... de majd most. :) Csak jól kell beosztani az időmet... :)

Szép napot kívánok mindenkinek! :)