Az a házi feladat... és a széééél...

Kedden reggel hatkor a fiam már itt randalírozott, úgy gondoltam, hogy töltsük hasznosan az időt: ellenőrizzük le a házi feladatot, mert tegnap este folyton meglógott. Hát jól gondoltam, mert a házi feladatát enyhén szólva hiányosan végezte el... Mivel most csak ő volt itt, a lányom és Matykó aludtak, jobban ráértem, megoldottuk a házi feladatot. Mondtam is apának, hogy figyelje meg, milyen fáradt lesz este, ha már most nekiállunk tanulni.

Házi feladat végeztével megreggeliztünk és jött értünk az anyuka, aki elviszi őket iskolába. Matykó reggel három szelet kenyeret benyomott, annyira ízlik neki az a kenyér, amit apa utoljára vett. :) Hála Istennek, mert mióta gluténmentesen étkezünk, nem igazán akar kenyeret enni. De mióta rátalált apa erre a kenyérre, minden nap kéri és ahogy megkenem, kikapja a kezemből és tömi befelé. :) Majd mutatja, hogy mé-mé (még-még), de van, hogy azt mondja mellé, hogy mo-mo (tegnap azt mondta). Nem tudom, hogy fog Matyi beszélni, szegényke össze-vissza van a fejében most minden. Természetesen magyarul ért, de már angolul is kezd ezt-azt megérteni és látom, hogy néhány szót angolul szívesebben mond, mert könnyebb azt mondani, hogy "cow', mint az, hogy "tehén". Meglátjuk... Most az angol jól bezavart, de azért egyre több szót mond, hol angolul, hol magyarul. Amikor elköszön, akkor vagy azt mondja, hogy Pápá vagy azt, hogy Bye-bye (bábá). Fene tudja, hogy rendszerezi szegénykém, ráadásul ha elkezdi az ovit, akkor aztán lesz még nagyobb káosz...

Tegnap annyira fújt a szél, hogy nem mertem kimenni Matykóval a házból. 80 km/órás széllökések is voltak, ezt már Matykó sem élvezné, ezért bent maradtunk. Matyi nem igazán volt közreműködő, nagyon nehezen aludt, végig ott kellett lennem mellette, fél órán keresztül altattam, így nem sikerült alvás alatt felmosni, ahogy terveztem... Egyre inkább kezd visszatérni a rendetlenkedős Matykó, rámol, pakol... ki akart menni sétálni, de amikor kinyitottam az ajtót és mutattam, milyen szél van, letette a cipőjét. :)

Nagyon sok szirénázó autót hallottam tegnap. Fel is hívtam a barátnőmet, hogy megkérdezzem, nem tudja, mi történhetett? Állítólag valami nagy baleset volt, a rendőrség oldalán kint volt, de nem írt részleteket... 

Amikor a nagyok hazajöttek, apa itthon maradt egy kicsit, hogy házi feladatot készítsünk, mert tegnap őrület  volt a házi feladat készítés. Apa égőket keresgélt, csak amiatt maradt itthon, de aztán megbeszéltük, hogy sajnos nem megy, muszáj besegítenie. Mindketten egyszerre olvasták fel a könyvet, amit kaptak, mindketten egyszerre kérdeztek, mindenhová oda kellett volna figyelnem, egyszerűen képtelen voltam...

A nagyfiam iszonyatosan fáradt volt, nem csoda, hiszen reggel hatkor is tanult... Ő olyan, mint a szélvész. Persze, az anyja is olyan... miért lenne más? Az az erő, az a lendület van benne, ami bennem. Meg az a türelmetlenség... Én felnőttként már tudok magamon uralkodni (na ne tessék fejet csóválni :)), de ő gyerekként teljesen átadja magát az érzelmeinek. Borzalmas... Nekiáll, ész nélkül csinálja, nem vár, nem kérdez, csak végzi a feladatot, de ki tudja, hogy... Ráadásul amíg beteg volt előre megoldotta a matematikát, erre a tanító néni írt nekem, hogy ne előre dolgozzon, hanem visszafelé. Írtunk neki választ, hogy bocsánat, de nem kérdezett meg a gyerek, csak nekiállt tanulni. Nem is láttam, hogy megírta. Tudom, hogy oda kellene figyelnem, de amikor három nyüzsgő, eleven gyerek elkezd ügyködni itthon, nem olyan könnyű velük... Reggel épp azt tettük, hogy visszamentünk az írásban, mert látszik, hogy hiányzik az a 10 hét neki, sok szót azért nem tud, mert azokat nem vettük át. Mindegy... nem haragszom a tanító nénire, csak annyira meglep, hogy mindig ilyet feltételez...

Amikor befejezték a házi feladatot, a fiam kicsit kiment játszani a lányokkal, de a lányom nem akart, mert nagyon fújt a szél. Amikor bejött, sütöttem zöldséges palacsintát. Árpádföldi magyar barátnőm mesélte múltkor, hogy nagy sikere volt, hát gondoltam, hogy kipróbálom. Sűrű palacsintatésztába reszeltem répát és bő olajban megsütöttem. Nagyon finom lett, csakúgy tömték befelé a gyerekek. :) Apának is ízlett. :) Persze Matykónak nem sütöttem, de ő meg sem ette volna, inkább nem fárasztom magam ilyesmivel...

Míg én palacsintát sütöttem, a gyerekek énekeltek és táncoltak. Megpróbáltak meggyőzni arról, hogy kapcsoljak be zenét a laptopon, de mondtam, hogy jobban szeretem az élőzenét, ezért kénytelenek voltak énekelni. :) A lányom panaszkodott, hogy a magyar dalokat kezdi elfelejteni. Mondtam neki, hogy látod, ezért kell sokat énekelni. :) Vidáman és fáradtan zártuk a napot. :) Sikerült kilenckor lefeküdni végre, de nagyon jól jött, mert Matyi egész éjjel alig aludt a nagy szél miatt... Szörnyű éjszakánk volt... most meg ott durmol. :)

Ma megyünk korai fejlesztőbe, már alig várom. :)

Szép napot mindenkinek! :)