Minden anya aggódik, ha Down-szindrómás gyermeke születik vagy ha tudja, hogy Down-szindrómás gyermeket vár. Emiatt nem kértük az amniocentesist. Úgy gondoltam, hogy várandósság alatt csak annyi fog kiderülni, hogy egy kromoszómával több van a fiamnak - és mellette a sok hű-ha, jaj, de nagy a baj-t -, de azt, hogy a fiam milyen lesz, senki nem tudja megmondani. Én sem tudtam. Az egészségügyi főiskolán és a gyógypedagógus képzőn már annyi tanultam róla, hogy nem akartam görcsölni. Mert én nem csak a szakirodalomban néztem szét, ahogy Dr. Tóth Ágnes is tette, hanem elkezdtem kutatni. Akkor találtam meg Dr. Timmermann szülész-nőgyógyász tájékoztató füzetét. Megnyugodtam. Megértettem, hogy soha senki nem tudhatja előre, hogy milyen lesz a gyereke. Akkor még nem jártam gyógypedagógus hallgatóként gyakorlatra, hogy szemtől-szembe lássam azokat az okos Down-szindrómás gyerekeket, akik otthon is ügyesen muzsikálnak. Azt gondoltam, hogy majd Matyi okos és ügyes lesz, megjárja az útját és kész. Majd ahogy tanultam a pszichodiagnosztikát, rájöttem, hogy Matyi bármilyen okos, nem fog átmenni a teszteken. Ezért jutottunk erre az elhatározásra, hogy Írországba költözünk. Otthon a Down Egyesület nagyon küzd az integrációért. Ők még otthon tartják a frontot. Mi már nem voltunk elég erősek hozzá... A korai fejlesztőközpont vezető gyógypedagógusának a fia integráltan tanul, átlagos általános iskolában. Szirka integráltan tanult a Gyermekek Házában. Néhányan még küzdenek... óvodai szinten az integráció egyre jobban működik, de iskolai szinten sajnos nem sok gyerek tanul inkluzíóban. Egy gyógypedagógus írta privát üzenetben, hogy vidéken egy gyermeket integrálnak és nagyon ügyes. Szóval nem sokan vannak otthon... Írországban mi sem természetesebb, mint az, hogy integrációban tanuljon egy ügyes kis Down-szindrómás gyermek... Itt rengeteg gyereket integrálnak, kevesen járnak speciális intézményekbe. Itt is vannak speciális iskolák, de az esetek többségében integrációba járnak a gyerekek.

Tegnap még mindig tartott a társalgás a témáról. Sokan mondták, hogy félnének. Mi is féltünk... de mindhárom gyerekemért aggódtam. A gyerekek gyakran kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe, nagyon fontos megválogatni az intézményeket és a pedagógust, akire rábízzuk a gyerekünket. Nekünk Matyival nagyon szűk választási lehetőségünk lett volna...

Ennyit a témáról, mert nem nagyon tudtam foglalkozni vele, ugyanis reggel hatkor beállított a fiam: Anya, jól vagyok! - szeme karikás, fénylik. Mondtam neki, hogy sajnos nem vagy jól, úgyhogy feküdj le a kanapéra. Hát nagyon elkapott minket ez a betegség: a nagyfiam egész nap feküdt vagy aludt (aki ismeri, tudja, hogy nagyon beteg lehetett), Matyi folyton ölben akart lenni vagy a mellkasomon akart aludni, nem akart enni, nem akart inni (Nurofen-es fecskendővel öntöttem bele kb 2 és fél deci üdítőt délutánig - semmit nem akart inni, ez is küzdelem volt), míg a nagyfiam pirítóst kért, teát kért, inni kért... mindent kért... nekem meg fájtak a csontjaim, úgy éreztem, hogy azonnal elájulok. Ráadásul kezd elfogyni a Symbicort hörgőtágítóm, ami azért baj, mert akkor befulladhatok, iszonyatosan köhögtem. Akkor megtaláltam a himalája sót és gondoltam, hogy ha nem árt, nem is használ... elkezdtem nyalni a sódarabot, hátha lecsurog valamennyi... egyszer csak azt mondja a fiam: Anya, mióta a sót nyalod, nem köhögsz annyit. :) Hát ez az az eset, amikor azt mondják, hogy Nyaljál sót! :) Így húztam ki nagy nehezen a napot. Este bevettem allergiagyógyszert, az is javított egy kicsit, így csak egy adag Symbicort kellett. Öröm az ürömben... :)

Kegyetlen napunk volt... Matyinak délben adtam egy adag Nurofent és utána aludt nyugodtan, akkor tudtam egy kicsit a fiammal foglalkozni, de alig bírtam mozogni. Valami influenza járvány van itt, nagyon tarol... hát nálunk tartol... Szegény lánykám elkészítette magának a reggelit, mert Matykó jól berottyolt reggel... majd amikor hazajött az iskolából, kb fél óra múlva mondta, hogy Anya, menj, feküdj le, mert nagyon rosszul nézel ki. Lefeküdtem és majdnem egész délután feküdtem, annyira kivoltam. Kicsit felkeltem, elkészítettem a brassóit, aztán visszafeküdtem, mert  fájt mindenem. Matykó éjjel is lázas volt... ha a mai nap is így telik, akkor orvos... inkább az antibiotikum, mint a szövődmény. Ahhoz képest, hogy egész nap aludtak, az éjszakát is végigaludták, bár párszor felébredtek. Én éjjel többször fent voltam, mert köhögtem, szenvedtem... most sem vagyok százas, úgyhogy megyek...

Szép napot kívánok mindenkinek!