Amíg én a reggelit készítettem, a gyerekek a nappaliban nézelődtek. Épp jött a kukás, ezért nagy volt a boldogság, a gyerekek integettek a kukásoknak, a kukások meg nagy örömmel visszaintettek. :) A kukásokat külön ki kellene tüntetni azért, mert a kisgyerekeknek ennyi örömöt szereznek a jelenlétükkel. :)
Elég nehéz volt távol tartani a gyerekeket a fénytől, folyton ki akarták csomagolni, de akkor összegabalyodott volna, mert ez egy függöny. Nagy nehezen leültünk reggelizni. Kérdeztem, hogy letegyem az asztalterítőt, mire a lányom: Nem szeretem, mert az is Írországból van. Hát nem tettük le. Ugye nem kell mondanom, hogy este amikor ő terített meg, letette a nem szeretem terítőt? És ugye nem kell mondanom, hogy Galwayről azért örömmel mesél? Na mindegy... :) Tehát reggeli: jelentem, Matyi tegnap ivott. Igaz, hogy reggelire egy kis pépet sikerült beletukmálni, de az csak néhány kanál volt, a reggeli fennmaradó része az almalé és a narancslé volt felváltva. :) Nem érdekelt, örültem, hogy iszik. :) De csak akkor ivott, ha abból a pohárból ihatott ő maga. Ha én adtam más pohárból, akkor nem ivott. :)
Reggeli után feltettük a karácsonyi fényfüzért az ablak elé. Jobb híján gyurmaragasztóval rögzítettem, de úgy néz ki, egyelőre működőképes a dolog, mert még fent van. :) Nem tudom, miért, de ide nem tudom beszúrni, a bejegyzés elejére teszi folyton... ez van... valami gondja van a rendszernek... talán túl sokat használom. :) Ritkítani kellene a bejegyzések számát. :)
Ahogy egy kicsit lecsillapodott a szél, kiküldtem a fiamat bringázni, mert nem bírt magával. Mondtam neki, hogy csak itt előttünk körözhet, máshol nem. Nagy öröm volt, mert épp jött az olajszállító, akkor azzal volt elfoglalva, majd egy kicsit bringázott még, utána focizott, bújócskáztak Matykóval. :) Annyira édesek voltak... :) Miért van az, hogy a gyereknek ki kell menni a házból, hogy cuki legyen? :) Ma éjszaka iszonyatos vihar volt, nem tudtam aludni. Remélem, napközben nem lesz olyan viharos, mert ha ma sem mehetnek ki, belehalok. Szegények eddig a betegségek miatt voltak bezárva, most ez a vihar. Nem tudom, milyen vihar, de olvastam tegnap, hogy van, ahol 130 km/órás szelet alkotott... Nem játék, úgyhogy a gyerekeket nem engedhetem ki ilyen időben... Sajnos annyira nem jól néz ki a kép... https://www.facebook.com/IrishWeatherOnline/photos/a.175844715765251.48714.175249952491394/2000262749990096/?type=3&theater
Bár ez nem tegnap történt, hanem tegnapelőtt, de annyira szép, hogy muszáj ide beszúrnom. :) Apa tegnapelőtt küldött egy videót, kimentek a fiammal futni és közben egy kis madárlest is beiktattak :) Ugye mennyire csodálatos? Télen a néhány fokban úgy csivitelnek a madarak, mintha tavasz lenne. :)
Míg az ebédet főztem, egy kis időt szántam arra is, hogy megtudjam, milyen lehetőségeim lesznek, ha elvégzem a főiskolát. Hát nem leszek könnyű helyzetben... de kaptam néhány tippet, hogy a szakdolgozatomhoz hogy kapjak segítséget Már ez is valami, a többit majd meglátjuk. :)
Lánykám sütött nagyon finom áfonyás muffint, néhányat átvitt az osztálytársáéknak, remélem, ízlett nekik. Gluténmenteset is sütött, de az a liszt borzalmas, valami jó lisztet kellene találni... Azért nem mélyültem el ebben, mert egyáltalán nem biztos, hogy gluténérzékeny Matykó, de ha az, akkor utánajárok.
A tegnapi nap a folyamatos törés-takarítás napja volt, egy pohár eltört, feltakarítottam, akkor egy üveg tört el, így tegnap sikeresen háromszor söpörtem össze, majd felporszívóztam, majd felmostam. Már nagyon untam...
Sajnos későn vettem észre, hogy a lányom osztálytársának a szülei írtak sms-t, hogy átmehet hozzájuk a lányom játszani. Szegénykém olyan örömmel ment volna... Vigasztalásul kerestem nekik egy természetfilmet és egy nagyon-nagyon jót találtam. :) Az volt a feltétel, hogy gyorsan össze kell rámolnom a nappalit és utána megnézhetik: Bukfenc - a földgömb meséli az egész történetet, nagyon vicces, nem félelmetes, három éves kortól ajánlott. :) A sorozat címe: Az igazi vadon élő állatok. Ezt nézzük meg majd ma: https://www.youtube.com/watch?v=lhdABQvWFV8
A lányom segített a rámolásban, letette a "nem szeretem asztalterítőt" és szépen előkészített mindent a vacsorához. :)
Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy kellene venni a lányomnak ruhákat, mert nagyon kezdi kinőni szegénykém őket és egyébként is kiskamasz, nem járhat olyan ruhákban, ami nem illik abba a társaságba, ahol ő közlekedik. Férjem mondta, hogy ne haragudjak, de őt annyira zavarja, hogy a lányom ledobja a ruháit a földre, amikor bemegy fürdeni. Fáj neki, hogy ennyi pénzt elköltünk ruhákra és nem becsülik meg, hiszen ő magának alig vesz valamit, magára alig költ valamit, a gyerekek pedig nem értékelik a ruháikat. Ezért megállapodtunk a gyerekkel: abban a hónapban, amikor a szennyest nem dobják le a földre, kapnak egy ruhadarabot - a fiam azonnal lehozta a szennyesét, majd egy egész szatyornyit lehozott a lányom is. :) Majd meglátjuk, meddig lesznek kitartóak... :)
Amikor a nagyfiam lehozta a szennyest, Matyi hátulról egy fakanállal megütötte. Fiam egyből elkezdett sírni, hogy megütötte Matykó, majd látom, hogy Matyi ledobja magát a földre és elkezd vergődni és sírni. A büdös kölök! Képes eljátszani, hogy visszaütött a tesója. De ráfaragott, mert ott voltam és láttam. :) Persze azt gondolta, hogy majd én jól leszúrom a nagyfiam.Nahát! Ezt a pofátlanságot! :) Matykó most már igazán a dackorszakban van.
Fiam itt toporog, hogy menjünk tüzet rakni meg egyébként is neki most sok dolga van. :)
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése