A Katedrális és egy kis játszótér :)

Tegnap reggel előkerült a duolingo. Tulajdonképpen gyors gyakorlásnak ez sem rossz... sikerült egy kis időt eltöltenem vele, mert a gyerekek elég sokáig aludtak. Most nagyon-nagy szükségerm van rá, hogy rendbe tegyem az angolom, mert 30%-os angollal nem sokra megyek, márpedig nekem a szakdolgozatot muszáj megírnom mihamarabb... Ahhoz pedig angolul kell interjút készíteni, angolul kell szakirodalmat és törvényi hátteret olvasni, megnézni az ír helyzetet... szóval jobban bele kell lendülnöm... de valahogy nem tudom, mi oknál fogva, nagyon fáradt vagyok... talán a sok köhögés merített így le, de amikor felmentem készülődni, a fürdőkádban másfél órát aludtam. Valamiért nem bírom a hat órás alvásokat, de szerintem ennek csak a köhögés lehet az oka. Ma reggel végre köhögés nélkül ébredtem, bár emlékszem, hogy éjszaka fent voltam, mert köhögtem. De egyre jobb a helyzet. Ráadásul tegnap annyira fájt a baloldalam (vállam, karom, az egész oldalam), hogy alig bírtam mozdulni. A meleg víz jót tett neki, mert utána már nem fájt annyira. Talán azért fájt, mert amikor Matykó anyás, előfordul, hogy úgy főzök, hogy Matykót tartom a baloldalamon. Azért ebben az állapotban fél órákat kihúzni elég nehéz... szóval kicsit ramaty voltam tegnap... de a kádban alvás megtette hatását, jóval fittebben ébredtem. :)

Míg én "készülődtem", a gyerekek építettek. :) A lányom felhozta a fürdőbe megmutatni, hogy mit alkotott. Ha már felébresztett a lányom, gyorsan megmostam a hajam és kimásztam a kádból, átadtam a helyem apának. Apa végzett, indultunk Galwaybe, mert misére akartunk menni. Sajnos annyira elaludtam a kádban, hogy nem értünk el misére sehová, mert az egyik templomot nem találtuk meg, a másikba épp az utolsó pillanatban érkeztünk. Megbeszéltük, hogy megvárjuk az esti misét, ezért elmentünk enni és utána nyugodt gyerekekkel mentünk tovább. :) A lányomnak kellett könyvet venni az iskolába, ezért bementünk a könyvesboltba. Meg kell mondanom, az a bolt egy paradicsom! :) Nagyfiam azonnal talált egy csomó könyvet és füzetet magának, lelkesen mutogatta, mit látott. :) Az eladó nagyon készséges volt, megkérdezte, hogy milyen nyelven beszélgetünk egymás közt. Mondta, hogy ő csehül beszél, de egy kukkot nem értett abból, amit mi beszélünk. :) Hát persze, mert a cseh nem hasonlít a magyarra. :) Mondtam neki, hogy Matykó miatt jöttünk Írországba és képzeljétek el, hogy ahogy meghallotta a Down-szindrómát, azonnal odavezetett egy polchoz, ahol számomra iszonyatosan fontos könyveket mutatott meg. Kezembe nyomott egy könyvet a Down-szindrómáról. Minden benne volt, amit tudni kell róla: a történelem, a Down-szindrómás gyermek mozgása, beszéde, hallás, mindenféle emésztési problémák, minden. Ez nekem egy kincs, mert tanulom a szakmai nyelvezetet. :) Ráadásul a polcon nagyon sokféle könyv volt: asperger szindrómáról, autizmus spektrumzavarról, ADHD-ról, voltak könyvek diszlexiára, minden volt ott, ami engem érdekel... kincsek voltak ott. :) Kincsek. :)

A játékok közt csomó igazán fontos fejlesztőjáték...
azt hiszem, ez lesz az a hely, ahová gyakran benézek... :)

A fiatalember annyira kedves és nyitott volt, hogy az hihetetlen. Nem volt az az érzésem, hogy rám tukmál valamit, csak célirányosan ajánlott, csupa jó dolgot, nagyon-nagyon sokat ért, hogy oda bementünk. :) Ami még nagyon fontos: tele volt plakátokkal. :) Színek, betűk, számok tanulásához, mindenhez! :) Alig várom, hogy bevásároljak ott. :) Megbeszéltük apával, hogy minden hónapban kétszer be lehet jönni és havi kétszer választhatnak valamit. :)

Miután kiélveztük magunkat a boltban, visszamentünk a Katedrális parkolójába és megkerestük a közeli játszóteret. Először rossz irányba indultunk el, de találkoztunk egy kisgyerekes családdal és megkérdeztük, hogy merre menjünk. Annyira kedvesek voltak, hogy elkísértek minket a játszótérre. Az anyuka nagyon megértette, amikor meséltem, hogy szeretnénk Galwaybe költözni. Matyi szokás szerint az ügyeletes gorgeous volt, de ez már nem lep meg. :) Nagyon kedves kislányuk volt, két éves, nagyon kis aranyos család. Sajnos nem tudom, mikor futunk velük össze újra, de nagyon kellemes élmény volt velük beszélgetni. A játszótér nagyon kis kedves játszótér, igényes, Matyi leragadt a vonatnál, folyton tu-tu... nem nagyon akart mást csinálni. :) Kicsit hintáztunk, kicsit másztunk, egyre ügyesebben mászik a kötéllétrán. :) De a kedvenc a tu-tu volt. :) Ez van... :)

A játszótérről egy híd vezetett a templomhoz. A híd talán egy csatornán ment keresztül, nem pontosan tudom, de gyönyörű volt, tele volt csérrel, volt egy hattyú és valamilyen réce volt még  ott talán, de nem igazán tudtam eldönteni és nem is volt túl közel...

A csérek olyanok voltak, mint otthon a galambok, jöttek ennivalót kunyerálni. :)

Nagyon édesek voltak, odaúsztak kíváncsiskodni, nagyon közel bátorkodtak, repkedtek körülöttünk, csodálatos élmény volt. :)

Lánykám egy sérült lábú csérrel volt elfoglalva, teljesen kiborult azon, hogy jaj szegény madárnak fáj a lába.

Mondtuk, hogy nem tudsz mit tenni, mert ő fájó lábbal is elboldogul, de te nem tudod megfogni. Teljesen kiborult a fájó lábú madár látványától. Én is sajnáltam szegény madarat, de nem tudok mit tenni... Eltartott egy ideig, mire túllendült ezen, de végül sikerült...

Bármennyire törekedtünk, nem bírtuk megvárni az esti misét, végül hazajöttünk. Mindenki ki volt fáradva, Matyit nem tudtuk megetetni, csak egy kis banánnal, de az nem elég, úgyhogy hazajöttünk. Jövő héten jobban beosztjuk az időnket, mert már nagyon hiányzik, hogy végigüljünk egy misét.

Újra nekieredtek az ujjaim... :) Menni kell, mert a nagyfiam várja az olvasást... :)

Szép napot mindenkinek! :)