Mi mindenre jut idő, ha nem esünk szét... :)

Tegnap reggel miután apa elment, megraktam a tüzet és felmentem fürdeni. Azon morfondíroztam, hogy be kellene festeni a hajam, de három gyerek mellett ez nem kis kihívás. Lányom vállalta, hogy elkészíti a reggelit, fessem be a hajam nyugodtan. Hát jó, megpróbálhatjuk... Először csak hajat mostam és lementünk reggelizni, nem is reméltem, hogy a hajfestés ma sikerülni fog.

A postás ma nem kerékpárral jött, hanem autóval. Gondolkodtam rajta, hogy vajon ebben a viharban jár egyáltalán a postás? Így kiderült számomra, hogy jár, csak kocsival. Az elmaradt holmi még mindig nem érkezett meg, azok még váratnak magukra.

Reggeli után megkerestem a tegnap megígért természetfilmet, az én kis madárkáim felkuporodtak filmet nézni. :) Egyszer csak Matykó elkezdett nyűglődni, de nem szólt, hogy oda-oda, ezért nem tudtam, kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy bekakilt. Felmentünk fürdeni, de mivel nem akart kijönni a kádból, hát úgy döntöttem, hogy most megvalósítom a nagy tervemet: befestem a hajam. :) Képzeljétek el, sikerült! :) Ilyen lett:

Végre nem úgy nézek ki, mintha saját anyám lennék... :) Még arra is maradt időm és energiám, hogy a fürdőben lévő harmonika zuhanyajtó felét lemossam. Másik fele marad későbbre, de ez már önmagában nagy előrelépés. Persze, mert a lányom bepattant Matykó mellé a kádba, így nyertem még néhány percet. :) Bár befejezni nem tudtam, mert az ecet szaga annyira zavarta őket, hogy kijöttek a kádból és vége lett a szabadságnak. :)

Mivel a gyerekek lelkesen hordják le a ruhákat, elég szép mennyiséget hoztak le ilyen-olyan eldugott zugokból, hát egész nap ment a mosógép :) Öt adag ruhát mostam és szárítottam tegnap. :) Most van annyi szennyes, hogy tele vannak a szennyestartók. :) Borzalmas, hogy mennyi szennyest termelünk... Ez otthon is iszonyatos volt, de otthon teregettem, itt hála Istennek azt nem kell. A teregetés nagyon sok időt vett el a családtól, most már látom, hogy három gyerek mellé kell egy szárítógép, nincs mese.

Mivel tegnap még tartott a vihar, a gyerekek nem tudtak kimenni játszani, de valahogy nem is kellett beavatkoznom, mert nagyon jól elfoglalták magukat. Rajzoltak, segítettek elpakolni, együtt játszottak... Matyi elkezdett énekelni a locsolókannának, mintha az lenne a mikrofon. El nem tudom képzelni, honnan jön neki ez a mikrofonos történet, talán a lányom karácsonyi előadása óta? Akár az is előfordulhat... minden esetre vicces. :) Sajnos a videó túl nagy, nem tudom megosztani. :(

Lánykám meglátta az ablakból, hogy az osztálytársa hazajött és áthívta őt. Annyira édesek voltak, jókat játszottak. Néha összekaptak a fiammal, akkor jött a "nem hívlak meg a szülinapomra" című fejezet, majd mégis meghívlak. :) Először a lányok gyártották a bocsánatkérő kártyát, majd a fiam. :) Gyerekek... Összevesznek, kibékülnek. :) Kicsit csokikáztak, majd játszottak tovább, nagyon örültek egymásnak, mert régóta nem tudtak együtt játszani. Készítettem tükörtojást, azt a lányom osztálytársa meg sem kóstolta, azt mondta, hogy nem szereti. Elég nehéz kitalálni, hogy itt mit esznek a gyerekek vacsorára. Végül kiegyeztünk a fish fingers-ben, de mire elkészítettem volna, jött az anyukája, hogy menjen haza.

Egyre nehezebb leírnom, hogy ki kicsoda, mert egyik anyuka, másik anyuka... Ha nem bánjátok, akkor megkülönböztetnék két anyukát: az egyik anyuka barátnőnk az első napoktól van, még a legelején találkoztunk vele és azt hiszem, jóbarátságba keveredtünk - neki három gyereke van. A nemrég (egy-másfél hónapja) megismert anyukának két gyereke van. Így azt hiszem, megkülönböztethetem őket úgy, hogy a kétgyerekes (akit nem túl rég ismerünk) és a háromgyerekes (akit még nagyon az elején ismertünk meg) anyuka, ha nem bánjátok...

Tehát a háromgyerekes anyuka felhívott tegnap este, hogy segített a Cetirizin, amit javasoltam. Mindenki jobban van, kezdik felköhögni a váladékot, mert a nyálkahártyájuk kevésbé duzzadt, így tud ürülni. Nagyon jólesett, hogy hívott, mert ha visszajelez, akkor nem akad el az információ. Néha elég csak egy aprócska plusz és máris működik valami. Ezért mondom én mindig, hogy ha fejlesztésre jár valaki és kap otthonra feladatot, vagy orvoshoz megy és kap gyógyszert - és nem működik, akkor nem azt mondjuk, hogy a fejlesztő vagy az orvos buta, hanem vissza kell kérdezni. Mert lehet, hogy csak valamit nem jól értettem, vagy valamit elfelejtett az orvos hozzátenni, mert naponta ötvenezerszer elmondja és egy betegnél kimarad, akkor az az információ hiányozhat. Mert lehet, hogy csak a körülményeket kell megváltoztatni vagy csak valami kis apróság akadályozza meg, hogy valami működjön. Ha minden körülményt végignéztünk és semmiképp nem működik valami, akkor tudjuk, hogy állunk, de addig csak arról van szó, hogy belefogtunk valamibe, amit nem fejeztünk be. De a barátnőnk felhívott, átbeszéltük és most remélhetőleg végre kilábalnak a betegeskedésből.

Mielőtt felmentünk volna aludni, lejött a lánykám és elmondta, hogy rendbetette a fiam szobáját. Kérdeztem, hogy miért tett ilyet és meglepetésemre azt válaszolta, hogy azért, mert a nagyfiam ügyes fiú, képes arra, hogy rendet tartson a szobájában. Talált 3 csokipapír is a pakolás alatt. :) Lenyúlta ez a jómadár. Egyszerűen nem értem, hogy mit tehetnék azzal, hogy ilyen simlis. Annyit beszéltünk a lelkére, hogy ne csinálja, mert nem fogunk neki hinni... De nem érti... nem akarja érteni... Pedig nem vagyok hajlandó feladni! Valamit ki fogok találni... hogy mit, azt nem tudom...

Azt hiszem, jobb lesz, ha megyek az én nagyfiamhoz, mert már nem sokáig bírja csendben. :)

Szép napot mindenkinek! :)