Hétfőn végre visszatért a rend, a gyerekek iskolába mentek. :) Természetesen Matykó is hozzá tette a magáét a reggeli készülődéshez: akkor rakta tele a pelenkát, amikor a gyerekeknek épp reggelit készítettem volna. Így kénytelen voltam felszaladni vele fürdeni, de a fürdőkádból nem akart kijönni, így a reggeli készülődés egy rémálommá vált, de megoldottuk... hol a fiam volt vele fent, én lent készítettem a reggelit, hol a lányom. Ugyanakkor ők is szépen besegítettek, úgyhogy végül szerencsésen beértek az iskolába. :) Nemsokára én fogom őket vinni, már nagyon várom azt az időt...
Miután a gyerekeket elvitte a kétgyerekes anyuka barátnőm, visszajött és jót beszélgettünk. Sok hasznos információt elmondott, amit nekem fontos tudni, nagyon-nagy szükségem van rá, hogy valaki tájékoztasson ezekről a dolgokról. Sok fontos dologra felhívta a figyelmem.
Mivel a két hét alatt, míg betegek voltunk, alig jutottam el oda, hogy takarítsak, tegnap egész nap pakoltam és takarítottam. Matykó segített. :)
Annyira édes volt, ahogy koncentrált, készítettem róla egy videót. :)
Nem jutottam túl messzire a takarításban, de beraktam egy adag ruhát a mosógépbe, megfőztem egy jó nagy adag vadast, kisöpörtem a nappalit és az étkezőt, de a felmosásig nem jutottam... az étkezőt és a nappalit nagyjából összeraktam... míg Matyi a fürdött, én lemostam a fürdőben a mosdókagylót, a wc-t és a tükröt... hát így kis lépésekben haladgatunk... mindig ott teszek-veszek, ahol épp vagyok... bár így nem lesz tökéletes rend, de arról már rég lemondtam...
Amikor a gyerekek hazajöttek, meséltek: a lányomnál ültetés volt, minden rendben volt az iskolában, semmi dráma. A fiam elkezdte mesélni, hogy őt kizárták és nem focizott, mire a lányom mondta, hogy ez nem igaz, mert ő látta, hogy focizott, aztán a végére kiderült, hogy tulajdonképpen mindenki jól érezte magát az iskolában. :)
Miután ezt megbeszéltük, elkészítették a házi feladatot és ettek egy kicsit. Hát igen... így egész más házi feladatot készíteni. Alig kellett besegítenem, nagyon ügyesek voltak. A fiam és a lányom elolvasta a könyvet, amit hazahoztak. A lányom alig hibázott és az egész történetet tökéletesen értette, a fiam néhányat tévedett, de ő is szépen eligazodott a történetben. Ő még nem ért annyit angolul, mint a lányom, de már egész jól rávezethető. A házi feladatban alig kellett segíteni, azt nagyon ügyesen megoldották.
Történt még valami: a lányom, amikor látta, hogy mit olvas a fiam (ezt neki is el kellett olvasni), akkor annyira meghatódott, hogy felszaladt és adott neki egy mappát az olvasónaplóhoz (alá kell írni, hogy elolvastuk a történetet). Ez egy nagyon kedves gesztus volt tőle, ezt nagyon fontosnak tartom megemlíteni. Mostanában a napi civakodások közé beszúr időnként egy-egy ilyen megmozdulást, ami szerintem óriási haladás. :)
Matyi persze rendetlenkedett, rámolt, de így könnyebben tudtam rá figyelni, mert nem kellett teljes gőzzel a gyerekeknek segíteni. Ahogy végeztünk, átjött a lányom osztálytársa, ők magukhoz vették Matykót, öltözködtek, rendezkedtek, nagyon édesek voltak. :) A fiammal és az osztálytársával kimentünk egy kicsit focizni meg bringázni, de eléggé fújt a szél, az osztálytársa is be akart menni, így nem maradtunk kint sokáig, bent játszottak a gyerekek. Amikor apa hazajött, megírtuk a fiam születésnapi meghívóit, a magyar barátoknak elküldtük, az osztálytársaknak a fiam tanító nénije fogja szétosztani. Végül elég szép szám jött össze: 17 gyerek lesz a gyerekeinkkel együtt. Mindegy, egyszer van szülinap és ez jó alkalom a barátkozásra. :)
Már nagyon szeretném az interjút elkészíteni a szakdolgozathoz, de még rekedt vagyok, addig nem akarok ilyen lépést tenni... megvárom, míg normálisan tudok beszélni.
Vár a szakdolgozat...
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése