Csak ha valaki nem tudná, melyik szög micsoda... :)
Érdekes újra középiskolai matematikával foglalkozni. :) Mennyi kifejezést meg kellett tanulnunk, amire őszintén szólva már nem is emlékszem... Ahogy keresgélem, nehogy butaságot írjak, olyan kifejezéseket találok, amire egyáltalán nem emlékszem... konvex, konkáv alakzat... hát... lehet, hogy csak én tartom magam távol ezektől a matematikai kifejezésektől, de őszintén szólva nem hinném, hogy nagyon sokan emlékeznének ezekre a kifejezésekre... kíváncsi vagyok, mi a különbség Írországban, mi az, amit tanítanak és mi az, amit nem... :)
Elkészült még néhány rajzom (lego és társai segítségével :))
...de sajnos nagyon messze nem jutottam, mert felkeltek és követelték a pizzát, így pizzakészítésbe kezdtünk. Matykó is megkapta a maga gyúrható darabját, így béke volt. :)
Tegnap egy hosszú beszélgetésem volt egy szívemnek nagyon kedves anyukával, akit az otthoni anyuka csoportból ismerek. Ők is külföldre költöztek, jól esik néha a sorstársakkal beszélni... Míg beszéltünk, főztem és takarítottam, Matykónak betettem egy kis gyerekdalt, mert úgy könnyebben megy... Mindkettőnknek jobb, ha bemászik a fülünkbe a sok gyerekdal, mert az óvodában neki fontos lesz, én meg ki tudja, hol fogok dolgozni... A head and shoulders meg az If you're happy and you know it - dalokat azonnal felismeri és mutatja. Az órás dalra is elkezdi mutatni a tikktakk-ot. :) Annyira édes. :) Azért nagyon sokáig nem lehet őt lekötni, úgyhogy gyorsan kellett megfőzni, mert Matykó dal ide vagy oda, elkezd pakolni. :) Sokáig nem bír a fenekén ülni... Olyankor olyan, mint egy nyolckarú polip - pakol, én meg kapkodom ki az üvegpoharakat meg a törékeny dolgokat a kezéből. :) Minden esetre végül eljutottunk az ebédig szerencsésen, aztán megpróbáltam altatni, de Matykó egyszerűen nem akart aludni. Mindent bevetettem: zenét, melléfeküdtem, meséltem neki, mindent... de nem aludt... egy órás próbálkozás után felöltöztünk, mert jött értünk apa... annyit erről... :)
Amíg vártam a gyerekeket, elkezdtünk egy anyukával beszélgetni. Két osztályban vagyunk érintettek: mindkét gyerekemnek osztálytársa az ő két gyereke. :) Hát képzeljétek el, hogy azonnal tudta, hogy ki vagyok. Teljesen meglepődtem. Rá is kérdezett a lányomra, hogy érzi magát, név szerint megnevezte, döbbenet... ennyire észben tartják a lányomat? Nem is gondoltam, hogy van, aki még a nevét is tudja... Tudta Matyit, mindent tudott... mesélte neki az igazgatónő... nahát... :) Azt már eddig is hallottam, hogy itt úgy van, hogy mindenki valakinek a valakije, az unokatestvére, rokona, sógora... mindenki mindenkit ismer, de nagyon komoly szinten... Ezért nem járnak játszótérre, mert nincs rá szükségük... összejárnak. Mindenkinek van 3-4-5-6 gyereke, mindenki mindenki gyerekével játszik, hú, eszméletlen élet mehet itt... a szomszédasszonyból kiindulva, itt is gyakran van ez a gyerek, az a gyerek...
Nagyon kellemes beszélgetés volt az anyukával, teljesen meglepett, hogy mennyire közlékeny, mennyire kedves... kicsit az otthoni iskolai beszélgetések érzése legyintett meg, ami nagyon-nagyon jólesett. Jól éreztem, hogy nekem autó kell, mert akkor könnyebben tudok a szülőkkel kapcsolatot teremteni, ha én hozom-viszem a gyerekeket. Apa ezt nagyon érzi, ezért minden alkalommal eljön értünk, hogy elvigyen minket is az iskolába, nem sajnálja azt a néhány perc kitérőt. Istenem... áldott jó ember az én férjem...
Tegnap nem volt házi feladat. :) Juhhéj. :) De a lányom kapott feladatot: meg kell néznie két filmet vagy rajzfilmet angolul, majd el kell mesélnie az angol tanárának. Hm... Biztos elmesélte bent, hogy nem nézhet rajzfilmeket vagy filmeket. :) Holott míg beteg volt, nézhetett egy csomót... na de sebaj, úgyis nagyon ki voltam merülve, mert korán keltem, kerestem egy rajzfilmet és gyorsan felmostam, míg ők nézték, majd próbáltam volna még egy kicsit tenni-venni, de Matykó felébredt és be kellett hozzá mennem. Elég hosszú ideig vesződtünk, mert nem aludta ki magát, de aludni sem igazán akart... majd a mellkasomra hajtotta a fejecskéjét és úgy aludt még egy kicsit. Utána pihenten ébredt, tudtuk folytatni a napot. :) Én meg egy kicsit pihentettem a csontjaimat, mert az egész napos munka ilyen korai keléssel még engem is lefáraszt, bármennyire úgy tűnik, hogy én soha nem fáradok el... :)
Apa este hétig dolgozott, de végre bepótolta az elmaradt óráit, hááát... nem is tudom, mi a jobb... nekem már nagyon sok volt... de szerintem neki is... a gyerkőcök fürödtek, utána egy kis meseolvasás volt, de nagyon sokra nem futotta, mert nagyon kivoltam... a lányom magának olvasott, én a két fiúnak... aztán elmentünk aludni. Közben folyton jöttek az üzenetek, hogy hány éves lesz a fiam, mert kártyát szeretnének neki venni, meg volt, aki üzent, hogy nagyon örül a meghívásnak. :) Nagyon kedves ez a kis szülőcsoport, remélem, lesz, aki marad a születésnapon és akkor tudunk egy kicsit beszélgetni... :)
Menni kell pentagont rajzolni. :)
Kellemes hétvégét kívánok nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése