Reggel gyorsan elkészültünk a gyerekekkel, majd mentek iskolába. A mozgalmas hétvége után elég nehézkes volt a készülődés, de nagy nehezen elkészültek. Utána Matykóval próbáltunk úrrá lenni a káoszon: én pakoltam össze, ő szét. :) Egyszer látom, hogy felmászik a székre, az összes kekszet kipakolta egy nagy fémedénybe és elkezdte kevergetni. Mondom neki, mi ez Matykó? Kevered a kekszet? Mire ő: kesz - mondta és bólogatott nagyokat. :) Életében először mondta ki, hogy keksz. :) Igen, kesz! Örömködtünk jó sokáig, tegnap mindenkinek eldicsekedtük, hogy Matyi kesz-el játszott. :)
Elmentünk a nagyokért az iskolába. Lányom mesélte, hogy készítettek valamilyen keresztet és mivel a többiek nem tudták, hogy kell készíteni, neki kellett segíteni mindenkinek. Hát igen, mi nagyon sok kézműves dolgot csináltunk, ott meg a festegetésen kívül ritkán van más... Annyira élvezte, hogy az egyiket szétszedte és újra elkészítette. :)
Mivel Matyi a kocsiban elaludt (addig hiába próbálkoztam az altatással), gyorsan bementettük, míg a nappaliban aludt, nekiálltunk házi feladatot készíteni. Egyszer csak átjött a lányom barátnője. El sem tudom mondani, hogy mennyire fontos volt, hogy átjött. Elmagyarázta az írásban szorzást. Hát szegény lánykám... nem csodálom, hogy nem érti... mit össze vesződtünk, hogy megértsük... aztán lerajzoltam neki, hogy kell szorozni és akkor az a rajz alapján meg tudta csinálni. Szegénykém őszintén szólva legalább egy óra volt, mire bekattant neki. Nem azért, mert olyan buta, hanem azért, mert az íreknek teljesen más rugóra jár az agyuk...
Annyira meg akarta írni a házi feladatot, hogy este fél tízre végzett. A barátnője egy ideig segített, majd a fiaimmal játszott, de egyszer haza kell menni... hát neki is haza kellett menni sajnálatára... nagyon jól érzi magát nálunk. :) A háttérben zajlik az élet... :)
Nekünk is nagyon-nagyon jó, ha átjön, egyrészt azért, mert aranyos kislány, másrészt azért, mert sokat segít, hogy megértsük, mit kell tanítani a lányomnak. Miután a lányom osztálytársa hazament, fiam kidőlt a nappaliban, a mi a lányommal befejeztük a tanulást. Hát.. őszintén szólva nem kis feladat helyretenni, amit nem ért... ki gondolná, hogy itt teljesen máshogy szoroznak?
Amikor volt néhány percem, Matykóval kockákat válogattunk az építőkockák közül. :)
Minden esetre már látom, hogy menni fog ez... a lánykám szépen visszatornázza magát oda, ahol otthon volt, egyre ügyesebb dolgozatokat fog írni és megoldjuk szépen a kis életünket... A fiam egyelőre nagyon szépen muzsikál, a szavakat átvettük, amiket tanultak, de neki még nincs olyan nehéz dolga... egyre ügyesebben ír, egyre több szót ért... ő egy kicsit sínen van. Majd szépen rendeződik minden... menni fog ez... csak idő kell hozzá. De a tegnapi nap nagyon sikeres volt. Végre én is láttam, hogy hol és hogyan kell segíteni a lányomnak. Annyira örülök, hogy látom, hogy végre újra átlátjuk az egészet és lassacskán végre helyreteszünk mindent... :) A nap végén konstatáltuk, hogy eredményes nap volt. :)
Menni kell, mert mivel későn feküdtünk le, én elaludtam, de a fiam korán kidőlt, ő már fent van. :)
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése