Döntések... mérlegelések...

Tegnap reggel megkeresett egy édesanya. Down-szindrómás babát vár és még nem döntöttek a sorsáról. Ez nagyon nehéz kérdés. Elmondtam anyukának, hogy én a döntésben nem tudok segíteni... Elmondtam, hogy én milyen Down-szindrómás gyermekeket ismerek és azt, hogy lehet ilyentől-olyanig. Nem akarom rábeszélni... nem is akarom lebeszélni... hiszen a gyereke bármilyen lehet... Lehet olyan gyerek, aki alig tanul meg járni, de lehet olyan is, aki olimpiai bajnok vagy tanár lehet (na nem kis hazánkban, de külföldön vannak erre példák). Odaadtam a blogom elérhetőségét és küldtem Matyiról képeket. Meglepődött. Ilyet nem talált a neten... Csak Szirkát. Aki nagyon okos, de Szirka csak egy van... Mit találhatott még ezen kívül? Azt, hogy a "Down-kór" értelmi fogyatékossággal jár, kedves anyuka, kiszűrjük! Semmi baj, elrendezzük itt és most! Azok az anyukák nincsenek ott, akik Down-szindrómás babát vártak és "átlag fejlődésmenetű" gyermekük született és azok sem, akik átlagot vártak és Down-szindrómás gyermekük született. Talán összecserélték a leleteket... Mert a vizsgálatokat is emberek végzik. Mert nincs 100%-os vizsgálat. Azok az anyukák sincsenek ott, akik itt-ott, a világ minden táján nevelik a kis okos gyermeküket és hisznek benne, hogy képes bármire... és a gyerek képes lesz... mert a hit sokmindenre képes... De van, aki vért izzad, megtesz bármit és a gyerek nem jut semmire... mert a gyermek agyától, a gyermek képességeitől függ, hogy mire képes... és az anyától, aki megadja neki az ingergazdag környezetet... Matyi ezt megkapja, de Matyi ügyes... Matyi okos... De az nem lenne korrekt kép, ha én azt mondom, hogy minden Down-szindrómás gyermek ilyen... Ez hazugság. Nem korrekt egy gyógypedagógus hallgatótól. Én nem csak anya vagyok... gyógypedagógus szeretnék lenni. Ott már a másik oldalon fogok állni és nem mondhatok olyat, amivel rábeszélem. Végül úgy gondolom, hogy a lehető legjobb megoldást választottam: elküldtem édesanyának azt a tájékoztató füzetet, amit Timmermann Dr. írt a Down-szindrómáról és bevettem a kis facebook csoportomba. Ott igazán korrekt képet kap, mert vannak anyukák, akik felteszik a gyerekeik képét, kiírják a problémáikat... Ott olvasgathat...

Kedves Barátaim, ismerőseim és ismeretlenek! Ha valaki a környezetetekben Down-szindrómás babát vár, nagyon megkérlek benneteket, hogy ezt a tájékoztató füzetet küldjétek el neki. Itt objektíven és korrekt módon minden benne van a füzetben. http://genium-med.hu/my/downloads/Down_A5.pdf

Ebéd közben történt valami, aminek én nagyon örülök. Matykó megértette a feltételt (és mérlegelt): ha megeszel öt kanállal, akkor megnézheted a videót, ahol énekelsz. :) És megette. :) Ez nagyon fontos, mert ha megérti a feltételezést, könnyebben lehet motiválni: ha ezt megteszed, azt megkapod, stb. Persze törekedni kell a belső motiváció kialakítására, de egy ideig ez jóval könnyebb út... ami majd később belsővé válhat. De ez a feltétel még egy esetben lehet nagyon hasznos: a késleltetéskor. Ha azt mondom, hogy rendben, ha ez vagy az van, akkor megkapod. Nem azonnal kapod meg, nem mindent kapsz meg, hanem akkor, amikor ezt vagy azt teljesítetted. Mert a munkahelyen sem az első nap kapsz fizetést, nem adnak előre neked semmit. Sokat érhet, ha valaki megérti, hogy neki is le kell tenni valamit az asztalra ahhoz, hogy hozzájusson ahhoz, amit szeretne. Nem ingyen adják, nem tálcán kínálják, hanem meg kell érte dolgozni. Az életben sok szükségletünkért meg kell dolgozunk, nem szeretném, ha álomvilágban élne... meg kell tanulnia, hogy ő is küzdjön azért, amit el akar érni.

Mivel Matykó nagyon nyűgös volt, tele volt az orra és nem tudott aludni, kiszívtuk, de úgy sem volt jó, gondoltam, hogy jót tenne neki egy kis friss hideg levegő, elmentünk a közeli kiserdőbe kicsit kirándulni. Őszintén szólva meglepett, hogy tele volt túrázókkal. Folyton találkoztunk valakivel. Matykó mindenkivel koketált, kutyát simogatott. :) Mivel a sapka folyton a szemében volt, szerintem nem sokan látták, hogy Down-szindrómás. :) Gyakran nem veszik észre és meglepődnek, amikor mondom. :)

Amikor elfáradt, apa, majd anya ölében tette meg a visszafele utat. :)

Imádom a gombszemeit... :)

Útközben láttunk egy várromot, aminek apa utánanézett és kiderült, hogy ez a rom a Castle Hackett romja. Érdekes története van a várnak... Állítólag tündérlátó lakott benne. :) https://en.m.wikipedia.org/wiki/Castle_Hackett

Nagyon szép volt... olyan... érintetlen... az embert a "vissza a természetbe" érzés fogta el... Az út első részében volt egy kis pihenő, ahol meg lehet állni egy kis szendvicsre. :)

Matykó mérlegelt útközben is :) Átgondolta a dolgot, és inkább nem bújt át a sorompó alatt, megkerülte. :)

A deres málna-vagy szederbokrok... a mohalepte ágak... a "megáll az idő" érzésével töltött el...

A nagyfiam nagyon élvezte a kirándulást... Matyi is egy ideig, de aztán elfáradt... így hazajöttünk.

Apának küldött valaki valami üzenetet vagy nem pontosan tudom, hogy indult, de elkezdtünk ír zenéket hallgatni. Nagyon szeretem az ír zenét. Szeretem a lazaságukat, zenei ritmusukat, a dallamaikat, azt a lendületet... kicsit mulattunk és már vége is volt a napnak... ma mennek iskolába. Vége a szünetnek... Ez a két hét olyan hosszúnak tűnt... kár, hogy vége van...

Indul a hét... vissza kell rázódni a hétköznapokba... :)

Szép napot és kellemes hetet kívánok! :)