10.-én, szerdán
apa felkelt és arra készült, hogy bemegy dolgozni. Mondta, hogy csak egy rövid napra megy be, addig a gyerekek rajzfilmet néznek, nem lesz velük sok gondom. Majd megbeszéltük, hogy Matyi itatása önmagában akkora munka, amit most nem tudok felvállalni tekintve, hogy az alváson kívül másra használhatatlan vagyok, ezért kivesz szabadságot. Fél óra múlva már itthon volt, a főnöke végtelenül rendes és megértő volt, azonnal elengedte, a papírmunkát és ráér elvégezni később. Ahogy apa hazaért, azonnal lefeküdtem és egész nap aludtam. A csontjaim, ízületeim fájtak, húzott az ágy, nem tudtam lábon állni, csak feküdni. Néha felébredtem, de néhány másodperc múlva visszaaludtam. Arra emlékszem az egész napból, hogy Matyit apa becsúsztatta mellém és együtt feküdtünk. Ahogy leért a feje a párnára, azonnal aludt. Egy kicsit néztem őt. Olyan pici, olyan meleg, olyan puha... olyan szép... :) Majd elaludtam én is mellette. Együtt aludtunk délután. :) A nagyfiam is feküdt egész nap, csak rajzfilmet nézett. Ilyen alkalmakon megengedett. Általában ha betegek, akkor vagy rajzfilmet néznek vagy én olvasok nekik. Hát most nem ment az olvasás, maradt a rajzfilm a fiam örömére. :)
Matyi még ivott nurofenes fecskendőből, de már pohárból is hajlandó volt inni, ez már félsiker. :)
11.-én, csütörtökön
reggel annyi erőm volt, hogy kiírtam, hogy ma nincs blog, mert beteg vagyok. Ettől függetlenül ugyanúgy felkeltem ötkor és megittam a két kávém, de utána egyből mentem a nappaliba pihenni. Apa csütörtökön még gondolta, hogy bemehet, de aztán lassan látta, hogy nekem nem lesz elég az egy nap, úgyhogy megbeszéltük, hogy egész héten itthon marad. Én elláttam magam, de egész nap csak teát ittam és pirítóst ettem. Aspirin-C-t ittam, Stodalt és esténként Cetirizint az allergiámra.
Nagyfiam már jobban volt napközben, labdázott, rendetlenkedett, de délután egyre közelebb került az ágyhoz és este hatkor már úgy aludt, hogy körülötte zajlott az élet. A szemei karikásak voltak és csillogtak, de elég nehéz egy ugráló bombát gyógyszerrel ellátni... hát vitatkozni kellett vele néha... szokás szerint akkor, amikor éhes vagy álmos volt...
Matyi csütörtökön már teljesen jól volt, de délben aludt velem néhány órácskát. Bár nem volt iszonyatos étvágya, de evett és ivott - a körülményekhez képest - rendesen.
Estére tudatosult bennem, hogy elfogyott a hörgőtágítóm az asztmámra és nem fogok tudni hozzájutni, mert nem vagyok hajlandó kimerült immunrendszerrel elmenni orvoshoz, nem szeretnék összeszedni még valami nyavalyát, ami majd még néhány hétig végigsöpör a családon. Most annyira kimerült az immunrendszerünk, hogy bármit össze tudnánk szedni. Őszintén szólva annyira kimerültem a sok köhögésben, hogy már sírni tudtam volna, ha köhögnöm kellett. Elkezdtem kutatni az interneten és bár tudom, hogy bátor dolog (ezt ne csináljátok utánam, amikor szenvedtek az asztmától, hanem menjetek orvosi ügyeletre! Hörgőtágító nélkül befulladhat egy asztmás beteg, úgyhogy kérlek, ne kövessétek a leírásomat! Ha van gyógyszeretek, kipróbálhatjátok, de egyébként ne kockáztassatok!), de eldöntöttem, hogy kihúzom hörgőtágító nélkül. Nem vagyok felelőtlen, mert tisztában vagyok vele, hogy meddig mehetek el. Tudtam, hogy még néhány napig kihúzom ebben az állapotban anélkül, hogy komolyabb baj érne és legalább megerősödünk annyira, hogy el tudjak menni az orvosig. De most nem tehettem ki a családot annak, hogy valamit még behozzunk a családba. Találtam egy cikket, ahol leírja, hogy mik a természetes hörgőtágítók. https://orvosvalaszol.hazipatika.com/kerdes/horgotagito-gyogynoveny?sr=1#szakerto_valasz
Hát a "konzultáljon kezelőorvosával" részét kihagytam jobb híjján... és azt találtam ki, hogy teszek a mellkasomra egy sebtapaszt, ami alá kentem aloe verás szőlőzsírt - gondoltam, hogy ártani nem fog, de helyben tartja a teát -, arra rászórtam egy kis cickafark teát, amit kiszedtem a teámból, és leragasztottam. Őszintén szólva csodás módon működött. Végre kaptam levegőt. :) Ezt az élményt csak az tudja, aki asztmával küzd. :) Amikor végre fellélegezhet... :) Fantasztikus. :) Mi minden természetes nekünk a világban... Mi mindenről nem tudjuk, hogy mennyire nagy adomány, hogy van... az egészségünk... az, hogy tudunk mozogni... beszélni... gondolkodni... enni... lélegezni... az ember akkor tanulja meg becsülni, ha már nem megy simán... pedig ha az ember egészséges, akkor a leggazdagabb. :)
Este a lánykám fázott. Ő is elkapta. :(
12.-én:
lánykám egész nap feküdt. Egy ideig fent maradtam vele, megnéztük a telefonomon a Holle anyót és a Különleges gyerekek-et. Érdekes film ez a különleges gyerekek. Véletlenül találtam rá a neten, ahogy a többire. Egy anyukáról szól, akinek hét gyereke van, abból három fiú autista. Tele volt vicces sztorikkal, jókat nevettünk. :)
Magyar háromgyerekes anyuka barátnőnk is beteg, adtam neki cickafarkfű teát, hátha neki is segít... szegénykém... ők sem bírnak kimászni, valaki mindig beteg náluk is... de ott a pici még csak öt hónapos...
Nagyfiam már majdnem teljesen jól volt, rendetlenkedett, de kicsit segített is apának. Együtt tüzet raktunk reggel, de olvasni még mindig nem tudtam, mert csak köhögök olvasás közben.
Ebédre apa krumplit sütött, husival, a fiaim szívesen ették, de a lányom nem tudott ebédelni. Szegénykém csak feküdt. A filmnézés jót tett, mert nem volt ideje magával foglalkozni. Ettől függetlenül az emeleten maradt a szobájában egész nap.
Nagyfiammal együtt köhögtünk egész nap. Adtam neki is cickafark teát, attól kicsit jobban volt. Matyiék megnézték a Csendes éjt. Nagyon kedves rajzfilm, nagyon szeretem. Jézus szamara meséli el Jézus történetét. A szamár nagyon vicces, jókat nevettünk rajta. :) https://www.youtube.com/watch?v=PIyVWWeXunU
Bár máskor nem nézünk rajzfilmet, most mindenki kikapcsolódhat, erről szól a gyógyulás időszaka. Ilyenkor azt tartom legfontosabbnak, hogy minél többet üljön, pihenjen, regenerálódjon. Ezért nem szeretem, ha máskor rajzfilmet néznek, mert szeretem arra tartogatni, ha betegek.
Matyi mostanában nagyon nótás kedvű. :) Ebéd után folyton énekelt - Apa szerint a Csendes éj-t :) Nem tudom... minden esetre énekel. :) A szupersztár. :) Apa észrevette, hogy ennek a madzagnak énekel ez a kis büdös kölök. :) Mintha mikrofon lenne. :) Aztán amikor fel akarta venni, csak ennyire sikerült rávenni, mert gyorsan abbahagyta, hogy megnézhesse magát. :)
Az egészségügyi főiskoláról a volt anatómia tanárom jobbulást kívánt. Ez azért esik jól, mert ő a szememben egy nagyon nagy ember. Képzeljétek el, hogy az anatómia gyakorlati órákat ő tartotta nekünk. Ő mutatta meg a szerveket, ő mutatta be gyakorlatban, hogy átlássuk, hogy néz ki a koponya, hol milyen idegek és erek futnak, melyik mélyedés mitől van ott, melyik izom hol ered- hol tapad, a zsigerek hogy működnek, a hasfalhoz való viszonyukat. Nagyon sok vicces történetünk maradt meg a tanárnő óráiról. Ő igazán szemléltetett, ő törekedett arra, hogy megértsük. :) Nagyon tanulságos és időnként mulatságos órái voltak. De ami még különleges: minden gyakorlat előtt a fehér köpenybe öltözött gyakorlatozó hallgatókat szépen rávette, hogy egy kínai bemelegítőgyakorlatot elvégezzenek. Átmelegítjük az izmainkat, a vesénket, belső szerveinket, a végén egy Ohmmm-al végeztünk. Elsőre kicsit furának tűnt, de bármennyire viccesnek tartották a hallgatók, senki nem merte kicikizni őt. Mert annyira nagy ember, nagy tudással és óriási alázattal. Nagyon szerettem őt! Egyszer elviszem hozzá Matykót. Megmutatom neki őt, mert annyira büszke vagyok rá. :) A másik két gyerekemet is bemutattam neki, mert rájuk is büszke vagyok. :) A tanárnő egyszerűen csodálatos személyiség. Csodálatos... Olyan jólesett, hogy még ő is vette a fáradtságot, hogy jobbulást kívánjon... :)
Szeretném megköszönni a sok jókívánságot, imát, energiát, segített. :) Őszintén szólva nagyon be voltam tojva hörgőtágító nélkül... Nagyon sokat ért, hogy ilyen sokan gondoltatok ránk. :)
13-án, szombaton
annyira jó idő volt, hogy nem kellett begyújtani a kályhába, a napi 5 órás központi fűtéssel tökéletes hőmérséklet volt a házban.
Már annyit javult a helyzetem, hogy mesét tudtam olvasni a gyerekeknek. Hát nem volt olyan élvezetes, ahogy szoktam, mert hangom erőtlen és még nem sokat tudok olvasni, de már idáig jutottam hörgőtágító nélkül. Nagyon örültem neki, hogy sikerült eljutni idáig. Azért ahogy jobban leszünk, elmegyek és kérek receptet, mert ez nem játék. De most még kihúzzuk, úgy néz ki. Szépen lassan kezd felszakadni a váladék. Mióta apa itthon van, szakadatlanul mos. Segített neki a fiam is, de lassan kiürülnek a szennyestartó dobozok.
Lánykám is kikászálódott az ágyból, de még nem volt tökéletes. Én nem sokat aludtam, néha lefeküdtem, de igyekeztem egyre többet fent lenni, mert nemsokára már nem lesz segítségem, nem fogok tudni tovább lábadozni. Meg kell erősödnöm.
Leszedtük lánykámmal a karácsonyfadíszeket a fáról.
Kicsit sajnálom, mert nagyon szeretem a karácsonyt, de jövő héten nem biztos, hogy lesz rá idő... és egyébként sem volt már rá igényünk... visszatesszük a babaházat a helyére. :) Minden dísznél, amit mi készítettünk, kicsit elidőztünk. :) Nagyon örülök, hogy mi készítettünk sok díszt, mert ez mindig olyan élmény marad, amire örömmel fogunk emlékezni. :)
Matykó nem nagyon akart husit, enni, de ellopott egy kis cupákot és azt boldogan majszolta. :) Ez azért nagyon fontos, mert a Down-szindrómás gyermekek nem szeretik a darabos ételt. Van olyan gyerek, aki hat évesen is csak pépeset hajlandó enni. Sajnos nem mindig a szülők hibája, de törekedni kell arra, hogy kitrükközzük, így vagy úgy megegye azt a darabos ételt. Hát most ő maga oldotta meg a dolgot, elkapta a húst és szedegette lefelé róla a darabokat. Figyeljétek csak: micsoda manipuláció fejlesztés megy a videón. :) Ez a lényege a fejlesztéseknek: azt kell tenni, ami a gyereknek örömet okoz. Ha valamit szívesen csinál, azt hagyni kell. Koszos, zsíros, takarítani kell utána, de amit kapunk cserébe, az nagyon sok! Az agynak nagy területén vannak az ujjak reprezentálva. Nagyon fontos, anyukák, nagyon fontos! Lehet, hogy a gyerek megtanul géppel írni, de a kézügyesség az agyat fényesíti. Fontos, fontos, fontos! Minél többet manipuláljon az a gyerek. Gyurmázzon, agyagozzon, süssön, főzzön, homokozzon, mocskoljon, de fejlődjön. Ez vonatkozik az átlag gyerekre is, nem csak a Down-szindrómás gyerekre! És sokat-sokat-sokat rajzoljon! :)
Azt hiszem, már túl jól vagyok, hogy ennyit mesélek... :)
Délután Monopoly-t játszottunk. Miután elaltattam Matykót, lejöttem és lent játszottunk. Elég nehéz a nagyfiammal játszani, mert nagyon önfejű és nem tud veszíteni, de épp amiatt játszunk, hogy megtanuljon veszíteni. :) Szegény gyerekek, hogy faragjuk le a kis szárnyacskáikat... De kell a szocializáció... kell, hogy egy gyerek megtanuljon alkalmazkodni. Ha már megtanult, akkor majd meg fogja tanulni, hogy soha ne adja fel. Ezt nagyon fontosnak tartom. Bár arra törekszünk, hogy tudjon alkalmazkodni, de ha valami meggyőződése, abban maradjon tántoríthatatlan.
Ezt nevezem én hivatásnak.
Sokan választanak szakmát... tanulnak... és profik lesznek... szakemberek... az élet minden területén a villanyszerelőtől a kutatóig vagy orvosig... DE nem minden szakembernek szenvedélye a munkája. Pedig ez a hivatás az én szememben. Az, hogy megpróbálom a lehetetlent kihozni a feladatból, amit kaptam az élettől. Mert ami MA lehetetlen, nem biztos, hogy holnap is az lesz... Nehéz dolog a gyerekeket arra a mezsgyére terelni, ahol még nem árt senkinek, de nem hagyja magát meggyőzni arról, amiről tudja, hogy nem lehetetlen. Gondoljunk csak bele, milyen más volt a világ Széchenyi előtt, Einstein előtt, Thomas Edison előtt, Semmelweis vagy Alexander Fleming előtt. Ők azok az emberek voltak, akik nem akartak belenyugodni a kérdésekbe, választ kerestek. Én arra nevelem a gyerekeimet, hogy mindig igazi válaszokat kapjanak. Ha nem kapnak, keressenek. De ne elégedjenek meg holmi gyenge lábakon álló igazolásokkal... Járjanak utána... Ez viszi előre a világot... az övéket... a mienket... mindenkiét...
Azt hiszem, eleget meséltem... :)
Szép vasárnapot kívánok nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése