Ajándékkészítés újra... :)

Lánykám napja után lánykám betegsége jött... most ő lázasodott be... közben meg... ugye nem mondok újat azzal, hogy újra elbénáztuk? Az történt ugyanis, hogy a szépen előkészített ajándékkal a fiam becsengetett az osztálytársához, lányom a saját osztálytársához. Lányom osztálytársa nem volt otthon, fiam osztálytársának apukája - mint azt gondoltuk akkor -  meg volt lepve és megköszönte az ajándékot. Mi jót nevettünk azon, hogy vett a süteményből, mert azt hitte, hogy megkínáljuk, majd amikor mondtam, hogy az egész az övék, akkor meglepve kérdezte, hogy "Tényleg?". Mondtam, hogy igen. Majd akkor nevettünk a legjobban, amikor egyszer csak beugrott, hogy valami nem stimmel. Kérdezem a fiamat: "Te figyelj, a zöld ajtóhoz csengettél?". Mire ő: "Nem is tudom..." Hát persze, hogy nem a zöld ajtóhoz csengetett. :) Most törhettem a fejem új ajándékon...

Tüzet raktunk, mert még tart a hideg felénk. Nem akartam apát felkelteni, így ketten raktunk tüzet apuval. Eltartott egy ideig... Matyi nem törődött semmivel, rendetlenkedett, szokás szerint. :) Felvette a lányom nadrágövét hajpántnak...

A tűz körül rendezkedett folyton... nagyon szereti a tüzet... nagyon kell vele vigyázni...

Megtört a jég végre: megette a gluténmentes kenyeret. :)

A lánykám viszont nagyon szenvedett, 39,8 fokoz láza volt, folyton igényelte, hogy mellette legyek, ezért alig tudtam elkészíteni a reggelit... amikor már kicsit jobban érezte magát, mondtam neki, hogy elszaladunk és megveszünk néhány dolgot, hogy másik ajándékokat alkossunk. Ő otthon pihent papával, mi meg kiszaladtunk a közelbe autóval. Míg apa a közértben vásárolt a két fiúval, én két boltban voltam, bevásároltam mindenféléket, de nagyon elégedetlen voltam, mert bár elköltöttem egy csomó pénzt, nem éreztem, hogy sikerült volna megtalálni a megoldást. Ráadásul nem akartam elvenni az időt a lányomtól, aki nagyon szenvedett... Végül amikor hazajöttem, összeraktam egy világító virágcsokrot csokival és azt vittük át. Úgy tűnt, hogy örültek neki. :)

 

A csokikat azért szúrtam bele, mert azt gondoltam, hogy annak minden gyerek örül... a virágot körbetekertem fénnyel és a végén a szárára rátekertem zöld girlandot. Szerintem egész jól néz ki... egy kicsit azért elégedett voltam... Mivel maradt csomó alapanyag - és egyébként is nagyon hiányoltam a piros gömböket a fáról - igazán boldoggá tett az, hogy fel tudtam tenni a fára őket. :) Piros nélkül nincs karácsony - mondta a szomszédasszony és ezzel egyet kell értsek. :)

A korlátot is feldíszítettem. :)

Ma már péntek van... nemsokára megy haza apukám... megpróbálom a meséléseknek szentelni az időt, mert úgy érzem, hogy apukámnak most erre van szüksége... 

Szép napot kívánok nektek! :)