Matykó nézett egy kis nursery rhymes-t. A tutu-t kérte, ahogy vége lett, azonnal a tutu-t kérte, hogy tegyük vissza. Mutatta, hogy tutu, tutu. :)
Olyan édes volt, mert amikor a Head and shoulders volt, akkor próbálta mutogatni, csak nem mindenhez jutott el... a head után a toes jött (a váll és a térd kimaradt), majd az orr vagy száj (szem, fül kimaradt).
A lézengést egy idő után abbahagytam, összekaptam magam és elindultunk Matykóval a városba. Úgy döntöttem, hogy nem fogok karácsonyi fények nélkül fenyőfát díszíteni. Nem érdekel, akkor elmegyünk gyalog, megvesszük és akkor is lesz fény a karácsonyfánkon. Punktum. :)
Hát... nem kis munka volt eljutni a belvárosig, mivel elég későn jutottam oda, hogy elinduljunk, nagyjából fél órám volt az érkezésre és a vásárlásra, Matykó pedig mindenhol megállt, szétnézett, mindent megmutatott, az összes traktor nagyon fontos volt ezen a büdös és hangos úton... jaj, nem tudom megszeretni ezt a zajos országutat... de ha nem vezetek, kénytelen vagyok gyalog menni... Matykónak ez hihetetlen élmény volt, imád az országúton menni. Nagyon szereti az autókat nézegetni, ő élvezi ezt a nagy forgatagot. :) Végül nagy nehezen eljutottunk, lekaptam a polcról az első dobozt, amire rá volt írva, hogy led karácsonyi fények, felmarkoltam egy girlandot és fizettem, mert apa már ott várt. Nem is láttam, mit vettem, csak az volt a lényeg, hogy fény legyen. :) Apa elment a nagyokért, mi Matykóval hazajöttünk, de Matyi annyira belejött a mászkálásba, hogy nem tudtam megállítani, folyton kint akart lenni. Nem hagyott időt, hogy visszavegyem a cipőm, már kint volt a lakóparkban, alig tudtam utána szaladni. A szomszéd kislány kihozott egy labdát, Matyinak az egy paradicsom volt, legalább egy órán keresztül labdázott hol velem, hol egyedül, hol a többiekkel. Úgy nézett ki, mint akit felhúztak és nem tud leállni. :) Apa visszament egy idő után dolgozni, de előtte lehozta a karácsonyfát, amit a fiam szépen ki is bontott, így lett jó nagy kavalkád, mert akkor kellett összerakni, én meg itt voltam öt gyerekkel... egyik erre, másik arra... azt sem tudtam már, hogy ki merre van... a fát úgy kellett összerakni, hogy színek szerint voltak az ág méretek és a szintek... szét kellett bontani az ágakat... ezzel elszórakoztam több, mint egy óráig, a végén már majdnem sírógörcsöm volt... mire apa megérkezett, feldíszítettük a fát. Itt ugyanis már december elején fát díszítenek, mi már igen rendesen el voltunk késve és a gyerekek már nagyon nyúztak. Bár hiányolom a piros gömböket, a fa tele van az általunk készített díszekkel, ami szerintem nagyon sokat dob rajta. :)
Este a lányomnál újra volt egy kis dráma, sírva jött ki, hogy a barátnője nem játszik vele, majd kiderült, hogy a bújócska helyett azt értette, hogy nézzék a fiamat. Nem igazán fogta fel, ennek mi értelme, hát nézte... de a barátnője meg nem nézte... de miért nem nézi, ha ő találta ki, hogy nézzék? Jött hozzám sírva, hogy milyen butaságokat talál ki a barátnője. Bementem, megkérdeztem a barátnőjét, hogy mi történt, mire kiderült, hogy a barátnője azt mondta, hogy bújócskázzanak. Jót nevettek az egészen, majd játszottak tovább. :) Ezek a lányok... ahelyett, hogy engem kérdeznének meg, ahelyett összekapnak. :)
Matykó a nagy gyerekkavalkádban összetört egy poharat, míg szegény apa a kis szendvicsgyerekemmel próbált sakkozni... borult minden... apukámnak is elege lett... inkább bement a nappaliba. Szegénykém, azért biztos hiányzik neki az otthoni nyugalom... Ma elmegyünk megnézni Galwayt, kicsit ő lesz a középpontban, mert így elég nehéz, hogy szegénykémre semmi időm nincs... Szerettünk volna begyújtani a nappaliba, kicsit tűz mellett üldögélni, de tegnap nem igazán jutott rá idő és már eléggé szét volt esve a napunk... áttettük mára.
Menni kell, nemsokára jön apuci és szeretnék vele foglalkozni, míg lesz rá idő...
Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése