Tegnap reggel is korán kelt a fiam... de azért volt egy kis adventi... minap nem volt papír az adventi kalendáriumban és akkor a lányom elkezdte felsorolni, mit szeretne benne látni:
- meseolvasás anyával
- gyertyagyújtás anyával
- beszélgetés arról, hogy mit rontottunk el és hogy lehetne jobban csinálni?
- Csokit nem kérsz? - kérdem én
- Úgysem teszel bele.
Hát... úgy döntöttem, néha kaphatnak bele csokit is... De volt itt még valami: beszélgessünk el arról, hogy mit rontottunk el. Szegénykém, ő is küzd magával, ahogy minden kiskamasz. Nem akar ő csúnyán viselkedni, csak nem megy neki néha... sokat bántja az öccsét (bár határozottan kevesebbet, mint régen), nagyon ki tud borulni az öccsétől. Nekem nem volt fiútestvérem, sajnos meghalt születése után nem sokkal... Anyu mindig sírt utána, ha szóba került... most már együtt vannak... ők igen... nekünk maradt az űr édesanyám után...
Visszatérve a testvérviszonyra: örültem neki, hogy a lányomnak lesz fiútestvére, mert én kiskoromban nem igazán tudtam kezelni a fiúkat... de úgy tűnik, egyelőre ez még annyira nem előny... tegnap órán megdobta az ügyeletes szépfiú az osztályból. Folyton piszkálja. Értem én, hogy kamaszok és normális, hogy próbálkoznak... de a lányom utálja ezt és nem tudja elmondani... Azt mondta, hogy soha nem megy férjhez, undorítóak a fiúk. "Az öcséd is fiú" - mondom én, mire ő: "Ő sokkal normálisabb ezeknél a fiúknál". Szegénykém... az öccse eléggé... hogy is mondjam... néha olyan, mint egy eszement... ha ezek a fiúk rosszabbak, hááát... Valószínűleg csak kis csintalan fiúk, dedós megoldásokkal... a lányom ennél sokkal érettebb... de talán jobb is így, nem kell neki komoly barátságokat létrehozni ebben az iskolában, mert két év múlva el fogunk költözni és ha közelebb megyünk a városhoz, akkor az itteni barátai távol lesznek. A szomszéd kislány megmarad, bárhová költözünk, vele mindenképp szeretném, ha tartaná a kapcsolatot, mert csodálatos kislány. :)
A tegnapi adventi a meseolvasás volt. Karácsonyi mikulásmeséket olvasunk reggelente és ehhez fogom tartani magam. :) Matykó ahogy meglátta, hogy leülök, azonnal hozta az ő mesekönyveit. :) Odakuporodtak és olvastam nekik. :) Annyira édesek voltak. :) Annyira sokat érnek ezek a meseolvasások...
Közben csengetett a postás, csomag érkezett. Megjött néhány apróság, karácsonyi holmik, megérkezett a ventilátor a laptopomba... de a billentyűzet sehol... sajnos... sebaj, az Amazonról meg fog érkezni. Az Amazon nagyon komolyan figyel erre. Múltkor rendeltem és néhány nap múlva már jött a csomag. Nagyon rövid idő alatt. Hihetetlen! Akkor eldöntöttem, hogy ezentúl csak az amazonról fogok rendelni. Ott minden van és nagyon gyors a kiszállítás. Nagyon-nagyon elégedett vagyok. Biztos vagyok benne, hogy a billentyűzet, amit tegnapelőtt megrendeltünk, hamarosan meg fog érkezni.
A gyerekek elmentek, én felhívtam a gyógypedagógus barátnőmet és lelki társamat. :) Annyira jót beszélgettünk, dédelgette a lelkemet. :) Segített nekem az első lépéseket megtervezni a szakdolgozathoz: utána kell néznem a helyi törvényi háttérnek. Fel kell kutatnom a helyi civil szervezeteket. Rengeteg a teendőm. :) Szárnyakat kaptam a beszélgetés után. :)
Amikor befejeztük, akkor láttam, hogy kaptam egy üzenetet a preschoolból: el kell hoznom a nyomtatványt, amiben igényeljük az asszisztenst. Mondták, hogy azért ne nagyon dicsérjük őt, mert akkor nem nagyon fogunk kapni asszisztenst. Hm... Matyi nem tud önállóan enni, járni is alig... ajaj... nem szoktam hazudni... de most azért muszáj lesz kicsit ferdíteni... ez a nem szeretem része... de nem kárhoztathatjuk szegény óvónőket arra, hogy Matyival asszisztens nélkül küzdjenek, hiszen ha Matyira egy másodpercig nem figyelnek, az tuti, hogy átrendez mindent... és nem lesz tekintettel az irodára, semmire... remélem, megkapjuk...
Mára tervezem a törvényi háttér felkutatását. Nem egy élmény jogszabályok után kutatni, de legalább képben leszek.
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése