Ezek a fiúk...

Tegnap reggel a fiam teljesen megkergült. Mivel este kidőlt, ezért már reggel hatkor itt kukorékolt, ami nem csak a blogírás szempontjából jelentett nehézséget, egyszerűen nem lehetett tőle létezni. Pörgött, dumált, mindenkit folyton nyaggatott, felkeltette a nővérét, nem hagyta aludni, teljesen felborította a családi békét. Mivel nem bírtam vele, az egyetlen megoldás az volt, hogy reggeli után kimentem vele egy kicsit rollerezni. Mivel úgysem vagyok elég jó rolleres, lassan Matykó is le fog körözni, még jól is jön, ha én is tudom tartani a gyerekekkel a lépést. :) Kicsit rollereztünk, majd egyszer csak megszólal: Nézd, Anya, dér! :) És rámutatott a fűre meg a levelekre. Valóban deres volt minden. :)

Az kissé megnyugtat, hogy észreveszi a környezetét, nem csak megy, mint a mérgezett egér. Szerintem a fiamnak csak az a baja, hogy jól ki kell fárasztani.

9-re gyorsan elkészültek, mert jött értük újdonsült barátnőm, mivel arra van dolga és felajánlotta, hogy el tudja vinni őket iskolába. A lányomnak hozott egy cserepes virágot, mert már náluk nem fért el. A lányomban valószínűleg az anyai ösztönök kezdenek erősödni, mert nagyon szeretne gondoskodni egy élőlényről. Ahogy más gyerek, ő is kutyát szeretne, de én mondtam, hogy nekem volt kutyám meg macskám, arról szó sem lehet. Így maradt a növény. :)

Míg én főztem, Matykó új játszótársával játszott. :)

Matyi nagyon jól járt apucival, mert ő folyton játszott vele, megállás nélkül. :) Megebédeltünk, majd elmentünk vásárolni. Mire hazaértünk, már indulni kellett a nagyokért az iskolába, nagyon gyorsan elszaladt a délelőtt. Végre nem volt semmi dráma, azt kivéve, hogy a fiam labdáját az osztálytársa átrúgta a szomszéd telekre, amitől ő nagyon kiborult, mert folyton sírt a labdája után. Persze a reggeli kelés is megtette hatását, mert teljesen ki volt borulva délután, míg én a két naggyal elmentem a lányom osztálytársának ajándékot venni (mindenki kihúzott egy nevet és annak vesz ajándékot, akinek a nevét kihúzta). Nem sokat tudunk a fiatalemberről, csak azt, hogy szereti a focit. Felhívtam a kislányom osztálytársának anyukáját, de ő sem tudott többet mondani, ezért maradt az a megoldás, hogy vettünk neki egy műanyag tárolót a könyveknek, egy focis füzetet és focilabdás radírokat. Reményeim szerint örülni fog neki, mert jó szívvel vettük.

Mire hazaértünk, Matykó elaludt apu mellkasán. Azt hiszem, nagyon kifáradt, mert sokat játszottak apucival. :) Apával megbeszéltük, hogy átállunk az esti kilenc órás fekvésre, hogy a kis szendvicsgyerek ne keljen fel olyan korán, mert az nem normális, hogy ilyen korán kel és utána nem bír koncentrálni az iskolában. Amikor végzett az iskolával, már nem volt magánál. El tudom képzelni, mit művelhetett az iskolában... Remélem, ma nem fog felébredni, kipiheni magát. Egyébként abban állapodtunk meg, hogy apát én fogom felkelteni, mert gyakran a telefon csörgésére ébred fel. Meglátjuk... a remény hal meg utoljára. :)

Alvás előtt nagy hancúrozás volt, Matykó nagy játékba lendült a nővérével. :)

Menni kell, mert remélhetőleg lesz még néhány percem olvasni. Rendeltem egy könyvet, amit apuci hozott el, kamasz lányok neveléséhez egy jó tanácsadó könyv, remélem, hasznunkra válik. Nagyon várom, hogy elolvassam, mert rettegek a kamaszkortól és már bőven benne vagyunk a kiskamasz korban, olyan gyorsan jött, hogy nem tudtam lelkileg felkészülni... szeretnék egy kicsit jobban képben lenni, mire az igazi kamaszkor ránk tör.

Szép napot kívánok mindenkinek! :)