Tegnap azzal kezdtem a napot, hogy blogírás közben kiöntöttem a kávém. Igazán rosszul érintett, mert a kávé a gyengém. Ha nem iszom kv-t, a vérnyomásom 80/50, de max 90/60. Nekem a kávé a gyógyszerem. Mivel elég fáradt vagyok (egyik délután kiesett a tányér a kezemből, miközben Matykót etettem - elaludtam egy másodpercre), néha 4-5 kávét is megiszom. Amikor Claremorrisban voltunk (tegnapelőtt) nem ittam kávét, csak reggel kettőt és délután három körül ittam meg a következőt. Annyira fájt a fejem, hogy már vacsorázni sem tudtam, mert hányingerem volt. Ezek után különösen rosszul érintett, hogy kiesett a bögre a kezemből. Főztem egy másik kávét, erre hallom, hogy jön le a fiam. Visszavittem a szobájába, de egy kis idő után újra megjelent, így alig tudtam megírni a blogot, feldolgozni a tegnapot... ez az én időm, erre nagyon nagy szükségem van... hát nem jött össze...
Egy ilyen indítás után háborgott a lelkem egész nap... Lányom látta a lelkiállapotomat (nem volt nehéz észrevenni, pöröltem a fiammal), elkészítette a reggelit.
A napunk épp olyan zavaros volt, amilyen az indítás. Egyszer csak a derült égből villámcsapásként hatalmas hópelyhekkel kezdett havazni. Matykónak nagyon tetszett. :)
Matykó szétöntötte a törf (amivel gyújtunk be a kandallóba) morzsákat a nappaliban, ugyanis ő kitalálta, hogy majd felporszívózza a játékporszívóval. :)
Délután a lányom azzal fogadott, hogy a fiúk megdobták a hátát egy lego-val és amikor visszanézett, nevettek. Na, itt már eltörött a mécses. Mondtam apának, hogy ha kap egy állásajánlatot otthon, fogadja el és menjünk haza. Én börtönben élek, mert autó nélkül itt sehová nem jutsz el... a gyerekemet kicsúfolják, kinevetik... Mi egy értékes, tartalmas életet éltünk otthon. A gyerekeim csodálatos iskolába jártak, csodálatos közösségbe... ha Matyi mehetett volna abba az iskolába, egy percig sem gondolkodtam volna a költözésen... Én rengeteg anyukának segítettem... itt egy hatalmas házba bezárt takarító vagyok... Teljesen kiborít...
A kocsiban beszéltem a lányom osztálytársával, ő mondta, hogy nyugodjak meg, nem csak vele csinálják ezt, a fiúk ilyen csintalanok. ez egy kicsit megnyugtatott. Nem arról van szó, hogy kiszúrták a lányomat, hanem ők csak fiúk... csintalan fiúk... látom a fiam, az is megéri a pénzét...
Hazafelé vettünk egy botmixert, rájöttem, hogy Matykó azért nem eszik, mert nem a kedvenceit főzöm. Ma vadas lesz, azt imádja. :)
Este átjött játszani a lányom osztálytársa. Sütöttünk nekik palacsintát, majd beszéltem a galwayi barátnőmmel és ő mondta, hogy felénk ne nagyon számítsak olyan színvonalas iskolára, mint a mi otthoni iskolánk, mert azért az nagyon sokat jelent, hogy ez mégiscsak vidék... A város lesz nekünk a megoldás és az igazi megnyugvás... Addig az a megoldás, hogy megírom a szakdolgozatom, elvégzem az iskolát. A szakdolgozathoz hospitálásra pedig keresek egy jó városi iskolát. Eddig vártam a billentyűzetre, de nem érkezett meg, így nem tudtam írni a szakdolgozatomat. Nem érdekel, amit rendeltem, rendeltem amazonon másikat. Döntöttem! Nem várok tovább, most cselekedni fogok. Kézbe veszem az életünket!
Szép napot kívánok mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése