Mióta gluténmentesen étkezünk, nehezen akarja megenni a kenyeret és amikor nem megy másképp, valami krémbe szórom bele a kenyeret és kanállal adom oda. Ha olyan kedve van, akkor megeszi a lekváros vagy margarinos kenyeret is, de Matykó, ahogy a többi gyerek - szeszélyes. :) Nem minden nap van kedve hozzá, hogy azt a kenyeret egye... pontosabban ritkán van hozzá kedve, hogy egyáltalán belekóstoljon... :) Ilyenkor marad az a megoldás, hogy túl kell járnunk a gyerek eszén... ami nem könnyű feladat, mert Matykó elég gyakran átlát a szitán. :) Ha nem tetszik neki, akkor lesöpör mindent az asztalról...
Matyi dackorszaka szétoszlatta a rózsaszín ködfelhőt, amiben éltünk, míg Matykó nem lett dackorszakos. Mivel mindenki azt mondja, hogy milyen szeretetreméltóak, milyen édesek... és én is azt tapasztaltam a gyakorlataim során... hát gondoltuk, hogy jaj, de jó, Matykó egy cuki kisemberke lesz. Ebben nem tévedtünk, az lesz, valóban. De hogy nem marad ki a dackorszak nála sem, a kamaszkor szintén... ajajjjj... hát igen... ezzel nem számoltunk... A cuki kisember bizony ugyanúgy csapkod, ha nem tetszik neki valami, ahogy a másik kettő. :) Hát ez van... meg kell találnunk a fogára valót. Mert ahogy más gyereknek, Matykónak is megvan a véleménye arról, hogy mit szeret megenni és mit nem. Ha valamit nem kér, határozottan elutasítja. Amikor picike volt, nagyon kis vékonyka volt (ahogy a másik két gyerekünk), mindig mondták, hogy híznia kell, adjunk neki többet enni. Adtunk mi, de nem hízott. Pedig enni szeretett, ha volt hozzá kedve. Az első lépés volt mindig a nehéz. Ha az első falatot megette, akkor a többi már csúszott utána. Azt találtuk ki, hogy figyelemelterelésnek énekelünk. Az Erdő szélén házikó dalocska mindenre megoldás volt. :) Egy idő után pavlovi reflexként működött a dalocskánk. :) Néha a napokban is elővesszük, de nem mindig válik be. Olyankor jön az "anya marketing". Ha az sem válik be, akkor Matykó éneklős videója következik, azt nagyon szereti nézni. :)
Elromlott a notebook, amit apucinak adtunk oda, ezért apuci lemerészkedett hozzánk és majdnem egész nap velünk volt, így egy nagyon kellemes napot töltöttünk együtt. :) Végre :) Nagyon jó volt, végre együtt volt az egész család, jókat beszélgettünk, majd egyszer csak a lányom előállt egy ilyen alkotással. :)
Kedve támadt egy kicsit alkotni, ezért gyorsan összehozott egy fél díszt. :) Este befejeztük, a fiam is beszállt, így kettő lett belőle. :) Ilyen lett a végére:
Nem lett tökéletes, de még alakítunk rajta. :)
Lefekvés előtt utánanéztünk, hogy nem törölték-e a járatot, mert elég nagy vihar van készülőben. Hát nem kellett törölni, mert éjszaka átment a városkánkon. Iszonyatos vihar volt. Nem tudtam aludni. A kandallóban még égett a tűz, féltem tőle, hogy nehogy visszafújja a füstöt a vihar és csupa füst legyen minden... a tűzről nem is beszélve... Lányom éjjel háromkor felébredt a szél tomboló hangjára... olyan volt, mintha szét akarna szaggatni mindent... a kukáink folyton táncoltak a szélben, hangosan zötyögtek a kert kövén... a szomszéd fatárolója nylonnal volt leborítva, azt folyton csapkodta, mintha szanaszéjjel akarná tépni... nagyon nehezen tudtam aludni... a lányom is nehezen aludt vissza... remélem, ma nem fognak korán kelni. :) A két kisebb úgy húzta a lóbőrt... :) Csak apa, lánykám és én voltunk fent... de már elvonult, hála Istennek. :)
Nagyon Boldog Új Évet kívánok mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése