Mivel a déli misét nem értük el, este hatra mentünk misére, de előtte szét akartam nézni a kerékpárboltban, mert az összes gyerek kerékpárt otthon hagytuk. Egyelőre egyet veszünk, hiszen annyira nem olcsó mulatság. Az, hogy kinek legyen, nem kis dilemma volt... először a lányomnak akartunk venni, ki is fizettük, de aztán kénytelenek voltunk visszamenni és másikat venni, mert a lányom folyton azt mondogatta, hogy ő nem akarja, hogy a fiam járjon az ő kerékpárjával, mert tönkreteszi. Ebben igaza van, de a fiam épp büntetésben volt, mert hiába beszélek hozzá, a falak előbb hallják meg, amit mondok. Abban maradtunk, hogy akkor ezt is a lányom kapja és csak akkor lehet a fiamé, ha "javul a hallása". Ha szólok neki, hogy öltözzön, akkor öltözik. Az nem normális, hogy negyed órás vagy fél órás könyörgés után akkor öltözik fel, ha végig ott állok mellette. Meglátjuk, mire jutunk... ez vagy korosztályos vagy a fiammal vagy velem van baj... jó lenne tudni, mert már nagyon unom, hogy bármit kérek, mintha a falaknak beszélnék...
Amíg a három gyerekkel vártam apára, hogy elintézze a cserét, addig a három gyerek ide-oda rohangált a sorok között. Imádkoztam, hogy semmit ne tegyenek tönkre, ugyanis a két kicsi kipróbált egy-egy járművet, amivel a sorok között rohangáltak, én meg utánuk. Megváltás volt, amikor végre visszaért a férjem. :)
Kerékpárvásárlás után elmentünk kicsit beszaladtunk a szemben lévő bevásárlóközpontba. Míg mi átbeszéltünk egy-két dolgot, Matykó vezetett. :)
Utána elmentünk misére Salthillbe... végre. Az utóbbi két vasárnapot kihagytuk, úgyhogy nekem már nagyon hiányzott. Jólesett a lelkemnek a templomban megpihenni. Kicsit megnyugodtam, kicsit "otthon" voltam, Isten tenyerén... kicsit békére leltem. Kell ez a feltöltődés nekem... másképp nem megy...
Papa jót pihent, míg mi hazaértünk. :)
Menni kell, mert a kis szendvicsgyerekem itt fárasztja papát. :)
Kellemes napot kívánok mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése