Kellett a meleg, mert elég nagy vihar volt felénk. Kinéztem a kertbe és láttam, hogy a maradék néhány zsák turf ázik, ezért gyorsan kiszaladtam és betakartam, mert behozni ebben a viharban nem kis feladat lett volna... még így is jól megáztam. Odaálltam a kandalló mellé szárítkozni, majd hallom, hogy valami csapódik. Egy ideig eltartott, mire rájöttem, hogy a kertkaput csapkodja a szél. Iszonyatos hangja volt. Tartottam tőle, hogy felkelti a családot, ezért a sötétben kimentem újra a viharba, de már ügyesebb voltam, mert felvettem a kabátot. :) Valószínűleg a lányomat a kertkapu csapódása ébreszthette fel, mert lejött és bevackolta magát a jó meleg tűz mellé. Kérdeztem, hogy olvassak-e mesét, erre mondta, hogy igen. A Korcsolyacipőket kezdtük el nemrég, de csak egy oldalig jutottunk el, kicsit döcögősen indult, mert nagyon kisbetűs és őszintén szólva erőt kell vennem magamon, hogy elolvassam... Bár nagyon szeretek olvasni és már nem csak a bébikönyveket kell olvasnom, ezért nekem is igazán élmény végre az, hogy olvashatok a gyerekeimnek, de ez a kisbetűs könyv annyira nehezen indult, mint lánykoromban valamelyik Jókai könyv, talán a Névtelen vár... Bár döcögősen indult a könyv, egész jól belelendültem estére. :)
Megérkezett a november elején rendelt szilikonforma muffinsütőnk, szerettem volna sütni egy adagot, de nem igazán sikerült... hol az egyik, hol a másik gyerek igényelt nagyobb figyelmet... azt ugye mondanom sem kell, hogy ugyanabból a rendelésből a karácsonyi fények még nem érkeztek meg? :) Apuci azzal viccelődik, hogy majd a kínai karácsonyig megérkezik. :) Lehet, hogy igaza van... Na nem baj... van a fán karácsonyi fény és a konyhában a virágvázában egy kis füzér, amit beletekertem zöld papírba, ezért úgy néz ki, mintha virágok lennének. Azt kitettem az ablakba. :) A semminél ez is több. :)
Délelőtt bejött a magyar anyuka barátnőm, hozott bejglit és kocsonyát. Nagyon meglepett, őszintén szólva nem is reméltem, hogy itt idegenben házi bejglit fogunk enni, úgyhogy nagy örömmel eszegettük ezt a finomságot. Matyi azonnal nekiesett a tálnak, ezért nem tudtam azt a gyönyörű tálat lefényképezni, de sajnos későn jutott eszembe, hogy neki nem lenne szabad enni belőle... már két süteményt megevett, mire eszembe jutott... Meg is lett a bőjtje, estére akkora lett a hasa, mint egy hordó, a nyakán pedig kiütések jöttek. :(
Apa és apuci elmentek vásárolni, megpróbáltak venni a fiamnak foglalkoztatót, mert összekaptak rajta a lányommal, de a boltban a fiatalember mondta, hogy egy hölgy elvitte az egész sorozatot. :) Nahát... :) Megrendeli és nemsokára mehetünk érte. :) Ezek a jómadarak még a tanuláson is össze tudnak kapni. :) De majd megkapja a magáét a fiam, ha nem tölti ki az egészet... :)
Ebéd után folytattuk a pihenőnket, mert beteg gyerekkel mit csinál az ember? Könyvet olvas és filmet néz. :) Megkerestem youtube-on A kis Hercegnő-t Shirley Temple-vel, mivel igazán jót alakított a Heidi-ben, örültünk, hogy rátaláltunk. :) Nagyon-nagyon izgalmas és nagyon szép film, nagyon tetszett, az egész család megnézte, annyira érdekes volt. Még apukám is csatlakozott. :)
Esti fürdésnél a lányommal azon tanakodtunk, hogy kit hívjunk meg a középsőm születésnapjára. Nagyon nehéz kérdés, mert nem igazán ismerjük az osztálytársait... Próbáltam az ő értékítéletében bízni... de ő sem volt okosabb... talán megkérdezem a másik osztálytárs anyukáját, hátha ő tud olyan osztálytársat, akivel érdemes a fiamnak barátkozni...
Matykó lefekvés előtt elkezdte mutogatni a fejét és mondta, hogy heee, a térdét és a lábát és mondta, hogy ííí, óóóó. Annyira édes volt, hogy néhányszor elénekeltük és végigjátszottuk együtt a Head, shoulders, kneez and toes-t. :)
Szegénykémet jó kis feladat elég állítottuk. :) Alig tanulta meg a magyart, már kezdheti az angolt is... korai, korai, de ha kell, akkor kell... Ugyanakkor meg mégsem érzem olyan nagy tehernek, mert azt látom, hogy Matyi nagyon szívesen tanul. Imádja a kihívásokat, minden érdekli, nagyon szeret újat tanulni. Mindent. Bármit mutatok neki, azonnal vevő rá, így tulajdonképpen nem is teszek rosszat azzal, hogy még egy nyelvet elsajátít, mivel van még rá bőven időnk, hogy a nyelvtudása kialakuljon. Ez volt az egyik oka annak, hogy már most eljöttünk Írországba. Sokan kérdezték, hogy miért jövünk el ilyen korán, ráérnénk még, hiszen Matyi még nem kezdi az iskolát. Hát többek között ezért is...
Fent mocorgás van, nemsokára sok lesz a teendőm...
Szép napot kívánok mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése